Délután Pisti ücsörgött a szobában, és megkérdezte, hogy milyen illatot érezhet a készülő lecsó illata mellett? (Azért nagy szó, hogy egyáltalán bármilyen más illatot is megérzett a lecsó mellett, mert az az egyik örök-favoritja...) A sülő dió-mandula-vanília illata egy kevésbé szép, viszont annál finomabb kekszből szállingózott, kicsit még talán az advent hangulatát is idézve.

Olyan kekszet akartam sütni, amely teljes kiőrlésű lisztből készül, és lehetőleg cukorhegyek nélkül. A végeredmény egy kicsit a "zabfalatok" nevű kekszre emlékeztet, persze, a zab-rész nélkül :-) Mivel mindenféle egészséges dolgok vannak benne, és teljes kiőrlésű liszt az alapja, ez a keksz leginkább csak jót tehet a testünknek - persze, nem kell az összeset megenni egyszerre. :-)  

 

Én csak egy pohár hideg tejet innék mellé, de tea, vagy kávé mellé is egész jól illik.

Hozzávalók:

- 145 g teljes kiőrlésű (búza)liszt

- 75 g tönkölyliszt (vagy sima fehérliszt)

- két jó marék dió, durvára darálva

- pár szem mandula, durvára darálva

- csipet só

- 1 tk sütőpor

- 100 g barnacukor, vagy édesítő

- 1 narancs leve (vagy 1 dl. almaszósz)

- 3 ek olaj

- 1 tk vaníliakivonat (aroma)

A liszteket, diót, mandulát, sót, sütőport egy nagyobb tálban összekeverjük. Egy másik tálban összekeverjük a cukrot, a narancs levét, az olajat és a vaníliakivonatot. A száraz hozzávalókhoz adjuk a folyékonyakat, és jól összekeverjük, gyúrjuk, amíg összeáll a tészta. 30 percre tegyük lefedve a hűtőbe.

Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra.

Egy sütőpapírral bélelt tepsire formázzunk a tésztából kis gömböket, és lapítsuk le őket egy villával, vagy kézzel, formázzunk szép kekszeket. Díszítésként mandula, vagy diódarabokat, esetleg étcsokidarabkákat rakjunk a kekszekre.

25-30 percig süssük őket, amíg szép színűre sülnek. Hűtsük le rácson, és zárt dobozban tároljuk.