Bemutatom Neked új családtagunkat, Giorgiot. Brüsszelben találkoztunk, bár én már régóta figyeltem. Angolul kommunikálunk (ő eredetileg olasz), és nagyon sok közös témánk van. Például a főzés. Meg a sütés. Meg mindezek szeretete.
Ő esténként órákig mesél nekem arról, hogyan lett szakács, milyen volt egy itáliai kis faluban felnőni egy olyan családban, ahol az étel, az evés olyan központi volt, mint ma sok helyen a tévé. Mesél még az alapanyagokról, a parmezánról, a balzsamecetről és a tésztáról. Csodálatos recepteket ad át.
Én pedig csak hallgatom, olvasom és igyekszem minél jobban feldolgozni a rengeteg érdekes, hasznos dolgot. Azt hiszem, hamarosan ti is megismeritek majd, ha őt személyesen nem is, a műveit biztosan :-)
Azt hiszem, ez a könyv sem fogja enyhíteni Olaszország utáni vágyakozásomat :-)
Az egy hetes kihagyásom oka, hogy csütörtöktől vasárnapig Brüsszelben jártunk, Pisti (félig) konferenciailag, én pedig turistailag :-)
Csütörtökön este érkeztünk meg, és egyből el is sétáltunk a város főterére, ugyanis nem messze volt a szállásunk. A tér gyönyörű volt kivilágítva és az időjárás is kifejezetten szeretett minket, hiszen majdnem tavaszi langyos volt a hőmérséklet és az eső sem esett. Meglepően nagy pezsgés volt, kiültünk hát mi is egy teraszra és söröztünk. Amikor Rómában vagy, tudjátok...
Másnap aztán délelőtt egyedül bolyongtam a városban, igyekeztem térképeim segítségével felkeresni a nevezetességeket, több-kevesebb sikerrel :-) A pisilő kisfiú megtekintése után, amely élőben elég pici, kiviharzottunk még az Atomiumhoz, megcsodáltuk, hogy milyen nagy, majd Pisti visszament tanácskozni, én pedig egy kedves kint élő magyar ismerősünkkel találkoztam. Jót beszélgettünk, mellette Leffe és Chimay söröket kóstoltunk és nézelődtünk a péntek esti forgatagban.
A hotelünk elvileg egy nagyon jó hotel volt, melyet a konferencia szervezői foglaltak. 4 csillag, belváros, csillagászati árak, stb... Mindezek ellenére az esti vacsoráink mindkét alkalommal alulmúlták várakozásainkat: volt száraz hal, száraz csirke, szétfőtt-hideg brokkoli.... nem panaszkodom, csak annyi pénzért.... Mindegy :-)
Szombaton ellátogattunk egy, a Lonely Planet útikönyvben említett hagyományos, családi sörfőzdébe - azt hiszem, ez volt az egész brüsszeli utunk fénypontja! Ha már a belga sörök világhírűek, muszáj volt elmennünk egy ilyen sörfőzdébe, és milyen jól tettük! :-)
A forgalmas központtól távolabb, egy igen szines negyedben található a Cantillon Brewery (Brasserie-Brouwerij): kívülről egy egyszerű, régi kertes háznak tűnik, csak egy kis tábla hirdeti a sörfőzdét. Belépve olyan, mintha egy tágasabb borospincébe érkeznénk, a tulaj kedvesen fogad minket, majd angolul egy pár percben elmeséli, milyen sörök is készülnek náluk, hogyan, miért különleges a módszerük, stb... Ők üzemeltetik Brüsszel egyetlen, még hagyományos módon üzemelő sörfőzdéjét - nem kis vállalkozás. Az általuk készített sör neve a "lambic", és különlegessége, hogy a főzés után spontán erjedéssel készül, külön élesztők hozzáadása nélkül (másfajta sörökkel ellentétben). A spontán erjedés úgy indul meg, hogy a sörfőzetet egy hatalmas réz teknőbe eresztik, mely a háznak egy speciális klímájú részén helyezkedik el. A legenda szerint Brüsszel ezen részének egész különleges a levegő-összetétele, sokféle természetes élesztőgombát és baktériumot tartalmaz, melyek így, a szabad levegőn keresztül indítják be a sör érési folyamatát. A sörhöz szárított komlót is használnak, mely jellegzetes, kesernyés ízt kölcsönöz neki. (Nem vagyok szakértő sörtémában, de ez egész logikusnak hangzik :-)
Az érlelési folyamat pár hónaptól 3 évig is elhúzódhat, attól függően, milyen sört szeretnénk kapni. A söröket fa hordókban érlelik, melyek szintén jelentős mennyiségű baktériumot és gombát tartalmaznak.
A lambic sörnek több fajtája is létezik, mi csak kettőt kóstoltunk, a Gueuze-t és a gyümölcsöset.
