Aki rendszeresen olvas (például) gasztro-témájú cikkeket, tanulmányokat, blogokat, valószínűleg érzékeli a ma uralkodó (divatos, népszerű) trendeket, folyamatokat, melyek például egy-egy társadalmi vagy környezeti problémára hívják fel a figyelmet, vagy változást szeretnének elérni az emberek ételhez, fogyasztáshoz való hozzáállásában, gondolkodásában. Ilyen például a "slow food"-mozgalom, mely a fast food-dal szembehelyezkedve a ráérős, hagyományos étkezést népszerűsíti. Szintén ide tartozik még a szezonalitás témaköre, a kevesebb hús-több zöldség/gyümölcs kérdése, a "zöld" gondolkodás, a helyi (kis)termelők támogatása, és környékbeli termékek vásárlása is, hogy csak egy párat felsoroljak.

Én általában lelkesen üdvözlöm ezeket a kezdeményezéseket, trendeket, mert hiszek abban, hogy az alulról induló kezdeményezéseknek is igenis van jövője, ereje, még ha lassan bontakoznak is ki, és sokszor a fő áramlat ellen kell "küzdeniük". A fent említett kezdeményezések közül sokat már a politika, a felsőbb körök is felkaroltak, ami egy újabb lépést jelent a szélesebb körű megvalósulás felé.

A lelkes egyén azonban mégis igen sokszor nehézségekbe ütközik, ha ezeket a kevésbé kitaposott utakat választotta magának, ezeken próbál haladni. Nehéz például mindig figyelmen kívül hagyni a paradicsomokat márciusban, ha annyira szeretjük őket, még ha tudjuk is, hogy nincs olyan ízük, mint az IGAZI nyári társaiknak - ez például a szezonális vásárlás egyik nehézsége, mely télen lesz igazán nagy issue. Aztán például az is rossz, hogy a legtöbb helyen csak kínai fokhagymát találni, kifejezetten keresni kell, ha nem azt szeretnék venni. Miért utazzon több ezer kilométert a fokhagyma, ha itt is meg tudna teremni?? Berlinben megfigyeltem, hogy tél végétől már minden aluljáróban, megállóban kapható darabolt, műanyag dobozokba adagolt gyümölcs, de nem ám alma, befőtt meggy vagy barack van a dobozkákban, hanem szőlő, ananász, mangó, eper és hasonló, teljesen szezonon kívüli gyümölcsök. Ezek is utaztak pár ezer kilométert, és akkor a műanyag dobozokról még nem is beszéltem...

Természetesen, nem hiszem egyelőre még, hogy egy átlagos ember megoldhatná, hogy élete minden területen betartsa ezeket az elveket, de törekedni lehet, és kell is. Nálunk a törekvés jelenleg úgy néz ki, hogy csak és kizárólag szabad tartású csirkék tojásait vesszük (ha már nincs házi, mint otthon), nem veszek februárban epret, fair trade kávét iszunk, ha iszunk, és mostanság egyre inkább fontolgatom a maximum heti kétszeri húsfogyasztásra való átállást. Ez utóbbiról Pistinek még csak célozgattam, majd meglátjuk :-)

Én elég sokat olvasok e témakörökben, külföldi és magyar oldalakon is, és itt Berlinben is igen sokat tapasztalok, látok a megvalósulásról is. Itt nagyon sokan nagy hangsúlyt fektetnek a minőségi, sokszor bio élelmiszerek vásárlására, és például a brandenburgi termékeken mindig nagy betűkkel fel van tüntetve, hogy a környékről származnak - tehát nem utaztak több ezer kilométert... Persze, az életszínvonal is magasabb, többen megengedhetik maguknak a kicsit magasabb árakat.