Eddig akárhány mexikói csoporttársamat kérdeztem, hogy tudnak-e jó mexikói étteremről Berlinben, mindannyian csak egy elnéző mosollyal legyintettek, és közölték: "ááh, olyan nincs". Amikor a részletekről faggattam őket, hogy vajon mégis miért lehet ez így, azt mondták, hogy egyszerűen nem olyan ízű itt az étel, mint Mexikóban. Ők teljesen másféle kukoricát használnak, többfélét is, így már eleve a tortillák íze is más. Aztán a szószok (mole), a paprikafélék és minden egyéb is: más. Ugyanígy vélekedik az olasz csoporttársam is az olasz ételekről, igaz, az ő hazája közelebb van. Nagy valószínűséggel akármilyen importált, eredeti alapanyagokból készítenék el ezeket a mexikói vagy olasz fogásokat Berlinben profi szakácsok, fent említett csoporttársaim (és még sok más nép) akkor is találnának rajta fogást. Az otthoni ízek nem hiába otthoni ízek, és az emlékeknek, a napsütésnek, a tenger illatának legalább akkora ízesítő funkciója van, mint a friss bazsalikomnak, vagy a habanero paprikának. 



A mai bejegyzésben egy olyan egytálételt osztok meg veletek, amely nagyon egyszerűen készül, elég nagy a lehetőség a hozzávalók variálására, és mexikói ihletésű. Azért csak ihletésű, mert úgysem lehet olyan, mint Mexikóban :-) És azért mexikói, mert van benne feketebab, kukorica, friss koriander, és egy picit csípős. Azt hiszem, a hozzávalók variálásánál talán csak arra érdemes figyelni, hogy az előbb említett három megmaradjon, hiszen ők adják az étel lényegét. Lehet azonban barnarizzsel is készíteni, paprika helyett paradicsomot használni, a húst akár elhagyni, esetleg valami izgalmas szósszal még feldobni.

Gyors, igazi comfort-food, és egyszerű is, kell ennél több?

Hozzávalók:

- 1 feketebab konzerv
- 1 kukorica konzerv
- 20-25 dkg rizs
- 1 zöldpaprika (kaliforniai)
- 1 nagyobb, vagy két kisebb csirkemell
- só, bors, gyömbér, koriander
- chili (pelyhek)
- 2 dl tejföl (esetleg natúrjoghurt)
- 2 nagy marék reszelt sajt (cheddar, gouda, mozzarella)

- extra sajt a tetejére, ha szeretnénk
- friss koriander a tálaláshoz


A csirkemellet főzzük puhára, majd vágjuk kisebb darabokra.

Amíg a csirkemell fő, főzzük meg a rizset is. Érdemes hosszabb szemű rizset választani. Ha megfőtt, szűrjük le.

Egy tálkában keverjük össze a tejfölt, a sajtokat és a fűszereket, valamint vágjuk apró kockákra a paprikát és öntsük le a konzervekről a levet.

Egy nagy sütőtálban öntsünk-keverjünk össze mindent, húst, rizset, zöldségeket, tejfölt, sajtot, stb, és a tetejére szórjunk még egy kis extra sajtot. 180°C-os sütőben süssük kb. 15-20 percig, amíg a sajt egy kicsit megbarnul a tetején.

Tálaláskor nagyon kell rá a friss koriander, szinte "életre kelti" ezt az egyszerű, mégis finom fogást.

Egyébként a friss koriandert szeretitek?

Az ihlet innen származik.

Címkék: gasztro sós rizs bab főétel mexikói csirkehús gyorrs

Ma is egy amerikai klasszikust hoztam nektek, mégpedig a "Sloppy Joe" becenévre hallgató húsos szendvicset. Ezt az ételt már régóta ismerem, több filmben és könyvben is olvastam róla, de a kipróbálása valamiért eddig váratott magára. Ma vásároltunk, és el is készítettem - a végeredménnyel pedig nagyon-nagyon elégedettek vagyunk mindketten :-) 



A szendvics eredetéről (természetesen) sokféle verzió létezik, de a legtöbb helyen azt olvastam, hogy egy Sloppy Joe nevű étteremben (bárban) készítették először Key Westben, Florida államban, valamikor az 1930-as években. A szendvics alapja a hamburgerzsömle, a tölteléke pedig egy sűrű, paradicsomos-marhahúsos szósz, mely édeskés és fűszeres is, ízlés szerint csípős is lehet. Mi mostanában - számunkra is - meglepő módon egyre többször kívánjuk a csípősebb ízeket, ezért egy kicsit több chilivel készítettem, de készíthető teljesen "normálisra" is.

