Elérkeztem hát a bűvös századik bejegyzésemhez. Ahogy ezt leírtam, már kérdőre is vontam magam: miért is "bűvös" egyáltalán? Nem vagyok kifejezetten az évfordulók vagy kerek számok fanatikusa, Pistivel is tulajdonképpen csak most fogjuk először magunkat ünnepelni, az első házassági évfordulónkon, korábban semmi ilyesmivel nem foglalkoztunk :-) Mégis, most olyan szép kerek ez a száz, hogy még nekem is feltűnik. Az eddig megírt száz bejegyzésem során bepillantást nyerhetett, aki akart, az életünk bizonyos mozzanataiba, követhette, hogy épp hol bolyongtunk a nagyvilágban, mi történt velünk és persze, nem utolsó sorban, hogy mit ettünk, mit főztem...
A majd' egy év során, mióta írom ezt a blogot, több (tíz)ezer kilométert hagytunk a hátunk mögött, megjártuk Amerikát, letelepedtünk Berlinben, jártunk otthon, eljutottunk Brüsszelbe is, és még ezután is sok színes kaland áll előttünk, úgy tűnik. Sok érdekes, új tapasztalatot szereztünk, mindenféle embert megismertünk, felfedeztünk, meglepődtünk, tanultunk rengeteget. Persze nem volt mindig, minden zökkenőmentes, de ezek az "akadályok" tulajdonképpen eltörpülnek, így visszatekintve - ahogy mondani szoktam, majd öregkorunkra lesz mit mesélni az unokáinknak :-) Holmi egerek a vendégházban, alkoholista házinénik vagy lábtörések - ugyan, ugyan...
A blog, amely egyfajta interaktív naplóként is szolgál, sok örömet szerzett. Mindig izgulok, amikor valaki kommentel, vagy ír, és örülök, ha elmondja, sikerült, finom lett valami, amit nálam látott, és elkészítette. Örülök, amikor valakinek csak úgy véleménye van arról, amit írok, és ezt elmondja.
És a lényeg: a különböző recepteken keresztül rengeteget tanultam. Kipróbáltam magam, vajon meg tudom-e csinálni a csízkéket? Sikerült. Vajon tudok-e padlizsánból vagy cukkiniből finomat előállítani? Tudtam. Vajon tudok-e panna cottát formából kivarázsolni? Tudtam. :-) Vajon tudok-e klasszikus apple pie-t sütni? Yessss.
Persze, a blogban nem szerepeltek a különböző melléfogások, mert úgy gondoltam, erre nem lehettek kíváncsiak :-) Így nem látta senki, amikor a quiche közepe nyers maradt, vagy a kuszkusz olyan semmilyen-ízetlen lett, mint valami morzsatenger, és azt sem látta senki, amikor egy nagy adag mézestészta összetrancsírozva hevert a gyúródeszkán, mert nem sikerült belőle kosárkákat sütnöm karácsony előtt... :-)
Így lépek hát tovább a százegyedik bejegyzés felé, az úton előre haladva. Remélem, továbbra is ellátogattok majd időnként ide hozzám, és remélem, minél több receptet ki is próbáltok majd, mert sütni-főzni jó! :-)
