Az elmúlt pár napban meglátogattak minket a szüleim itt Berlinben (tavaly már voltak egyszer). Az egész egy kicsit kalandosan indult, ugyanis a Malév pilóták sztrájkot terveztek március 25-re, péntekre, épp arra a napra, amikor anyáék érkeztek volna. Egy sztrájk sok szempontból (finoman szólva) kellemetlen lett volna: Debrecenből "fel" Pestre, bizonytalanság, repülhetnek-e vagy sem, nagy nehezen szervezett szabadnapok összeegyeztetése, stb. Mi ráadásul még egy meglepetéssel is készültünk az operarajongó szülők számára: négy jegyet vettünk az egyik berlini operaház Otelló előadására! Így aztán nagyon nagy izgalommal figyeltük a híreket, és mivel szerencsére meg tudtak állapodni a sztrájkkal kapcsolatban az érintettek, a szüleim is rendben, időben ideérhettek. Most hát egy Berlin-opera témájú bejegyzés következik :-)

Berlin művészeti élete pezsgő, változatos és nívós, a legnagyobb nevek és a legújabb trendek mind megtalálhatók. A klasszikus, régi múzeumok mellett a modern művészeti irányzatok is rengeteg teret kapnak, legyen szó táncról, festészetről, szobrászatról vagy épp zenéről, filmről. Kiindulni lehet például innen, innen, vagy a két berlini városi programújságot böngészve: Tip és Zitty. A gasztronómia sem utolsó, de ez külön posztot érdemel.

Az opera rajongói sem panaszkodhatnak Berlinben, ugyanis ebben a 3,5 millió lakosú nagyvárosban három operaház is várja őket, sokszor nagyobbnál-nagyobb nevekkel, és rendkívül magas szintű előadásokkal.

A legnevesebb és legrégebbi operaház a berlini Staatsoper (Állami Operaház), melynek elegáns, szép épülete az Unter den Linden sugárúton áll (ez kb. a pesti Andrássy útnak felel meg), a Humboldt Egyetemmel szemben, a város (egyik) szívében. 

A Staatsoperben nemrég nem más, mint maga az opera-ikon, Placido Domingo is játszott, ez igen nagy szó. 2010 szeptemberétől 2013 októberéig az opera régi épületét teljesen felújítják, ez idő alatt a Schiller Theater épületében folynak az előadások zavartalanul.

A másik nagy operaház a Deutsche Oper (Német Operaház), mely a háború után 1961-ben, Nyugat-Berlinben nyitott meg újra - itt jártunk mi is. Az épülete nem olyan szép régi(es), mint a Staatsoper épülete, inkább egy nagy kockára emlékeztet: minimalista, sok üveggel és nagy terekkel, modern és világos. 

Berlin legnagyobb, és Németország második legnagyobb zenés színháza ez, 1865 férőhellyel! Az operaház honlapja szerint a nézőtér minden pontjáról kiváló minőségben lehet hallani a zenét, és ezt én is alá tudom támasztani. 

Nekünk a legolcsóbb kategóriába tartozó jegyeink voltak, a földszinten eléggé hátul ültünk, de látni és hallani is kifogástalanul lehetett (na jó, azért volt egy kis színházi távcsövünk is). Ráadásul még olyan szerencsénk is volt, hogy pont azon a napon a dél-afrikai származású világsztár, Johan Botha énekelte Otello szerepét! A rendezés "érdekes", modern szemléletű volt, akit részletesebben érdekelne az előadás (Verdi: Othello), az Opera és én című jó kis blogon olvashat róla személyes beszámolót.

Végül, de nem utolsóként meg kell említenem a berlini Komische Opert is, melyet jelenlegi formájában 1947-ben alapítottak, és - nevével ellentétben - nem csak vidám, víg operákat állít színpadra :-) Az opera épülete (korábban a híres Metropol-Theather) sok más szép, régi berlini épülethez hasonlóan egy II. világháborús bombázás során súlyosan megsérült, de idővel újjáépítették, és azóta is virágzó zenei életnek biztosít helyet.