Szeretem a hétvégi reggeleket, amikor nem kell korán kelni, nem kell sietni, és ha mindez még szép napsütéssel is párosul, máris jól indul a nap. Berlinben november vége óta alig sütött a nap, szerintem jó ha 5-6 napot összesen... Két hete azonban egyre többet látjuk a napot, és még ha nincs is meleg egyelőre, már csak az érzés is szuper!
Pár nappal ezelőtt vártam reggel az S-Bahnt, és kiszúrtam magamnak a megállóban az egyetlen napos csíkot, ahol "fotoszintetizálni" készültem. Nem sokkal később érkezett egy német házaspár, és a férfi nem látta, milyen fontos tevékenységet végzek éppen, be is állt elém, eltakarva a napot. A felesége persze egyből észrevette, és miután arrébb állította a férjét, még bocsánatot is kért tőlem :-))) Hiába, fő az udvariasság :-)
A mai napos reggelt az új muffinsütőm felavatásával kezdtem: sütöttem egy végtelenül egyszerű almás muffint, ami tejjel társítva nagyon finom reggeli volt.
Hozzávalók:
- 300 g liszt - 1 ek sütőpor - 2 tk fahéj - 150 g barna cukor (a sima is jó, kevesebbet is lehet használni) - 2 közepes méretű alma - 125 g mazsola (én kihagytam, mert nem szeretem) - 125 g vaj - 2 tojás - 185 ml tej
Melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra. Vajazzuk (olajozzuk) ki a muffinsütő formáit, vagy tegyünk papírkosarakat bele.
Hámozzuk meg az almát, a magházat vágjuk ki és daraboljuk kisebb kockákra.
Keverjük össze egy tálban a lisztet, sütőport, fahéjat, cukrot és az almát (mazsolát). Egy másik tálban keverjük össze az olvasztott vajat, tojásokat és a tejet. Adjuk a folyékony alkotókat a száraz összetevőkhöz és keverjük össze, épp csak amíg homogén lesz, nem kell túlzásba vinni.
Kanalazzuk a masszát a muffinformákba. Én szórtam a muffinok tetejére még sülés előtt fahéjas cukrot és apróra vágott kesudiót, ami egy nagyon kellemes aromát adott neki sülés után.
Süssük őket kb. 20 percig és a végén tűpróbával ellenőrizzük, megsültek-e rendesen a muffinok.
Langyosan vagy hidegen is ehetők, egy-két napig simán elállnak.
Nem tudom, ki mennyire emlékszik a Két duci hölgy (Two Fat Ladies) című angol sorozatra, amelyben két jó kedélyű, enni szerető nő, Jennifer és Clarissa járták Nagy-Britannia szebbnél-szebb vidékeit és különböző érdekes helyeken, emberekkel főztek. Nekem az egyik kedvenc "főzős műsorom" volt: békebeli, lassú, gyönyörűen fényképezett részekből állt, amelyekben a két hölgy anekdotázva, saját élményeikkel fűszerezve készített hagyományos, sokszor nem épp "fogyókúrás" ételeket, angolt, olaszt, franciát...
Nemrég ráakadtam egy berlini antikváriumban egy könyvükre és gyorsan meg is vettem: a szuper receptek mellett érdekes és vicces történeteik is olvashatók, a filmsorozatuk kulisszái mögé is betekintést nyerhetünk.
Az első étel amit elkészítettem a könyvből egy tojásos étel volt, amely a frittata névre hallgat. Ez az olaszos étel annyiban különbözik az általunk ismert rántottától, hogy a sülés során lassú tűzön készül és nem kell kevergetni, a végén inkább egy "lepényt" kapunk, amit szeletekre vágva lehet fogyasztani.
Egyszerű és többféleképpen variálható, nálunk nagy sikert aratott. A hozzávalókon annyit változtattam, hogy a hagyma mennyiségét csökkentettem (ők 6 közepes hagymát írtak, én hármat használtam, szerintem elég volt). Íme!
