Popcorn házilag

 2011.06.09. 21:24

Én már nem is emlékszem, vajon mikor és miért kezdtük el a "pattogót" (pattogatott kukoricát) "popcorn"-nak nevezni??? Arra emlékszem, például, hogy volt egy Popcorn nevű tinimagazin, amit néha olvastam, és arra is, hogy a "plázás", multiplex moziban "popcorn"-ként szerepelt a pattogatott kukorica a menün, de utóbbi már később volt... A "pattógóval" kapcsolatos első emlékeim azonban nagyon élénkek: anyukám a konyhában egy lábasban pattogtatta a kukoricaszemeket, én a fedőként szolgáló alufólián figyeltem, ahogy egyre több apró pont jelent meg, miközben a kukoricaszemek zajosan alakultak át finom, meleg pattogóvá. (Természetesen, mindig volt egy pár égett darab is, de ez most nem fontos.) 


Mindenesetre, a popcorn szinte elengedhetetlen kelléke a filmnézésnek, akár moziban, akár otthon vagyunk, ez tény. A moziban még meg is veszi az ember,  bár horribilis az ára, de hogyan produkáljunk otthon popcornt? Bevallom, az utóbbi években, amikor popcornt ettünk, mi legtöbbször a boltban kapható, mikrózható verziókat vettük meg, mert.... ki tudja, miért... Kényelmes? Gyors? Igen, az. Mostanában azonban egy kicsit átgondoltam a dolgot: rendszeresen főzök, eléggé odafigyelek arra, hogy mit eszünk, legyen friss, lehetőleg szezonális, nem agyonsózott az étel, stb... Ilyen szemszögből nézve pedig elég riasztó az a sok ismeretlen szó az összetevők közt, a só- és zsírtartalomról nem is beszélve!!!

Úgy döntöttem hát, visszatérek a gyökerekhez - back to basics, és megpróbálok itthon popcornt produkálni! Így én szabályozom a só és a zsír mennyiségét, ha "bűnözni" akarok, vajat is teszek rá, de akár csak olívaolajjal is jó lesz. 

Ja, még egy popcorn-sztori: amikor 9-10 éves voltam, éltünk egy évig Nagy-Britanniában, apukám munkája révén. Egyszer a szomszédoknál vendégeskedtünk, akik megkínáltak minket popcorn-nal. Mi, a húgommal együtt természetesen lelkesen rávetettük magunkat, egész az első szemig: a popcorn ugyanis ÉDES volt! Azóta már persze tudom, hogy angolszász területeken természetesnek számít az édes popcorn is, de akkor sokkoló élmény volt, és ma sem szeretem igazán... :-)

És akkor a hozzávalók:
- 150 g pattogtatni való kukorica
- 3 ek olaj
- fél tk só
- kevés olvasztott vaj (opcionális)

Öntsük az olajat egy nagy, mély edénybe, és szórjuk bele a kukoricát és a sót. Közepes-meleg tűzhelyen LEFEDVE kezdjük el melegíteni, de hagyjunk egy egész kis rést a fedőnél, hogy a gőz azért távozhasson. Kb. 3-4 perc után elkezdenek pattogni a kukoricaszemek, időnként mozgassuk-rázogassuk meg az edényt, de egyébként nincs vele nagy macera. Óvatosan kukucskáljunk a fedő alá, ha már mindenképp leskelődni akarunk, a pattogó szemek ugyanis nagyon messzire tudnak repülni... :-) Amikor már ritkul a pattogás, lassan el is készül a popcorn. Ha kiöntjük egy külön tálba a már kész popcornt, a maradék szemeket még kipattogtathatjuk.

Ha vajas popcornt szeretnénk, olvasszunk meg egy kevés vajat, és csorgassuk a még meleg popcorn-ra, majd rázzuk össze, hogy mindenhová jusson.

Szeretitek a popcornt? :-)

Címkék: gasztro sós kukorica amerikai klasszikusok gyorrs

A bejegyzés trackback címe:

https://boriavilagkorul.blog.hu/api/trackback/id/tr203593660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BoriBlog 2011.06.09. 21:24:00

na, tökjó! szerintem mi is visszatérünk lassan rá :-)

borbála 2011.06.09. 21:24:00

Érdekes, nálunk máig pattogatott kukoricának hívják a pattogatott kukoricát. :) Pedig nem mondhatom, hogy ne használnánk lépten-nyomon angol szavakat, de ez valahogy megmaradt.
De rég is ettünk... jó, hogy eszembe juttattad. :)

DocAbe77 2011.06.09. 21:24:00

Én egy nagyon öreg, iszonyatosan cigiszagú bácsira emlékszem: ő volt a mozi előtt a pattogósbácsi Szoboszlón nagyon régen. Mikor kikunyeráltam egy kis pénzt pattogóra, mindig többet adtam neki kicsivel, mert sajnáltam, hogy milyen öreg és büdös. Már akkor is szociálisan érzékeny voltam;)