A Gueuze fiatal (1 éves) és idősebb (2-3 éves) lambic sörök keveréke, mely csak enyhén szénsavas, először a savanykás-kesernyés határon jár, utóíze viszont kicsit édeskés is. Rendkívül összetett, semmilyen általam eddig kóstolt sörhöz nem hasonlítható. Talán a sör és bor között fél úton helyezkedik el, nem hiába tárolnak sok gueuze palackot egyenesen fektetve, mint a borokat.
A gyümölcsös sör a mi esetünkben málnás volt, mely gyümölcs hozzáadásával készült, ízén erősen érződött a gyümölcsaroma, alapvetően azonban a gueuze-höz hasonlóan kesernyés volt. Számomra érdekes, üdítő kombinációnak bizonyult.
A sörfőzde tulaja ugyanúgy főzi a sört ma is, mint felmenői 100 évvel ezelőtt tették. A pincében található pókhálók mind azt jelzik, hogy semmilyen mesterséges kemikáliát nem használnak a főzde mikroklímájának fenntartása végett. 5 euróért egy kis tájékoztató füzettel a kezedben bebarangolhatod a sörfőzde minden zegzugát, és a végén kóstolót is kapsz. Szabadon kérdezhetsz, kedvesen válaszolnak, a sörödet ízlelgetve pedig jó érzés a régi képeken elmerengeni: milyen jó is, hogy ez a kis darabka történelem ilyen "érintetlenül" mehet még ma is tovább... Mindenkinek nagyon ajánlom, ha Brüsszelben jár!
Cantillon Brewery and Museum Rue Gheude 56 Straat Bruxelles 1070 Brussel
Nigella "barátnőmtől" sokat tanultam már, többek között például azt, hogy a főzés nem feltétlenül jelenti azt, hogy egész nap a konyhában kell robotolni. Sok olyan étel van, amelyet könnyen, gyorsan elő lehet készíteni és utána minimális munkával készre varázsolni. Persze Nigella mindezt általában tökéletes smink-haj-köröm kombinációval hajtja végre, a gyönyörűen megvilágított konyhájában. Én csak úgy megfázva, vasárnap délelőtt-style-ban főztem tegnap, minimális erőbefektetéssel, de nagyon jól sült el - szó szerint :-)
Nigella egyik műsorában láttam még régen ezt a pofonegyszerű chicken nuggets receptet, nálunk rendszeresen visszatérő vendég: a joghurtos pác puhává varázsolja a csirehúst, a kekszes bunda pedig a panírozás egyik egyszerűbb alternatívája.
Hozzávalók:
- 2-3 csirkemell (recept szerint egyenként, csonttal 250 g súlyúak - én 500 g filét használtam) - 2.5-3 dl natúr joghurt (recept szerint buttermilk) - 150 g sós keksz (morzsásra összetörve) - olaj a sütéshez (ha olajban akarjuk sütni) - só, bors
A csirkemelleket egyesével egy zacskóba helyezzük, eligazgatjuk, nyújtófával kicsit kilapítjuk, majd 6-8 csíkra vágjuk. Így szól a recept. Ha valaki nem szeretné széttrancsírozni a húst, (például én), egyszerűen vágja egységesen kisebb darabokra a csirkemellet, nagyjából úgy, ahogy a McDonald'sban csinálják...
Egy nagyobb, zárható nájlon zacskóba öntsük bele a joghurtot (és egy pici borsot) és rakjuk bele a csirkemell darabokat, majd helyezzük az egészet a hűtőbe 2 napra pácolódni. Így szól a recept. Ha nincs ennyi időnk, szerintem egy délelőtt/délután/éjszaka is tökéletesen elég, én még sosem vártam 2 napot a pácolással. Természetesen, a zacskóban pácolás is variálható, tállal :-)
Ha kész a pácolás, öntsük egy lapos tányérra a kekszmorzsát. A morzsa előállítható többféleképpen: én Tuc márkájú sós kekszet használtam, melyet nagyon könnyen, kézzel is össze lehetett törni. Bármilyen más kekszből lehet durvább morzsát készíteni géppel, nyújtófával, klopfolóval, stb... :-)
A csirkemell darabokat forgassuk meg alaposan a kekszmorzsában. Aki olajban szeretné sütni, bő, forró olajban 2-4 percig süsse, amíg szép aranybarnás színe lesz a falatkáknak. Én ajánlom viszont a sütőben sütést: nem büdösít és talán egészségesebb is :-) Sütőpapírral bélelt tepsibe vagy olajozott sütőlapra helyezzük a falatkákat és 200-210°C-on 15-20 percig sütjük őket, ismét csak a színüket kell figyelni.
Mi hagymás-tepsis krumplival és friss salátával ettük, amelyhez csak egy kis olivás-citromos öntetet készítettem.
Ki szavaz arra, hogy most már tényleg mondjon le a tél?!
ÉN mindenképp.