Hozzávalók:
- 3 közepes hagyma, vékonyra szeletelve - 6 evőkanál olívaolaj - 20 dkg paradicsom, meghámozva, felkockázva (lehet konzerv is, lecsöpögtetve) - só és bors - 6 tojás - 2 evőkanál reszelt parmezán (de szerintem más sajt is lehet) - egy marék friss bazsalikom (nekem sajnos most csak szárított volt) - 55 g vaj - egy kis darab húsos szalonna
Az olajon fonnyasszuk meg a hagymát, amíg puha és picit barnás nem lesz (ne égjen meg azért). Pirítsuk vele együtt a kis darabra felvágott szalonnát is. A hámozott és felkockázott paradicsomot adjuk a hagymához, sózzuk, borsozzuk és 10 percig süssük-főzzük őket együtt, időnként megkeverve. Ezután szedjük ki a zöldséges keveréket egy külön tálba és hagyjuk hűlni.
Verjük fel a tojásokat, adjuk hozzájuk a zöldségeket, sajtot, borsot, összevágott bazsalikomot. Melegítsük fel a vajat egy 30 cm átmérőjű teflonos serpenyőben, a lényeg, hogy ne ragadjon le semmiképp az alja. Soknak tűnhet a vaj, de higgyétek el, így lesz jó :-) Ha már picit habzik a vaj, öntsük bele a tojásos keveréket, a tűzhely hőmérsékletét vegyük lejjebb (kis-közepes láng) és süssük a frittatát 15 percig. Amikor körben megszilárdult és már csak a teteje "remegős" egy picit, vegyük le a tűzről és akinek van grillsütője, helyezze be alá 1-2 percre serpenyőstöl az egészet, hogy egy picit a teteje is megbarnuljon. Elárulok valamit: nekem nincs grillsütőm, sőt, a serpenyőm fogója sem fém, hogy berakhatnám a sütőbe... Így hát csak grillezősre kapcsoltam a sütőt és pár percig alátartottam a serpenyőt. Tökéletes lett :-)
Spatulával meglazítható az alja, bár nekem teljesen egyszerűen ki is csúszott a serpenyőből, a vaj miatt.
Azonnal, melegen is fogyasztható, de a szerzők szerint hidegen, kenyéren tálalva is nagyszerű. Én hiszek nekik, ha legközelebb marad, hidegen is kipróbálom :-)
Egy hete farsangon jártam, ahol sok kedves volt kollégával, baráttal mulatoztunk. A jelmezverseny mellett kvíz is volt, melyet házigazdánk, "Vica" :-), a 90-es évek szellemében állított össze. Volt zenefelismerés, történelmi kérdések és sok vicces momentum: erősen újraéltük kamaszkorunk nagy zenéit, előjöttek az első diszkós emlékek és nyereményként még Kojak-nyalókát és ujjbábokat is kaphattunk :-))) A jelmezverseny nyertese idén egy légi utaskísérő lett, volt bulira hangolt safety lecture is ;-)
Ha farsangi buliról beszélünk, az emberek általában a jelmezre összpontosítanak. Számomra azonban legalább ilyen fontos kérdés volt az is, hogy mit vigyek, értsd: mit süssek :-) Az ötletet tulajdonképpen két kedves barátnőm "adta": a kakaós csigáról beszélve ugyanis kiderült, hogy nem sok elképzelésük van arról, hogyan is készül :-) Elég vicces volt, ahogy a találkahelyünkön nekiálltam szalvétafeltekeréssel illusztrálni a tésztát, majd egy kiskanállal a felvágást is "megmutattam" :-)
Ezek a csigák direkt picire készültek, hogy csak egy-egy falatnyi nagyságúak legyenek. Most a leveles tészta mellett döntöttem, mert gyorsabb, mint a kelt változat - és én jobban is szeretem :-)
Hozzávalók két tepsi kicsi csigához:
- 0.5 kg leveles tészta (bolti) - sötét kakaópor - porcukor - kb. 15 dkg vaj
A leveles tésztát 2-3 mm vastagra nyújtjuk, és úgy vágjuk, hogy kb. 15-18 cm széles, inkább hosszúkás csíkokat kapjunk. (ettől lesznek kicsik a csigák) Megkenjük a tésztalapokat olvasztott vajjal, rászórunk jó sok kakaóport és a cukrot, majd feltekerjük a hosszabb oldal mentén. A feltekert tésztarudat 1,5-2 cm-es darabokra vágjuk. A kis csigákat sütőpapíros tepsibe tesszük, kis teret hagyva a növekedésnek.
Én sütés előtt kicsit megformáztam a csigákat, nehogy szétnyíljanak és még egyszer átkentem őket olvasztott vajjal. A sütőben 180°C-on kb. 10 perc alatt megsülnek, érdemes figyelni őket és vigyázni, nehogy kiszáradjanak (akár ujjal is meg lehet nézni, nem kell megvárni, hogy teljesen kemény legyen!).
