Tegnap este óta megállás nélkül esik a hó, nagy pelyhekben, sűrűn. Ha még nem tudtátok volna rólam: imádom a havat. Ilyenkor minden szép fehér, csendes. Tudom, a közlekedés, az autók, stb.... mégis. Imádom a havat.
Ma délelőtt felkerekedtünk és nekivágtunk Berlin egyik távolabbi negyedének, mely a Grünewald nevet viseli. Ahogy olvastam, a negyed elég nagy múltra tekint vissza, erdeiben vadásztak és később elegáns villák is épültek.
Az S-Bahn (helyi "gyorsvasút") a városközpontból kb. 10 perc alatt ért ki a Grünewald nevű megállóhoz - meglepő a név :-) Követtük a síléces embereket, és pár perc séta után egy gyönyörű fasorral szegélyezett erdei útnál találtuk magunkat: mi csak sétálni indultunk, de sokan kutyával, szánkóval, gyerekekkel érkeztek.
Sétáltunk egy hatalmasat a hóesésben: az erdőben leginkább fenyőket láttunk, vöröses törzsekkel, mókusokat sajnos, nem.
A hideg, téli, havas erdő illata egészen ugyanolyan volt, mint kiskoromban, amikor apukám szánkón húzott minket (húg+én) Debrecenben a Nagyerdőn... :-) Azóta jó sok idő telt el, de az illat megmaradt - a hógolyózás utáni vizes kesztyűvel együtt :-)
Miután kisétáltuk magunkat, már jóval dél után jártunk és Pisti indítványozására megcéloztuk azt a mexikói éttermet, ahol már ettünk egy párszor, és nagyon-nagyon jónak találtuk. Ez az étterem az Alexanderplatz közelében van, mindig nagyon jó zene szól, és a kaja isteni! Erről majd egy külön postban írok, addig is egy-két kép a burrito-tálról és a burrito-nachos-guacamole együttesről:
Ebéd után útbaejtettünk egy Starbucksot, ugyanis már térdig vizesek voltunk a hótól, és kellett egy forró csoki, hogy átmelegedjünk :-)
A Starbucks mellett pedig felfedeztünk egy "eldugott" belső udvart, a Hakescher Hofnál, ahol mozi-színház is van és nem mellesleg nagyon hangulatosan néz ki: a régi, magas polgári házak közt megbúvó udvarok a kedvenceim, a történelmet szinte tapintani lehet...
És ha már a történelemnél tartunk, napunk utolsó állomása a DDR Museum volt, amely az NDK történelmét mutatja be. Nagyon furcsa élmény volt a "szocializmust múzeumban látni", úgy is mondhatnám, otthon éreztem magam a múzeumban, hiszen a lakótelepek, a műszálas ruhák, a lakberendezés és a Trabant nekünk nem különlegességek, hanem a mindennapjaink részei voltak (vagy még ma is azok). Vicces volt látni, ahogy a külföldi turisták a Trabantot csodálva nézegették, kopogtatták - mi ugyanis nagyon sokat utaztunk is vele, mint ahogy szerintem Ti is :-)
Persze, a német vonatkozások is érdekesek voltak: a Stasi (titkosrendőrség) és a lehallgatások bemutatása, a Fal működésének modellezése, a német lakótelepek kialakulásáról szóló filmek és a punk-mozgalom kezdeteit bemutató képek mind különleges újdonságként szolgáltak. Ajánlom mindenkinek, aki Berlinben jár, különleges időutazásban lehet része, ha ellátogat a múzeumba.
Hazafelé sétáltunk még a Spree partján a sétányon és néztük, ahogy a Dóm fölött kavarog a hó a szürkületben. Mondom, hogy imádom a havat. Nagyon-nagyon szép berlini havas nap volt ez.
