Mondtam már, hogy Berlin vasárnaponként egész más várossá alakul át? Mivel a boltok nincsenek nyitva, az emberek pedig megengedhetik maguknak, rengetegen járnak el brunchokra ("villásreggeli"), ebédelni, bolhapiacozni, vagy kávé-sütizni, napszaktól függően. A város egy kicsit elcsendesül, sokan bicikliznek, sétálnak, parkokban napoznak, mert ezekből is van ám rengeteg. Mi is nekivágtunk vasárnap, ebéd után, elindultunk egy kicsit "a városba", mászkálni, nézelődni, csavarogni. A Nap sütött, volt egy-két felhő az égen, de alapvetően egy nyugis, vasárnap délutáni sétára csábított minket Berlin, a zöld fáival és régi épületeivel együtt.

Nem teljesen céltalanul indultunk azért neki a napnak... Nemrég olvastam egy sokak által dicsért helyről, mely a divatos-szép-kreatív-színpompás amerikai édességekre, a cupcake-ekre specializálódott, az egyszerű és lényegretörő Cupcake Berlin név alatt. Nos, ezt a helyet is ki akartuk próbálni, ugyanis - megkapaszkodni - mi még nem ettünk sosem olyan "igazi" cupcake-et! :-) 

Az itthoni készítéstől mindig eltántorított a hihetetlen mennyiségű cukorral készülő vajas krém, mely a tulajdonképpeni dekorációk alapja, cukrászdákban, pékségekben pedig nem sokszor láttunk még.

A Cupcake Berlin igazi "berlini" vendéglátóhely, Friedrichshainban: nagyobb tér bent, kint pár asztal a fák alatt, minimál dizájn, jó zene, érdekes, tetovált-piercinges kiszolgálók, és egyszerű de finom ételek - ez esetben cupcake-ek.

A különböző fantázianevű süticsodákból a következő példányokat kóstoltuk meg:

Amellett, hogy ízre-állagra tökéletesek voltak, megállapítottuk, hogy iszonyatosan tömények, tehát ha még megyünk majd (valószínűleg lesz rá eset), ketten eszünk egyet :-)  Fotózni pedig egyszerűen élvezet ezeket a szépségeket!!!

A süti után bolyongtunk még egy kicsit a Boxhagener Platzon és környékén, ahol épp bolhapiac volt, majd rövidke S-Bahn út után eljutottunk a Mauerparkba. A megosztottság idején e park területén is állt a Fal, és itt helyezkedett el az e szakaszra eső ún. "senki földje" is, a keleti és a nyugati falak közti üres, fegyverekkel őrzött terület. A sötét múltra ma már szerencsére csak egy-két faldarab emlékeztet, melyet street art alkotások díszítenek - a berlini fiatalok pedig minden vasárnap újult erővel árasztják el e parkot, főleg, ha már jobb az idő.

Az elején

Hatalmas bolhapiac várja a böngészni, vásárolni akarókat, elképzelhetetlen, hogy mi mindent lehet kapni: régi lemezek, régi rádiók, bútorok, kacatok minden mennyiségben, parókák, használt ruhák és ékszerek, cipők, biciklik, játékok... Mindeközben a parkban egy félkör alakú nézőtérről emberek százai hallgathatnak önjelölt karaoke-sztárokat, akik a középen található kis színpadon mórikálják magukat.

A lelátó

Nekünk sikerült elkapnunk egy idősebb pasit vasárnap, akiről az ugyan nem derült ki, hogy mit énekelt, de "Balaton - Ungarn" felirítú pólóban feszített! :-)


Hallottuk még az "I just called to say I love you" című Stevie Wonder klasszikust is, de mivel előadója még csak a helyes hangok környékén sem járt, inkább feladtuk, és piacoztunk egy kicsit.

Mit láthatunk még a Mauerparkban? Rengeteg cuki kutyát, kifogástalanul trendien öltözött arcokat, és "egyszerű" laza fiatalokat, rasztás anyukákat babával a hátukon, mozgó sörárusokat, és számos nagyvárosi figurát, kosarazó fiúkat, grillező embereket, zsonglőröket, beszívott-elszállt "zenészeket", és így tovább...

Állandó nyitvatartás, mindjárt jövök - Köszönöm!

A Mauerpark varázsa számomra abban rejlik, hogy egy nagyváros közepén, a történelem egy nagyon csúnya epizódja által kísértett helyen minden vasárnap kialakul valamiféle zsongás, összejövetel, mely azonban teljesen laza, fiatalos, vibráló és olyan nagyon "berlini" is egyben.

Háttérben a tévétorony

Bár Berlinben egyre több és több turista van, a Mauerparkban nincs olyan érzése az embernek, mint egy-egy híres látványosság környékén, ahol szinte elvész az adott épület vagy táj szépsége a turisták tömegében. Itt is sokan vannak, biztosan turisták is akadnak, de a park megmarad egy Fal nélküli és falak nélküli "Falparknak".

Ha már a Mauerparkig elmentünk, ejtsük útba a Bernauer Strassén lévő "Fal múzeumot" is, mely ingyenes, részletes, nagyon igényes, és kilátójából egy eredeti őrtoronyra is ráláthatunk. A környék, az utcák, ahol sétálunk, nem is olyan rég még egy város megosztottságának legközpontibb részei voltak, ugyanis a berlini Fal itt húzódott. Érdemes kicsit elgondolkodni, utánaolvasni, milyen torz dolgokat is tud alkotni az emberiség.