Tegnap gyönyörűen sütött a Nap, tiszta kék volt az ég, és ezt ki is használtunk, nem ültünk itthon, tettünk egy kis kirándulást Berlin környékén. 

Milyen jól is tettük, ma ugyanis hóesésre ébredtünk - nem tudom leírni sem, mennyire elkeserít... (remélem, elnézitek kissé túlzó megfogalmazásomat, de már nagyon elegem van a télből). 

A rohangálós nap miatt tegnap nem főztem ebédet, és úgy alakult, hogy útközben (már javában ebédidőben) megláttunk egy McDonald's-ot, és, bár Pisti mondta ki, de mindkettőnknek bevillant, hogy "mekizhetnénk" egyet. Az elmúlt egy-két évben nagyon ritkán jártunk McDonald's-ban, vagy bármilyen hasonló gyorsétteremben, mert rengeteg más, jobb alternatívánk van-volt. Ráadásul egy kicsit "rizikós" is a dolog: pár éve időről-időre megjelentek pirosas foltok Pisti arcán, melyek nehezen múltak el. Akkor el is ment bőrgyógyászhoz, aki megállapította, hogy ez a fajta (genetikus) bőrbetegség sok fiatal férfit érint, és bár nem súlyos, teljesen jól kezelhető, de nagyon sok dolog kiválthatja, figyelni kell - a túl forrótól a túl fűszeres ételen át, az illatanyagot tartalmazó szappanokig, stresszig minden. Amellett, hogy teljesen semleges, illatmentes arclemosót használ azóta, mi azt figyeltük meg, hogy nála a gyorséttermi kaja szinte mindig előhozta ezt a problémát - lehet, hogy valamilyen titkos komponenst, vagy tartósítószert nem tolerál a bőre, de ezek után tudatosan kezdtük elkerülni ezeket a helyeket és ételeket (épp elég sok rosszat hall az ember egyébként is róluk). Mostanában már nagyon ritkán, szinte alig jön elő nála ez a kellemetlen tünet, leginkább csak akkor, ha stresszesebb időszaka van - és persze, nem eszünk gyorséttermekben.

Tegnap ettünk, láttunk, mentünk - és köszönjük, elég volt újabb 1-2 évre. 

 j

Bár (még) nem jött elő semmi Pisti arcán, az adagok mennek össze, az ízek nem foghatók egy igazi, jó húsból készült hamburgeréhez, és a krumpli is túl sós - és nem, nem sznobizmus ez, hanem a valóság. Valódi hús-íz kontra vékony, furcsa húspogácsa. Friss zsemle kontra édeskés-szezámos csoda. Sajt kontra műsajt. Értem én, hogy a bármikor, bárhol, percek alatt fellelhető ugyanolyan (középszerű) minőség ára ez - de vajon megéri? 

Amikor Amerikában voltunk tavaly előtt, egész sokat utaztunk, autóztunk, és hihetetlen mennyiségű gyorséttermet láttunk - némelyikben ettünk is, ha más lehetőség nem volt. Az egyenhamburgerek, tacobellek, pizzahutok mellett megdöbbentő volt pl. a sültkrumpli-adagok mérete, néha ketten sem tudtunk volna egy normál adagot megenni, pedig minket sem kell félteni. A szénsavas üdítők esetében is a legkisebb méretű pohár kb. fél literes volt, és sok helyen még újratölteni is lehetett a cukros-színes üdítőkből. Lehet számolgatni, hogy ha 100 ml kólában kb 10 gramm cukor van, mennyit lehet így, szinte észrevétlenül meginni? 

Nem vagyunk, és nem is voltunk álszentek, igenis szeretjük a fogyasztói társadalom néhány vonását, szeretünk néha vásárolgatni vasárnaponként és a Dunkin Donut-os fánkot is megvesszük néhány havonta, a jó hamburgert imádjuk. DE: az ember mélyen elgondolkodik, amikor az ilyen gyorsétterem-kupacokban körülnéz, és nem csak hogy duci, de nagyon-nagyon elhízott embereket, sőt, gyerekeket lát! A kocsiból épp kilépő, netán az ételt a kocsiban evő elhízott emberek látványa nagyon elszomorító, és ezzel tegnap is szembesültünk a német McDonald's-ban, igaz, csak egy-két asztalnál.

Amerikában - amennyire mi tapasztaltuk - nagyon kétirányú a helyzet. Egyfelől vannak, akik gyorséttermi kaján, mirelit-félkész ételeken, pizzákon élnek, és nagy eséllyel elhízottak, nem mozognak. Alapvetően könnyű lehet beleesni ebbe a ritmusba, mert minden áruház hatalmas készétel-édesség-nass-junk részleggel rendelkezik, színesek a csomagolások, nagy akciók vannak, minden arra csábít, hogy vedd meg, ész nélkül. 

Ráadásul, az amerikai lét teljesen az autókra épül, anélkül szinte lehetetlen bárhová is eljutni sok városban. A minap olvastam egy amerikai újságíró szösszenetét, amelyben arról írt, hogy újdonsült szomszédaik (egy-két házzal arrébbról) autóval jöttek át hozzájuk vendégségbe, és nem értették, amikor az újságíró megkérdezte tőlük, hogy ez most komoly-e. Mert az volt.

Ugyanakkor vannak, akik nagyon tudatosan élnek, megválogatják, mit esznek, rendszeresen mozognak, megpróbálnak néha kocsi nélkül is létezni (bár ez nem könnyű), stb. Van ismerősünk, aki már nem fiatal, de minden egyes nap több kilométer biciklizéssel kezdi a napjait. Sőt, van olyan ismerősünk is, aki amerikai, de nem szereti a hamburgert. Tehát van ilyen is, olyan is, tényleg. 

Ma már szerintem látja az amerikai kormány is, hogy milyen állapotban van a lakosság, és próbálnak tenni ellene, de nem lesz egyszerű. Aki még nem látta Jamie Oliver Food Revolution című sorozatát, mely az amerikai iskolai étkeztetést (is) próbálja megreformálni, ajánlom, érdemes pl. a youtube-on megnézni. Gondolatébresztő, magunkra nézve is.

Itt Berlinben egyébként kevésbé látunk elhízott embereket, a berliniek nagyon tudatosak étkezés, környezetvédelem és mozgás szempontjából is. Sok egészséges ételt kínáló étterem, bár van, az egyetemi menzáról már írtam a blogon, és nagyon sokan rendszeresen futnak, bicikliznek vagy épp jógáznak. Németország más részeiről nem tudok nyilatkozni, de valószínűleg kicsit rosszabb lehet a helyzet.

Tudom, hogy nem könnyű munka-család mellett rendszeresen főzni, én is dolgoztam (és fogok is még), ismerem a helyzetet. Azt is tudom, hogy a gyorséttermek marketing fogásai milyen csábítóak lehetnek a gyerekek számára, és néha a felnőttek is megkívánhatnak egy kis mekit. 

Magyarországon sok elhízott ember van, ez tény, a hagyományos magyar konyha sem feltétlenül diétás, de mostanság mintha elindult volna valami, nem? Ahogy én látom, csak a gasztroblogok számának és népszerűségüknek növekedéséből, egyre több embernek fontos, hogy mit tesz az asztalra, és egyre többen kísérleteznek a nemzetközi konyha fogásaival, reformételekkel, különböző diéták fogásaival. Ez pedig jó, nagyon jó! Ajánlom hát, hogy együnk évente-kétévente egy mekit, hogy rájöjjünk: milyen jó is az a hamburger, amit otthon, húsból, fűszerekkel csinálunk! ;-) 

Főzzünk, együnk, mozogjunk!