Ha vége a húsvétnak

 2010.04.05. 15:20

Na, ma délután ünnepélyesen úgy döntök, hogy nálunk vége a húsvétnak :-)

Tulajdonképpen nagyon jól teltek az ünnepnapok - többesszámban, mert itt Németországban már a péntek is hivatalos ünnepnap volt. Péntektől vasárnapig sokat kirándultunk, Berlin környékén felfedeztük a természetet, tavakat, erdőket, tegnap pedig megnéztük a Fal egyetlen olyan maradványát, mely még egybefüggően áll ugyanott, ahol régen. Ezt ma East Side Gallerynek hívják.

Sikerült végül utolsó pillanatban (majdnem húsvéti) sonkát is szereznünk, szombaton ugyanis még bemerészkedtünk egy "hentesüzletbe", amellyel már régóta szemeztem, csak nem volt elég merszem be is menni :-) Tudom, elég viccesen hangozhat ez, de nekem egy kicsi ijesztő még, hogy németül rendeljek húsokat...Végül kinéztem, rendeltem, artikuláltam és meg is kaptam, amit szerettem volna :-) Volt hát kalács, sonka, tojás, miegymás.

Ma rablóhúst (saslikot) készítettem, a munkatakarékosság jegyében :-)


Hozzávalók (kb. 14-16 nyárshoz):

- 2 csirkemell
- 2 db kaliforniai paprika (lehetőleg eltérő színűek)
- 3 kisebb fej hagyma
- egy kevés húsos szalonna
- 4 közepes szem krumpli
- 1,5 dl natúr joghurt
- 2 gerezd fokhagyma, lereszelve
- só, bors

A csirkemelleket felkockázzuk, kb. 2x2 cm-es darabokra, majd a joghurtban (melybe a fokhagymát belereszeltük) 1-2 órán át (tovább is lehet) pácoljuk őket.

A krumplikat közben előfőzzük egy kicsit, félkeményre.

A krumplit, paprikát, hagymát tetszőleges méretű kockákra vágjuk, majd a csirkemelldarabokkal együtt felhúzzuk őket a saslikpálcákra, váltakozva. Ha színes paprikákat vettünk, az összhatás is vidám, színes lesz. Sózzuk, borsozzuk őket, majd egy kivajazott/olajozott mélyebb tepsibe tesszük őket, és alufóliával lefedve 10-13 percig sütjük kb 160-170 fokon. Ezután a fóliát levesszük, és tovább sütjük a saslikokat, amíg szép pirult színt kapnak, időről-időre megforgatva őket.

Salátával vagy csak magában is könnyű ebéd, vacsora lehet.

Kinek hogy telt a húsvét? Locsolás volt? Nem volt? :-)

Címkék: berlin gasztro németország főétel csirkehús ünnepekre

Életem első húsvéti kalácsa

 2010.04.02. 18:31

Gyerekkoromban, családi körünkben az igazi hangsúly húsvétkor nálunk nem a kalácson, hanem inkább a sonkán volt... :-) ...na és persze a tojáson, az új zöldségeken. Általában minden kikerült az asztalra, és szabad rablás kezdődött, ki-ki mit szeretett. Sokszor különféle salátákat is készített anyukám, na és persze húsvét hétfőre egyesült erőkkel gyártottuk a locsolóknak a kókusztekercseket, lajcsiszeleteket, pogácsákat... A tojásfestés során húgommal néha "komoly" veszekedésekbe keveredtünk, de aztán hétfőn csak együtt nyomultunk a konyha ablakban és lestük a potenciális locsolókat :-)

(Kalácsunk a lemenő nap fényeiben...)

Ez a húsvét most már kicsit más, persze. Nagy hiány, hogy nem találtunk olyan sonkát, amelyet otthon szoktunk enni... Lesz helyette majd brokkolis-csirkés quiche, saláták, ilyesmi.

A húsvét-érzést azonban egy kicsit megpróbáltam azért fenntartani: nekiálltam kalácsot sütni! Kulináris kutatásaim eredménye egy Dr. Oetker-féle recept lett, mely végül nem lett bonyolult, nem kellett hozzá semmi különleges alapanyag és a lényeg: kalácsszerűen finom lett! :-)

Aki még hezitál, hogy mit süssön húsvétra, annak ajánlom ezt a receptet: nekem jól sikerült, elég kiadós adag is lett és - nem utolsó sorban - mutatós!

