Érdekes, sosem volt még ekkora szünet a blogban... Igaz, még soha sem költöztem haza 2 év külföld után sem... Most, hogy már július eleje óta itthon vagyok, hihetetlen sebességgel robogott el a nyár, szinte észre sem vettem, és máris szeptember közepe van, hűvösebbek az esték és hamarabb sötétedik. És hogy miért is, és hogyan tértem haza?
 |
| Az én Berlinem, régi házzal, graffitivel és fákkal |
Az úgy volt, hogy a Pisti ösztöndíja 2 évre szólt, mely idén decemberben jár le. Nyár elején elkezdtünk gondolkozni, hogy hogyan is lesz, ha hazajövünk majd, és úgy döntöttem, elkezdek lassan munkát is keresgélni, gondolván, az úgysem megy olyan gyorsan. Ehhez képest tulajdonképpen egy hónap alatt találtam munkát, beleértve az interjúzást (németül is, telefonon is!) és a papírmunkát is, nagyon jókor voltam jó helyen, szerencsém volt :-) Debrecen egyik nagy multijánál kaptam végül egy egész érdekes munkát, használom az angolt és a frissen szerzett némettudásomat is, jófejek a kollégáim, és jól érzem magam. Jó újra dolgozni, bejárni rendszeresen, de azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem gondolok arra, milyen nyugis és laza volt az a berlini időszak, amikor "csak" iskola volt, csavargás, felfedezés és a nagy zöld Berlin...
A rossz a dologban az, hogy külön vagyunk most Pistivel... Az elmúlt idők 24/7 együttlétei után ez most rosszul érint mindkettőnket, de úgy döntöttünk, bevállaljuk ezt a 3-4 hónapot így távkapcsolatban, mert ki tudja, később hogy kapnék állást, és nem lett volna jó úgy hazajönni, hogy nekem semmi sincs kilátásban - ha már ez így alakult, így kellett, hogy alakuljon. Addig pedig 4-5 hetente ingázunk ide-oda, egyelőre még ő jött, de ezután majd én is megyek. Éljen a skype és az easyjet :-))))
Az alap-férjhiányon kívül nagyon hiányzik a nagyváros is, főleg Berlin, a tér, a "multikulti", és az a "nyugat-érzés", amit nehéz megfogalmazni, de érezni nagyon is intenzíven lehet, szerintem sokan tudjátok, miről beszélek...
 |
| Az én Debrecenem napos és kék az ege |
Debrecen jó, mert itt a sok kedves barát, a család, ismerem minden kis zegzugát, mindenhol látok ismerős arcokat, de azért néha-néha, csak úgy a semmiből jön, és összeszorul valami bennem, ahogy bevillan egy kép, egy illat, egy érzés, ami Berlin és az ott töltött idők emléke...
A főzéssel még nem indultam be annyira újra, a munka+nyelvtanfolyam+néha sport+barátok+minden egyéb eléggé kimerít még, és még nem is foglaltam vissza teljesen a kislakásunkat, de ami késik, nem múlik, és nem menekültök a receptektől sem, már van egy-két jelölt, hamarosan közzé is teszem majd őket! :-)
Végül, de nem utolsó sorban: TI HOGY VAGYTOK? Hogy telt a nyaratok, merre jártatok, mi történt veletek? Remélem, még vissza-visszatér egy-két kedves olvasóm néha :-) Várom a kommenteket! :-))