Hozzávalók: (kb. 6 szendvicshez)

- 40 dkg darált marhahús
- 1 hagyma
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 1 zöld kaliforniai paprika (na jó, vagy piros, vagy sárga)
- kb. 2 dl ketchup
- 1 kk mustárpor (vagy 1 ek mustár)
- worchestershire szósz
- 1 tk chilipor (chilipehely)
- só, bors
- 1,5 dl víz
- 1 tk barnacukor (szerintem elhagyható, a ketchup elég édes)
- 6 db hamburgerzsömle (kisebb)
- egy kevés vaj


Egy nagyobb serpenyőben pirítsuk meg a darált húst a vajon pár perc alatt, és öntsük le a zsírját. Adjuk hozzá az apróra vágott hagymát, fokhagymát és kaliforniai paprikát, és a ketchupot, mustár(por)t, vizet, valamint a fűszereket, szószokat ízlés szerint. Szerintem a worchestershire szósz nagyon jót tesz neki, lehet bátran adagolni, és a csípőst is. Keverjük át jó alaposan, és hagyjuk 15 percig alacsonyabb lángon rotyogni. Szép sűrű, fűszeres szószt kell kapnunk. Kóstoljuk meg, és ha kell, még fűszerezzük.

A zsemléket vágjuk ketté, és pirítsuk meg a belső oldalaikat egy serpenyőben (grillen akár). Adagoljunk a zsemlékbe egy-egy jó nagy adag húsos szószt, és ha szeretnénk, még egy vékony szelet sajttal is megkoronázhatjuk. Csipsszel, vagy salátával körítsük, és frissen fogyasszuk!

Ettetek már Sloppy Joe-t? :-)

A recept innen származik.

Címkék: gasztro paradicsom sós marhahús főétel amerikai klasszikusok

Bori a Facebook-on is!

 2011.05.08. 14:40

Kedves Olvasók!

Mostantól a Facebook-on is megtalálható a blog, ha gondoljátok, "lájkoljátok", és tegyük még interaktívabbá a főzést-sütést-eszmecserét együtt! :-)



Ide kattintva érhető el: KLIKK.

Remélem, ott is találkozunk! :-)

Címkék: gasztro

Brownie, biciklizés, Berlin

 2011.05.08. 13:16

Tegnap két (jelenleg) berlini lakos (ezek mi vagyunk) úgy döntött, hogy a gyönyörű napos időre való tekintettel ezúttal nem csak sétálnak és tömegközlekednek, mint általában, hanem biciklit bérelnek, és keresztül-kasul kerekeznek Berlinben. A nap csodálatosan jól telt, Berlin a legszebb arcát mutatta: laza és pezsgő, konzervatív és újító, multikulti és mégis nagyon német, valamint zöld, zöld és zöld... Tekertünk, ettünk, napoztunk, csodálkoztunk, hogy itt az autósok mennyire vigyáznak a biciklisekre, és a nap végére jóleső fáradtsággal az izmainkban tértünk haza. Ja, és leégtünk, de nagyon, a karunkon, a nyakunkon - ez azért is meglepő, mert én nem szoktam leégni, és általában a naptejet sem felejtjük el magunkkal vinni...


Mivel tegnap kisportoltuk magunkat, és a bőrünknek sem árt egy kis nyugalom, ma csak itthon voltunk, tevékenykedtünk, ki-ki a maga módján. Én például sütöttem egy szuper brownie-t, ugyanis az utóbbi pár hónapban valahogy annyi bűnrossz brownie-t kóstoltunk itt-ott, hogy felhúztam magam, amikor Pisti az egyikre azt mondta, hogy ez finom... Ő ugyanis még nem evett rendes, tisztességes, kívül picit kemény, belül puha, krémes, valódi csokiból készült brownie-t - nem is tudom, ez hogy alakulhatott így? :-) Mindenesetre ma, az első falatnál megérezte a különbséget, és közölte, hogy "na eez, tényleg finom". Klasszikus, egyszerű és nagyon csokis... 