Hozzávalók:

- 500 g liszt
- 1 tasak (7 g) instant élesztő
- 50 g porcukor
- 1 tasak (7 g) vaníliás cukor
- 1 csipet só
- 2 tojás (közepes méretű)
- 1 tojásfehérje (közepes méretű tojásból)
- 270 ml langyos tejszín

A kenéshez: egy tojás sárgája+2 ek tej

A lisztet szitáljuk egy keverőtálba és keverjük el alaposan az élesztővel. Adjuk hozzá a cukrot, vaníliás cukrot, sót, a tojásokat és a tejszínt. A keveréket a robotgép dagasztófejével dolgozzuk simára, először alacsonyabb, majd magasabb fokozaton. Egy jó 5 percig érdemes dolgozni a tésztával. Amikor szépen egybeáll és rugalmas, takarjuk le egy konyharuhával és tegyük meleg helyre kelni.

Nekem jó másfél óra volt, amíg szépen megkelt (kb. másfél-kétszeres méretűre), de ez változó lehet, a meleg intenzitásától függően.

Ha megkelt, lisztezett munkafelületen jól átgyúrjuk.

A tészta 2/3-ából három, egyenként 40 cm hosszú hengert formázunk, majd összefonjuk (mint a hajat :-).


Óvatosan a kivajazott tepsibe fektetjük, és a nyújtófával hosszában mélyedést nyomunk bele. A tojássárgás keverékkel megkenjük a kalács mélyedését és széleit.


A tészta maradék 1/3-ából három, egyenként 35 cm hosszú hengert formázunk, majd összefonjuk. Ezt a kisebb fonatot a már tepsiben pihenő nagyobb fonat mélyedésébe helyezzük, és az egészet jól megkenjük a tojásos keverékkel.


A kalácsot meleg helyen még egyszer addig hagyjuk kelni, amíg láthatóan megnő (20-30 perc), majd megsütjük. Sülés után én még átkentem forrón a kalácsot egy kevés olvasztott vajjal, szerintem nem ártott neki.


Nekem hagyományos, előmelegített sütőben 175-180°C-on 30 perc alatt sült át, de a vége felé le kellett sütőpapírral takarnom a kalács tetejét, hogy nehogy megégjen. A recept szerint légkeveréses, 160-180°C-ra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt, gázsütőben 3-4 fokozaton készül el.

Vajjal, lekvárral, sonkával, magában :-)

Kinek mi A húsvéti étel?

Címkék: gasztro hungary főétel desszert reggelire gasztrotapasztalás ünnepekre


Berlin - nagyváros létére - tiszta, jól működik a közlekedés, az emberek alapvetően udvariasak. Berlin azonban pezseg is: sokszínű, mindenféle kultúra, nemzetiség képviselőit meg lehet találni. Az éttermek és kávézók sorra érik egymást az utcákon, és a galériák, alternatív "gyűjtőhelyek", designer boltok és világmárkák mind érdekes egyveleget alkotnak együtt. Most, hogy tavaszodik, a berliniek elözönlik a tereket, parkokat, minden lehetőséget megragadva a napozásra.

Ahogy az ember reggelente villamossal utazik például keletről a város szíve felé, kicsit olyan, mintha Pesten járna, hiszen sok századfordulón épült, szépen karban tartott épület közt kanyarog a villamos. Talán azért másabb egy picit mégis, mint Pest, (azon kívül persze, hogy németül mondják be a megállókat :-)) mert "hiányzik" a dugó.


A legforgalmasabb csomópontokat kivéve, igazi közlekedési dugókat még nem láttunk, valószínűleg, mert az emberek belátják, hogy érdemesebb a tömegközlekedést használni - ez utóbbi viszont megbízható, gyors és kiterjedt a hálózat...

Eddig beleszerettem már a régi polgári házakba, hiszen mindegyik más, egyedi, története van és megszerettem a pici kávézókat, éttermeket is, melyeknek a neveit lassan meg is értem, sőt, néha még a bennük rejlő humort is érzem :-)


Kicsit még félénken rendelek kávét, de már szigorúan németül, és közben nagyban mutogatva illusztrálom is, hogy mit szeretnék, csak a biztonság kedvéért...

Minden állomáson, minden utcán van legalább egy-két pékség, ahol szebbnél-szebb finomságokat lehet venni. Azt nem annyira szeretem, hogy nagyon sok péksütemény porcukros sziruppal van leöntve, de hát... tudom, tudom, szorít a gyémánt cipő :-)

Imádom a dönerek, kebabok és egyéb török, keleti ételek fűszeres illatát. Minden sarkon van legalább egy Imbiss, és fillérekért lehet nagyon jókat enni. A berliniek másik nagy kedvence a curry wurst, de ezekről még írok majd részletesebben.

