Ezt a pogácsát olyan 13-14 évesen sütöttem először, és az első olyan ételek közt szerepel, amelyeket önállóan alkottam (anyai felügyelettel a hátam mögött). Akkoriban még Debrecen belvárosi részén laktunk, és a konyhánk egy érdekes, L-alakú, sötét helység volt: máig előttem vannak az ablakai, amelyek viszonylag kicsik voltak, és csak székre állva tudtunk kinézni rajta, mert olyan magasra épültek - nem tudom, a ház tervezői mit gondolhattak...

Abban az időszakban két-három havonta látogattak el hozzánk az apai nagyszüleim Kisvárdáról, és ez mindig nagy esemény volt, a húgommal együtt izgatottan vártuk őket. Ők már korán reggel felültek a vonatra, amellyel fél 10-re döcögtek be a debreceni Nagyállomásra, és mire 10 körülre elsétáltak hozzánk, a frissen sült pogácsa illata már a lépcsőházban, a földszinten is érződött - mi a harmadik emeleten laktunk. Amíg mama elrendezkedett, kiosztotta az elmaradhatatlan ajándékokat, addig nagyapám leült a nagyszobában. Ez a nagyapám még öregkorában is magas, izmos férfi volt, hatalmas kezeivel mindig fúrt-faragott, szerelt valamit. Fiatalkorában harcolt a II. világháborúban, hadifogolyként megszökött, később kocsmárosként is dolgozott Sarkadon, és nagyon szeretett élni. Szerette a családját, az italt, és nagyon szeretett enni - kiskoromban mindig csodálkoztam, hogy tud megenni annyi levest, ami a tányér pereméig ér :-)

Ő volt az a nagyapám, aki ezt a pogácsát is annyira szerette, hogy amikor így délelőtt, frissen kisülve megkínáltuk, bizony jópár darabot megevett belőle, olyan jól esett neki... Nem volt egy bőbeszédű ember, a beszédet általában inkább mamám intézte helyette, de amikor ebből a pogácsából evett, minden alkalommal elmondta, egy kacsintós mosollyal: "Na, Borcsisom, most már férjhez mehetsz!" Sajnos, ő már nem láthatta meg az esküvőmet, de amikor ez a pogácsa sül, gondolatban mindig visszarepülök egy kicsit az időben, és, már felnőtt fejjel, még nagyobb örömmel veszem tőle ezt a bókot...

Ezt a pogácsát este gyúrjuk be, egy éjszakán át a hűtőben pihentetjük, és csak másnap sütjük ki. A recept az egyik nagynénémtől származik, ezúton is köszönet neki érte. :-)


Hozzávalók:

- 50 dkg liszt
- 1 cs. szárazélesztő
- 1 csapott ek só
- 20 dkg vaj
- 2 tojás sárgája
- kb. 3 dl tejföl
- reszelt sajt

A lisztben elkeverjük az élesztőt és a sót, majd a vajat elmorzsoljuk a lisztben. Hozzáadjuk a tojássárgájákat, és a tejföllel összegyúrjuk. Jól kezelhető, nem ragadós tésztát kapunk. A tésztát egy nem túl nagy edénybe helyezzük, lefedjük fóliával, és egy éjszakára (vagy annak megfelelő időre) a hűtőbe tesszük pihenni.

Másnap gyorsan átgyúrhatjuk, és lisztezett felületen kinyújtjuk, nem kell nagyon vékonyra. A tésztát nem kell bevagdosni. Pogácsákat szaggatunk, megigazgatjuk, és egy tepsire rakosgatjuk őket. A pogácsákat megkenjünk egy kis tojássárga-tejföl keverékkel, és ízlés szerinti reszelt sajttal díszítjük. (Lehet füstölt, vagy csak simán natúr is) Közepesen meleg sütőben addig sütjük, amíg szépen megpirulnak. Visszafogjuk magunkat és családunkat, amíg a pogácsa egy kicsit hűl, majd langyosan elfogyasztjuk mindet. :-)

Emlékek és ételek - érdekes téma, nem?