Szeretitek a brownie-t?


Hozzávalók:

- 150 g étcsokoládé
- 113 g vaj
- 15 g kakaópor
- 200 g cukor
- 1 tk vaníliakivonat
- 3 tojás
- 95 g liszt
- csipet só
- csokidarabok, vagy diódarabok - ha szeretnénk
Egy 20 cm x 20 cm-es tepsit vagy sütőtálat kenjünk ki vajjal, és az aljára tegyünk sütőpapírt is. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra.

A csokit törjük apró darabokra, és a vajjal együtt olvasszuk meg gőz fölött. Ha szép, sima már az olvadt vajas csoki, vegyük le a gőzről, és adjuk hozzá a cukrot és a kakaóport. Alaposan keverjük el. Ezután adjuk hozzá a vaníliát is, és a tojásokat, egyesével, minden hozzáadás után jó alaposan átkeverve. Végül adjuk a keverékhez a lisztet és a sót, valamint az extra csokidarabokat, vagy diódarabokat, ha használjuk, és keverjük össze az egészet.

Öntsük a masszát az előkészített tepsibe, és süssük 20-25-30 percig. Az eredeti szerint 25-30 perc, de én már kb. 20 perc után jónak ítéltem. Arra kell figyelni, hogy a sütési idő vége felé, ha egy fogpiszkálót a brownie közepébe szúrunk, NE tisztán jöjjön ki, hanem legyen rajta morzsa, csokis massza. Így tudjuk csak elérni a kívánt, nem száraz brownie-állagot, ettől nem marad nyers a tészta, csak finom puha. Szerintem a brownie halála a száraz belső, tényleg nagyon figyeljünk rá. 

Ha kész, hűtsük, és szobahőmérsékleten, vagy hidegen tálaljuk. Elvetemültebbek amerikai módra vaníliafagyival is tálalhatják - nekem az már túl sok lenne :-) Elvileg fagyasztható is.

A recept innen származik.

Címkék: gasztro dió csoki desszert amerikai klasszikusok gyorrs

Zöld és víz Berlinben

 2011.05.04. 20:59

Berlinbe megérkezett a tavasz - lassan, de biztosan, ez most már végre fix. Látjuk a Napot szinte minden nap, újra felfedezzük, hogy az ég e város fölött is tud gyönyörű kék lenni, mely város mostanra - szó szerint - kizöldült. Ha végigsétálunk egy nagyobb sugárúton, a régi házak mellett frissen zöldült fák szegélyezik az utakat, egyszerűen nem lehet betelni a látvánnyal... Ma Berlin zöld arcáról mesélek nektek egy kicsit - ha esetleg erre járnátok, érdemes tovább olvasni!

Berlint Európa egyik legzöldebb nagyvárosaként emlegetik, hiszen rengeteg fa, belvárosi park és a város körül elterülő szabad zöldterület színezi igazán zöldre ezt a metropoliszt. Egyes források szerint Berlinben 416 000 fa található - ezt a konkrét adatot sem cáfolni, sem alátámasztani nem tudom :-) Azt azonban észrevettük, hogy minden fa a városban meg van számozva, kis kerek fémtáblákkal, talán így tudják ilyen pontosan nyilvántartani a számukat.

A leghíresebb zöld terület Berlin szívében a hatalmas Tiergarten (nem egyenlő az állatkerttel), szerintem a belváros jó részét ez látja el friss oxigénnel. Ezt az egykori vadászterületen elterülő parkot 1830-ban tervezték, és a közepén a Siegessaule (Győzelmi Oszlop) áll, messziről látni az aranyló női alakot a tetején. A Tiergartenben található a Reichstag, a kormányzati negyed, és sok nagykövetségi épület is, valóban központi Berlinről beszélünk. Magát a Tiergarten zöld részét jó ötlet biciklivel bejárni (bérelhető a város több pontján), szerintem gyalog nagyon fárasztó. A berlini állatkert (Zoo) szintén a környéken terül el - mindenkinek nagyon ajánlom, szuper kikapcsolódás!

