Ez az írás észrevételeket és érdekességeket fog listázni, amelyeket látunk és tapasztalunk nap mint nap, és szokatlannak – figyelemfelkeltőnek – viccesnek, stb tartjuk. Természetesen ez mind szubjektív, személyes vélemény és észrevétel, célunk egyáltalán nem az ítélkezés befogadó országunk szokásai felett! Minden hozzászólást, kérdést vagy kommentet szívesen veszek!
Távolságok
Egy szóval jellemezhetőek: NAGY. Alapvetően nagyon szerencsésnek mondhatja magát az, itt az USA-ban, aki olyan környéken lakik, hogy sok dolgot gyalog is meg tudjon közelíteni. A boltok, a posta, az iskolák, a kórházak és minden más intézmény nagyon nagy távolságokra helyezkednek el. Ha kisváros, akkor lehet, hogy nincs is mindenféle intézmény városon belül, ha nagyobb, akkor meg a távolságok okoznak kihívást. Megfelelő tömegközlekedés csak az igazán nagy városokban, vagy az egyetemvárosokban van, egyébként elenyésző. Mi például az első lakásunkból, ahol az egerek voltak, csak és kizárólag kocsival tudtunk közlekedni, mert semmilyen busz, vonat nem járt arra. Ahol az autózás ilyen fontos a mindennapi életben, nem meglepő, hogy annyi intézmény teszi prioritássá az autósok kiszolgálását, lásd Pisti korábbi irományát.
Az idősek és fogyatékkal élők helyzete a mindennapokban
Összehasonlítva Magyarországgal, sokkal-sokkal jobb. (Szinte) Minden épület akadálymentesítve van, kerekesszékkel könnyen megközelíthető, lift mindenhol elérhető és működik. A buszok is felkészültek: alacsony a padlószint és a sofőr is segít, ha arról van szó. A legtöbb bevásárlóközpontban segítenek a kocsiig eltolni a bevásárlókocsit, ha arra van szüksége a vevőnek. A múzeumok is külön kerekesszékekkel és kiépített "pihenőrészekkel" várják az idősebbeket, és azokat, akiknek nehezebben megy a mozgás. Senki sem áll illetéktelenül a mozgássérült parkolókba, csak hogy közelebb lehessen a bejáratokhoz. És amiket itt felsoroltam, csak a fizikai dolgok.
Ami az emberek hozzáállását illeti, "sajnos" szintén csak azt tudom mondani, hogy jobb... Amíg otthon sokszor senki nem adja át a helyét egy-egy idős embernek, addig itt rádszólnak, ha a számukra fenntartott helyre akarsz leülni: és nem a vezető, hanem a többi utas. Éttermekben, hivatalokban és boltokban egyáltalán nem kezelik "gyerekként" az időseket (tudjátok, "csókolom kovácsnéni, artikulálok már rendesen, mert máshogy nem teccik megérteni, hiszen már 60 éves teccik lenni" ... stb), hanem teljes értékű állampolgárként tekintenek rájuk. Az angol megnevezés pedig teljesen PC (politically correct): senior citizen.
"Thank You" – a válasz erre a legritkábban a "You Are Welcome"
A nyelvkönyvekkel ellentétben a mindennapi angolban, legalábbis itt Amerikában, ha megköszönünk valakinek valamit (például boltban, vagy útbaigazításnál, stb), akkor a válasz a következő "szavak" egyike lesz: Ühüm, Aham, Mmmhh, That’s OK, No Problem.
Itt délebbre pedig sokan már majdnem énekelve tudják a fenti kifejezéseket produkálni. Az egyik legékesebb példa erre az "éneklő" mm-getésre a Betörő az albérlőm (The Ladykillers) című Tom Hanks filmben hallható, melyet a Coen-testvérek rendeztek: rögtön az elején, amikor az idős fekete hölgy reklamálni megy a helyi sheriffhez, és a sheriff "nyugtázza" a hölgy panaszait (igen, ez nem a megköszönés-szivesen beszéldhelyzet, de a hangok ugyanazok :-) ) – ezt a filmet egyébként nagyon érdemes megnézni.
Zuhanyzás
Érdekes, hogy itt a legtöbb zuhany fix, nem mozdítható, a falhoz van rögzítve, csak a víz sugarát lehet változtatni. Mindez azt jelenti, hogy zuhanyfüggöny nélkül szinte lehetetlen a fürdőszoba árterületté nyilvánítása nélkül zuhanyozni. Ha nem akarunk minden nap hajat mosni, ki kell fejlesztenünk valamilyen stratégiát, hogyan őrizzük meg hajunk szárazságát: elhozhatunk csábító, zacskó-szerű zuhanysapkát hotelekből, egyensúlyozhatunk szappanos szemekkel, vagy egyszerűen csak megadhatjuk magunkat – hát göndörödjön be a hajam, sebaj.
