A külföldi nyelvtanfolyamok előnye, hogy nagy eséllyel egy magyarral sem találkozik az ember, épp ezért rá van "kényszerítve" arra, hogy (esetemben) németül kommunikáljon a csoporttársaival - mert hát szünetben ugye beszélgetni és kávézni kell. :-) Pár hete, amikor már megjelentek az első rózsaszínű rebarbarák a boltokban, lelkesen vázoltam fel szünetben a lányoknak (németül), hogy majd ezt, meg azt szeretnék sütni-főzni a rebarbarával, de csak kérdő arcokkal találtam szemben magam... Már kezdtem kétségbe esni, hogy miért is tanulom már ennyi hónapja a németet, ha ezt sem... Aztán a többségnek már leesett, hogy miről beszélek, de volt olyan, akinek továbbra sem volt fogalma sem. Persze, ha valaki olyan vidékről, éghajlatról jön, ahol ismeretlen ez a növény, megértem, de akik e társalgásnál jelen voltak, már mind több éve Berlinben élnek, és van konyhai tapasztalatuk is. Ráadásul Berlinben (és általában Németországban) elterjedt és ismert növény a rebarbara, szezon idején minden pékségnek van legalább egy-két rebarbarás (-epres) süteménye. Miután feladtam, hogy feltétlenül átadjam rebarbara-ismereteimet a rebarbarailag tudatlan csoporttársamnak, társult a tanárnőnk is hozzánk. Elmondta mindazt, amit én is, de közben csak arra tudtam figyelni, hogy a "Rhabarber" szót ÚGY, ahogy ő mondta, soha nem fogom tudni kiejteni. Lehet, hogy itt volt a hiba? :-) A magyar "r" és a német "r" olyan, de olyan messze vannak egymástól...

A rebarbara mindenesetre zseniális, és (a világ legjobb gyümölcsével, az) eperrel kombinálva még zseniálisabb párost alkotnak - a rebarbara kellemesen savanykássá teszi az eper édességét, miközben a piros-rózsaszín színek a szemet gyönyörködtetik. Ez a rebarbarás-epres sütemény könnyű, viszonylag kevés cukorral készül, vékony a tésztája is, a  hangsúly egyértelműen a gyümölcsökön van. A tésztába kerülő liszt 1/3-a teljes kiőrlésű, ami nagyon jó ízt ad neki, és a gyümölcsökhöz is illik.

Lelkesedjünk együtt a rebarbara-eper párosításért, mit szóltok? :-)

Hozzávalók:

A tésztához:

- 130 g liszt

- 70 g teljes kiőrlésű liszt

- 1, 5 ek cukor

- csipet só

- 165 g vaj (hideg, kockákra vágva)

- 1 nagyobb tojás

- 1 ek tej

A töltelékhez:

- 25 g kukoricakeményítő

- 260 g rebarbara

- 250-300 g eper

- 70 g cukor

- 1 nagyobb tojás, felverve

- egy kevés barna- / nádcukor

Keverjük össze a liszteket, a sót és a cukrot (géppel vagy kézzel). Ha géppel csináljuk a tésztát, adjuk hozzá a vajat, és addig kevertessük, amíg morzsás-darabkás lesz az állaga. (Kézzel: morzsoljuk e a vajat a lisztben a kellő állag eléréséig.) A tojást és a tejet keverjük össze, és adjuk a vajas-lisztes részhez, kevertessük így is, amíg nagyobb darabokba áll össze a tészta. (Kézzel: egy késsel/villával keverjük a tojást-tejet a tésztába, majd kézzel gyorsan dolgozzuk át.) Borítsuk ki a tésztát munkafelületre, és kézzel alakítsuk, formázzuk egybe, és lapogassuk kör alakúra. Fedjük le fóliával, és 1-1,5 órára tegyük a hűtőbe.

A töltelékhez először keverjük el a keményítőt 3 ek vízben, majd tegyük félre. A rebarbarát és az epret vágjuk kisebb darabokra, szeletekre, és a cukorral együtt tegyük egy nagyobb serpenyőbe. Közepes hőmérsékleten, folyamatosan keverve "főzzük" őket egy kicsit, amíg levet eresztenek, és elkezdenek puhulni (kb. 4 perc). Ezután adjuk hozzá a keményítőt, és magas hőmérsékletre kapcsolva várjunk, amíg felfő. Öntsük a gyümölcsöket egy tálba, és hagyjuk őket kihűlni, kb. 30 percig. Megjegyzés: a keményítővel óvatosan bánjunk, hamar besűrűsíti a gyümölcsöket, először inkább kicsit kevesebbet adjunk hozzá, majd ha úgy látjuk, hogy még kellene, pótoljuk. A cél egy sűrűbb, lekvár-szerű állapot elérése, nem szabad keményítőízűre csinálni.

Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. A tésztát lisztezett sütőpapíron nyújtsuk ki, mert majd azzal együtt csúsztatjuk át a sütőlapra. 28-30 cm átmérő elérésére törekedjünk. A tésztát eleinte nehézkes nyújtani, mert a hideg vaj megnehezíti, de idővel könnyebb lesz. Ha elég nagyra nyújtottuk, kenjük meg a felvert tojással, és halmozzuk a közepére a gyümölcsös keveréket. A széleknél 3-3,5 cm távolságot hagyjunk. Hajtsuk a tészta széleit a gyümölcsös töltelékre óvatosan, ez fogja majd össze a sülésnél. Ha itt-ott kicsit megszakadna, javítsuk ki. Kenjük át tojással a már felhajtott tészta szélét körben, és szórjuk meg egy kevés nád- vagy barnacukorral. 

Óvatosan csúsztassuk át a papír segítségével a sütőlapra, és süssük 40-45 percig, vagy amíg a tészta szépen megbarnul.

Hagyjuk kihűlni, majd tejszínhabbal vagy vanília fagyival tálaljuk a szeleteket.

A recept forrása itt található, eredetileg málnával.