Szeretem azt is, ahogy az emberek reggel és este is útközben (metrón, S-Bahnon) újságot olvasnak, egyesek vérprofin tudják úgy hajtogatni a nagy lapokat, hogy közben még kávéznak is, és I-Phone-nal babrálnak. Jó érzés reggel útközben a napsugarakat és az embereket lesni:-)


És szórakoztat, ha nem is mindig szeretem, ahogy időről időre egy harmonikás vagy hegedűs felszáll a metróra és hipp-hopp produkál egy rövid előadást. Hallottam már meghatóan szép orosz éneket, izgalmas, balkáni dallamokat, jazzes trombita-gitár duót...

Azt hiszem, a nagyvárosi "bármi megtörténhet"-érzést tegnap éltem át mégis legelőször igazán. Bérletvásárlás miatt álltam sorban egy forgalmas állomáson, és elmélázásomból felocsúdva hirtelen mit láttam? Nem, nem egy zsiráfot. És nem, nem is egy bohócot. Hanem egy Troopert a Star Wars-ból, amint épp a mozgólépcsőn jött felfelé, teljes felszerelésben, hogy is máshogy. Lefotózni sajnos nem tudtam, de itt egy kép azok kedvéért, akik esetleg nem ismerik a szereplőket:



Hát így éldegélek én itt, mint Bori, a világ körül. Berlin ugyanis (bár nem Debrecen) egyelőre még nagyon az én világomnak tűnik :-)


Címkék: utazás berlin gasztro ezmegaz

Erős Pista - Édes Anna

 2010.03.31. 18:37

A Férj gasztronómiailag futtatott eszmét. Hol? A blogján, mely a Trabantkombi nevet viseli. A téma: Starke Stefan - Süsse Anna (Erős Pista - Édes Anna). Egy kis német-magyar vonatkozás. Szerintem vicces :-)

És szerintetek? ;-)

Címkék: berlin gasztro hungary vicces ezmegaz gasztrotapasztalás trabantkombi

Ahogy közeleg a tavasz, egyre inkább vágyom a friss zöldségekre, gyümölcsökre, a színkavalkádra, az illatokra. Hiányzik a debreceni nagypiac, ahová csak elsétáltunk hétvégenként és az ember már csak a látványtól is tele lett ötletekkel... Itt Berlinben még nem találtam hasonló, nagy piacot, inkább csak elszórva vannak kisebb piacok, egy pár zöldség-gyümölcs standdal. Nem panaszkodom, persze :-) A héten ugyanis tervbe vettem, hogy ellátogatok Berlin törökök által sűrűn lakott negyedébe, Kreuzbergbe, ahol, a hírek szerint, hetente többször is van nagy, mindenféle friss árukkal megrakott piac. Természetesen ha arra járok, írok is majd róla :-)


Tegnap az egyik zöldségesnél megláttam a póréhagymákat, és úgy döntöttem, kell! Ennek eredményeképp született meg a mai alkotás, és egész finomra sikeredett :-) A póréhagymának sokkal kevésbé intenzív a hagymaíze, a szalonnadarabkák pedig egy kis pluszt adnak az egyébként nem túl izgalmas csirkemellnek. Tavaszváró ételnek ajánlom :-)


Hozzávalók: (2-3 főre)

- 2 nagyobb csirkemell (nekem egész picik voltak ezúttal)
- mérettől függően 1-2 póréhagyma
- 1 nagy ek vaj
- egy kevés szalonna apróra felkockázva (ízlés szerint)
- só, bors

A csirkemelleket vízszintesen bevágjuk, amíg könyvszerűen ki tudjuk "nyitni" magunk előtt a vágódeszkán. Ha nagyobb csirkemellel van dolgunk, takarjuk le folpakkal és egy kicsit klopfoljuk meg, hogy egyenletes és kezelhető legyen a hús.

A póréhagymát tisztítsuk meg, karikázzuk fel és egy serpenyőben a vajon fonnyasszuk meg, a szalonnadarabkákkal együtt. Sózzuk, borsozzuk.

A csirkemellekre kanalazzunk a póréhagymás keverékből, és a hosszabb oldala mentén tekerjük fel szorosan. Aki szeretne, még sajtot is rakhat rá. Ha biztosra akarunk menni, tűzzük meg a tekercseket fogpiszkálóval vagy hústűkkel.


Helyezzük a tekercseket egy tűzálló tálba, tepsibe és locsoljuk meg egy kis olivaolajjal. 180-190°C-os sütőben kb. 30 percig süssük őket, figyeljünk, hogy nehogy kiszáradjanak. Sülés után kettévághatjuk vagy szeletelhetjük őket (a tűzések nélkül :-)).

Bon appetit! :-)

Címkék: berlin gasztro sós póréhagyma főétel csirkehús

süti beállítások módosítása