A töltelék egyébként variálható: én az egyik adagra feltekerés előtt narancshéjat reszeltem, egy másik adagot pedig kókuszos csigának készítettem el (kakaópor nélkül, csak vajjal, kókuszreszelékkel és porcukorral).
Mivel már többen is érdeklődtetek, hogy milyen is az "új" konyhám, itt Berlinben, most írok róla - és más dolgokról is - egy picit.
A lakás, amit bérlünk Berlin egy csendesebb részén, délnyugaton található, a kerületünk neve Zehlendorf. A környéken több -dorf-ra végződő nevű negyed is van, ezek az ún. "falvak". Nagyon sok itt a széles, fasorral szegélyezett út, melyek télen a hó miatt gyönyörűek, tavasztól őszig pedig a lombok színei miatt :-) Zehlendorf egyébként régen, a világháború után amerikai megszállási övezet volt, melynek nyomai még ma is észlelhetők: itt van az amerikai konzulátus, amerikai-német iskolák, amerikai témájú múzeumok, a boltokban pedig fellelhető jónéhány egyértelműen amerikaiaknak importált termék :-) (például pop-tart, sajtszósz, Hershey's termékek, stb...) Az S-Bahn 5 perc sétára van tőlünk, és kb. 15-20 perc alatt tudunk így eljutni a Brandenburgi kapuhoz, ami már egész jó belváros :-)
A lakásunknak 2 szép nagy szobája van, egy (számunkra) hatalmas terasszal, ahová már alig várom, hogy kiülhessünk majd :-) Világos, csendes, sok zöld vesz minket körül. Bútorozottan béreltük ki, így a berendezés nem teljesen a mi stílusunk, talán kicsit régies, de nem vészes :-)
Éééés akkor a konyha :-)
A helyiség tágas, sok helyem van, amit majd feltölthetek a különböző kincseimmel, szép kilátás nyílik az ablakból a parkra és a teraszra is.
A villanytűzhely újabb, a (szintén villany-)sütő kicsit régebbi, de eddigi tapasztalataim alapján tökéletesen működik minden. (A plakát és a mágneses tábla már a mi újításunk :-))
Legutóbbi visszautunk alkalmával otthoni konyhafelszerelésem komolyabb darabjait idetranszportáltuk, úgyhogy már "csak" a kisebb dolgokat kell majd lassan-lassan beszerezni :-)
A szakácskönyveim egy része is idetalált, már van két német könyvem is! :-)
Érdekes volt, ahogyan a rendezkedés során az itt meglévő konyhai tárgyak alapján találgatni lehetett a korábbi lakó(k) ízlését, hovatartozását és egyéb jellemzőit. Egészbiztos, hogy lakott itt egy angol származású bérlő, ugyanis legalább négy féle tealabdát, különböző (nagyon szép!) komoly teásdobozokat és kétféle teáskannát, illetve forralót találtam. A közvetlenül előttünk lakó bérlő iráni volt, ő érdekes fűszereket hagyott hátra - ezeket ránézésre nem találtam már túl biztatónak (érsd: frissnek). :-) És persze ráakadtam egyéb, letűnt korokból származó tárgyakra is: kicsi, pöttyös tejkiöntő, sötét, virágmintás, zománcos lábasok, őskori kukta... - ők mind a pincében végezték.
Egy-két szép dolgot azért megtartottam, díszként, például ezt a régi konyhamérleget, melyen most cukorkák és aprópénzek vannak épp :-)
Ez pedig egy régi csatosüveg - ezek mindig is tetszettek:
Nemsoká pedig posztolok majd egy jó kis receptet is, úgyhogy nézzetek majd vissza! :-)
Még régebben írtam két pályamunkát a Diningguide.hu gasztro-újságírói pályázatára. Bár - ezúttal ;-) - nem nyertem, az oldalukon megjelentek azért az írásaim, a többi pályamunkával együtt. Akit érdekel, itt elolvashatja a Garda Étterem kritikáját és a főzelékről szóló eszmefuttatásaimat :-)
Világot látok, felfedezek, főzök és sütök, megfigyelek, viccesnek találok, felháborodok, csodálkozom, megosztok, tanulok - Berlin után most épp Debrecenben.
