Nem tartom magam egy földhöz ragadt embernek, sok új dolog iránt érdeklődöm, de azért van bennem jó pár beidegződés, megszokás is, mint ahogyan szerintem mindannyiunkban. Természetesen a szintek változóak, de azt hiszem, mindenkinek van olyan étel-ital-helyzet-könyv-film..., amire azért legalább néz egy nagyot, vagy elfintorodik, esetleg felháborodik, ilyesmi. Esetemben a cékla volt ezidáig az az étel, amit kizárólag savanyúságként ismertem (el), és igen nagyokat pislogtam, amikor (legjobb) Kata barátnőm egy-két éve mesélte, hogy ők milyen finom céklás csokitortát csináltak otthon. A tényt akkor feldolgoztam, elraktároztam, ennyi. 

Megszokásaim ellenére azért nagyon szeretem az ismeretlent is felfedezni, így egészen kapóra jött, amikor pár hete rábukkantam erre a céklás brownie receptre. A brownie-val mi már régóta jó barátok vagyunk, kevés embert ismerek, aki ne szeretné, ha valami, gondoltam, akkor ez biztosan egy olyan sütemény, ami nagyon jól elbírja majd a céklát. És így is lett! Az étcsoki-cékla kombó jött, látott és nyert: küldeném mindenkinek, aki szeretné ennek az egyszerű, puha és nagyon csokis desszertnek egy hajszállal egészségesebb verzióját megkóstolni! Csak bátran :-)

A recept a River Cottage sorozatból származik, amit különösen nagyon szeretek.

Hozzávalók:

- 250 g főtt /sült/ cékla (kb. 500 g nyers céklából indultam ki)

- 250 g jó minőségű étcsoki (75% és felfelé)

- 250 g vaj, apró kockákra vágva

- 250 g cukor

- 3 tojás

- 150 g liszt

- bő másfél tk sütőpor

- csipet só

A céklát én (Kata és a recepthez hozzászólók tanácsára) nem vízben főztem, ahogy eredetileg Hugh írja, hanem a sütőben szárazon "sütöttem". A hámozatlan céklákat megmostam, sütőlapra raktam, és jó 200°C-os melegben egy-másfél órát hagytam puhulni. Amikor elzártam a sütőt, a céklákat még forrón egy edénybe raktam, szorosan lefedtem, és úgy hagytam kihűlni őket, hogy addig is párolódjanak. Ezután hámozzuk meg és nagyobb lyukú reszelőn reszeljük le a céklát, majd tegyük félre. (Itt Németországban lehet a boltban kapni előre megfőzött céklát, amit nem vettem meg, mert ilyen vagyok... de ha valaki lát ilyet, szerintem nyugodtan megveheti, megspórol vele egy-két órát.)

Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra, és vajazzunk ki egy kb. 20 x 30 cm-es tepsit, melynek az alját még sütőpapírral is béleljük ki. Az én tepsim egy kicsit kisebb volt, ezért nagyon picit vastagabb lett a sütim is. Nem ártott meg neki különösebben :-)

A csokit törjük apró darabokra, és a vajjal együtt olvasszuk meg. Ezt lehet gőz fölött is, és a melegedő sütőben is végrehajtani, csak figyeljünk, hogy hőálló tálban tegyük.

A tojásokat a cukorral keverjük ki alaposan, adjuk hozzá az olvasztott csokis-vajas keveréket, keverjük simára. Adjuk hozzá a lisztet, sütőport, sót, majd a reszelt céklát is, de már ne vigyük túlzásba a keverést, nehogy túl keményre sikerüljön majd a tészta. 

Öntsük a tésztát az előkészített tepsibe, és simítsuk el a tetejét. A recept eredetije szerint 20 percig süssük, amíg azt látjuk, hogy egy, a közepébe szúrt késen rátapadt, nedves morzsák vannak - tehát nem a folyékony massza ragad rá, de nem is tisztán jön ki. Nekem ez a 20 perc kicsit több lett (inkább 30), de ez betudható a sütőmnek/tepsimnek is, mindenki figyeljen nagyon. A brownie "halála" lehet, ha túlsütik, kiszárítják, nagyon kell figyelni, hogy amit mi még "nyersnek" láthatunk, az már tulajdonképpen kész, csak a hűlés alatt fog összeállni. A jó brownie belseje nagyon puha, de mégis olyan "harapnivaló", az angolok "gooey"-nak mondják - ha valaki tud erre jó magyar jelzőt, legyen szíves tudatni velem! :-)

Sülés után a legnehezebb az egész, hiszen meg kell várni, amíg teljesen kihűl: akkor, és csak akkor lesz a legjobb - tapasztalatból mondom... mi megkóstoltuk este langyosan is, de a nyomába sem ért a másnap reggeli állagának, ízének! :-D

Ettetek már céklás-csokis bármit is? Ízlett?