Megfázva, sápadtan és ázottan várjuk a tavaszt, hogy végre már legalább 10 fok legyen és süssön a nap... Az idei év első tavaszváró élménye ez a tulipáncsokor volt - legalább itt legyen most szép. Egy picit már kinyíltak, de így is különlegesek - mondtam már, hogy a tulipán a kedvenc virágom? :-)
Amikor egy hete elkezdtem érdeklődni Pistinél, hogy milyen tortát szeretne a szülinapjára, nem adott túl konkrét válaszokat. Faggattam, kérdezősködtem és végül arra jutott, hogy ő olyan profiterolt szeretne, amilyet egyszer még tavaly sütöttem. Így lett hát a Férj szülinapján tejszínkrémes profiterol, forró csokoládéöntettel... gyertyát ugyan nem lehetett beleszúrni, de azért egy mécsest meggyújtottunk és elénekeltem neki a Boldog szülinapot... németül: "Zum Geburtstag viel Glück..." :-)))) Ma este pedig megyünk, koccintunk egyet nagyobb társaságban is!
Profiterol forró csokiöntettel - Gordon Ramsay receptje alapján
Hozzávalók:
A tésztához: - 125 ml tej - 200 ml víz - 150 g liszt - 1 tk cukor - fél tk só - 100 g vaj - 4 tojás
A tejszínes (Chantilly) krémhez: - 300 ml tejszín - 1 rúd vanília magjai - 1-2 ek porcukor
A csokoládéöntethez: - 200 g jó minőségű étcsokoládé - 30 g vaj - 3 ek méz - 125 ml zsíros tej
Szükség lesz még egy nagyobb habzsákra is, amellyel a profiterolgolyókat formázzuk és töltjük. Bármelyik nagyobb boltban, bevásárlóközpontban kapható. (Megj.: direkt kipróbáltam, milyen, ha csak egy sima nájlon zacskóval dolgozok, mert kérdezték már - nem jó. Nincs formája az elején, nincs tartása.)
Gordon Ramsay-nek van egy szuper videója, ahol villámtempóban be is mutatja a folyamatot, egy pillantást megér.
1. Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. A lisztet és a sót keverjük össze egy nagyobb tálban. Helyezzük a tejet, vizet és cukrot egy nagyobb edénybe és közepes lángon kezdjük el melegíteni. Amint a cukor feloldódott, adjuk hozzá a vajat. Amikor a vaj is elolvadt, forraljuk fel a keveréket, és amint forr, vegyük le a tűzről. Adjuk hozzá a lisztet és kezdjük el erős, gyors mozdulattal keverni a masszát egy fakanállal. Amint a keverék elkezd összeállni és már nem ragad az edény falához, tegyük ki egy tányérra hűlni.
2. Ha a keverék nagyjából kihűlt, tegyük vissza az edénybe, amellyel kezdtünk és adjuk hozzá a tojásokat egyesével (már nem kell főzni!). Minden egyes tojás után alaposan keverjük ki a masszát, ami nem könnyű feladat, de megoldható, csak kitartóan kell keverni :-)
3. Kanalazzunk a már krémesebb állagú masszából a habzsákba, melyre egy 1.5 cm-es átmérőjű, sima "csőrt" teszünk. Sütőpapírral bélelt sütőlapra nyomjunk diónyi nagyságú pacákat és a végén nedves ujjal egyengessük el a csúcsokat, hogy szép, egyenletesek legyenek a profiterolok. Süssük 18-20 percig, amíg szép puffadtak és aranybarnák nem lesznek.
4. Sülés után (rácson) hűtsük ki őket teljesen.
5. A tejszínes krémhez kaparjuk ki a vaníliarúd magvait és tegyük a tejszínnel együtt egy nagy keverőtálba. Adjuk hozzá a cukrot is és verjünk habot belőle (nem kell, hogy teljesen kemény legyen, de azért legyen tartása). A habzsákra (melyet elmostunk) tegyünk egy vékony "csőrt" és kis lyukakat ejtve töltsük meg a profiterolokat krémmel, jó alaposan.
6. A csokiszószhoz tördeljük fel a csokit kis kockákra és helyezzük egy hőálló tálba, gyöngyöző víz fölé. A gőz fölött kezdjük melegíteni. Pár perc után adjuk hozzá a vajat és a mézet, időről-időre megkeverve, majd ha már egész olvadt, vegyük le egy picit a tűzről, adjuk hozzá a tejet fokozatosan és tegyük vissza még egyszer átmelegedni.
A profiterolokat érdemes csak a fogyasztás napján megtölteni, a csokoládészószt pedig csak tálalás előtt ráönteni. Vannak, akik a tejszínes krém helyett fagylalttal töltik meg profiterolokat (félbevágva, gombócot belerakva) - ez is egy opció, talán nyáron nyerőbb :-)
Finom, könnyű desszert, és a tésztája talán kevésbé hagyományos - aki evett már ilyet, milyennek találta?
Világot látok, felfedezek, főzök és sütök, megfigyelek, viccesnek találok, felháborodok, csodálkozom, megosztok, tanulok - Berlin után most épp Debrecenben.