Szintén a központi Berlinben, elég "turistás" részen, a berlini dóm környékén, a Pergamon Múzeummal átellenben található egy-egy nagyobb füves terület, park, ahol tökéletesen meg lehet pihenni, ha elfáradtunk, sokan eleve plédekkel jönnek, napoznak, nézelődnek, sörözgetnek. Nemrég mi is kifeküdtünk egy kicsit, épp egy önjelölt reggae-énekes srác adott ingyenkoncertet - érdekes volt reggae stílusban hallgatni a Guns'n'Roses Knockin' on Heaven's Door című számát... :-)

Ha azonban egy vasárnapot akarnánk amúgy igazán "fiatalos-sikkes-berliniesen" eltölteni, mindenképp el kell látogatnunk a Mauerparkba. A megosztottság idején a Fal itt is állt, és itt helyezkedett el az e szakaszra eső ún. "halálzóna" is, a keleti és a nyugati falak közti kies, őrzött terület. A sötét múltra ma már szerencsére csak egy-két faldarab emlékeztet, melyet street art alkotások díszítenek - a berlini fiatalok pedig minden vasárnap újult erővel árasztják el e parkot, főleg, ha már jobb az idő. Hatalmas bolhapiac várja a böngészni, vásárolni akarókat, és zenészek, táncosok szórakoztatják a kikapcsolódni vágyókat. Láthatunk rengeteg cuki kutyát, kifogástalanul trendien öltözött arcokat, és "egyszerű" laza fiatalokat, rasztás anyukákat babával a hátukon, mozgó sörárusokat, zsonglőröket, és még rengeteg nagyvárosi figurát. A környéken sétálva ejtsük útba a Bernauer Strassén lévő "Fal múzeumot", mely ingyenes, részletes, nagyon igényes, és kilátójából egy eredeti őrtoronyra is ráláthatunk. Tipikus berlini vasárnap nem múlhat el brunch nélkül sem, villásregelizzünk hát egyet a környék bármelyik éttermében, kávézójában!

A Kreuzbergben található Viktoriaparkról már tavaly írtam, részletesen itt olvashattok róla. Azóta már többször jártunk arra, ha lehet, szombaton és vasárnap kerülendő terület, ugyanis a bulizók szeméthalmait ekkor még nem gyűjtik be...

Szintén nagy zöld és érdekes terület a délebbre elterülő Treptower Park, ahol egy szovjet háborús emlékmű is található, mely a II. világháborúban Berlin ostrománál elhunyt 20 ezer katonának állít emléket. Mi itt még nem jártunk, de a következő hetekben valamikor meglátogatjuk majd.

Különleges élmény a 2008 óta már nem üzemelő Tempelhof repülőteret bebarangolni, mely a városon belül helyezkedik el, tömegközlekedéssel kényelmesen megközelíthető - például ezért is szüntették meg, túl hangos volt, kinőtte már Berlin. A (többek közt) Hitler által is használt reptér ma már a berliniek kikapcsolódását szolgálja, rengetegen járnak ki görkorcsolyázni, sárkányt eregetni, futni, biciklizni, vagy csak úgy sétálni. Igazán érdekes jelenség a kifutópályák, táblák közt "navigálni". A reptér épületében repülők is megtekinthetők.

Ha több ideje van a Berlinbe látogatónak, érdemes útba ejtenie a Wannsee-t is. E tó és környéke nem csak Berlin egyik legdrágább, legelegánsabb negyede, hanem rengeteg túra és bicikliútvonal is található erre. Nyáron nagy élmény a tó strandfürdőjében amúgy német módra strandolni, strandkosarakkal, vitorlásokkal :-) Tavalyi élménybeszámolómat itt olvashatjátok.

És ha még mindig nem lenne elég a sok fa, bokor és füves terület, induljunk neki csak úgy Berlin egy-egy nagyobb sugárútjának, és kalandozzunk a kisebb utcákon is. Inkább előbb, de utóbb mindenképp egy parkot fogunk találni :-)

süti beállítások módosítása