Mértékegységek
Amerikában nincs SI mértékegységrendszer, tehát nem az általunk (és Európában) használt mértékegységeket használják. Nem kilogramm, hanem font; nem kilométer, hanem mile; nem liter, hanem gallon; nem centiméter, hanem inch van – és még sorolhatnám. Persze, a legtöbb termékre már ráírják az általunk ismert egységekben is a mennyiségeket, de csak kis betűvel, vagy zárójelben. Egy idő után azonban meg lehet szokni, és nagyjából átváltogatni fejben a mennyiségeket – persze ha sütni akarunk, pontosan át kell számolni mindent.
Praktikus dolgok
Sok általánosítást lehet hallani manapság, melyek nagy része az amerikaiak "butaságára" utal – szerintem ez is csak egy ugyanolyan sztereotípia, mint például a franciák esete, akik mindig csak csigát esznek, és még sorolhatnánk... Mindenhol vannak buta emberek, és mindenhol vannak okos emberek is: mi itt találkoztunk sokféle emberrel, különböző társadalmi rétegekből, de még mindig nem mernék bármilyen általános véleményt alkotni az amerikaiakról, mint olyan, hiszen több mint 300 millió emberről beszélünk!
A sztereotip nézetek helyett szerintem sokkal érdekesebb, hogy milyen nagyon-nagyon praktikus megoldásokat alkalmaznak mindennapi dolgokban itt – íme egy pár példa:
- A vaj csomagolásán jelölve van szinte az összes lehetséges mértékegység / mennyiség, ahogy sütés-főzés során felhasználásra kerülhet. Elsőre kicsit furcsának tartottam, hogy miért jelölik még a tablespoon-t is, mikor az pontosan egy evőkanálnyi... de rájöttem, hogy praktikus: a hideg, dermedt vajból sokkal könnyebb levágni a jelölés mentén, mint kikanyarítani egy evőkanálnyit.
- Majdnem minden, ami zacskóba vagy fóliába van csomagolva, visszazárható, vagy úgy nevezett zip-lock tasakban érkezik. Ez is nagyon praktikus, mert ha nem használom fel az egész csomag virslit vagy bacont, csak visszazárom, és így nem lesz hűtőszagú, nem barnul meg, stb. És nem kell a fóliázással sem bénázni :-)
- Amikor tankolunk az autóba, az esetek többségében egy interaktív masinán keresztül kártyával fizethetünk a benzinkútnál. Ez gyors, hatékony és kényelmes. Csak az megy be a benzinkút boltjába, aki üzemanyagon kívül mást is akar venni. Ja, és mondtam már, hogy milyen nevetségesen olcsó itt a benzin??? Nagyon.
Egyetemi élet
Mivel Charlottesville egyetemváros (is), ittlétünk alatt megfigyelhetjük az egyetemi életet is: voltunk előadásokon, sétáltunk a campuson, használtuk a könyvtárakat, stb. Megfigyeltem továbbá, hogy az egyetemisták többsége itt napközben egészen lezseren, sportosan öltözik: rövidnadrág, farmer, póló, kapucnis pulcsik, sportpapucsok és szandálok láthatók a legtöbb emberen. Míg otthon a lányok sminkben, szoknyában is mennek egyetemre, itt ezt ritkábban látni. Egyfelől megértem, hiszen nagy távolságok vannak a campuson belül, és a diákok sokat gyalogolnak épületek közt. Másfelől nem értem meg: hogy lehet, hogy még a lányok sem akarnak kicsit "divatozni", pláne azok, akiknek nem áll olyan jól a rövidnadrág...?
Ajtók - ablakok
A lengőajtók az áruházakban kifelé nyílnak, tehát amikor bemennék, akkor nem tolom, hanem húzom az ajtót. Azaz, húznám, ha nem tolnám reflexből, ahogyan otthon megszoktam :-) Néha furán néznek rám emiatt :-)
Az ablakok többsége függőlegesen fel-le mozgatható, nem úgy nyílik, mint otthon. A kilincsek többsége gömbkilincs.
Kávé
Nagyon sokan és sokat kávéznak. Az amerikai kávé úgy általánosságban nem túl "jó", hiszen hígabb, vizesebb, mint amit mi jó kávénak tartunk Európában. Itt nem nagyon isznak rövid fekete kávét, viszont népszerű a tejeskávé (café latté vagy csak latté) és a jegeskávé. Nagyon sok kávézó van, a legnépszerűbb persze a Starbucks, de sok más kisebb hely is árul kávét, például non-stop boltok, benzinkutak, stb. Minden rendes kávéfogyasztónak van coffee vagy travel mug-ja, melyet az autós, utazós élethez terveztek: nem túl kicsi, nem túl nagy, elfér a kocsiban és a hátizsák oldalzsebében is, aki pedig kézben vinné, kvázi kiegészítőként hordhatja az ilyen bögréket, annyiféle színben, mintával érkeznek. Én is szeretnék egyet...
Bumper Stickers
Sok autó hátulján láthatóak különböző matricák, vagy ahogyan itt mondják, bumper sticker-ök. Ezek vagy viccesek, vagy vallásosak, esetleg a politikai nézeteiket hirdetik, vagy nemzeti büszkeségüket. Íme egy pár példa:
Már csak 16 napig vagyunk itt, de addig még nyitott szemmel és füllel járok-kelek, és ha valami érdekeset találok, megosztom Veletek! :-)
