Áfonyás palacsinták

 2010.04.29. 17:50


Még a török piacos utamon vettem egy adag áfonyát, annyira megtetszettek a kis sötétlila golyók :-) Persze, nem tudtam már őket időben felhasználni, ezért úgy döntöttem, mennek a fagyasztóba, hogy később majd méltó módon kerüljenek az asztalra. Jelentem: az áfonyák jól bírják a fagyasztást, semmi bajuk nem lett. Amellett, hogy már ránézésre is feldob egy-egy ételt, az áfonya nagyon egészséges is, magas a C- és E-vitamin, mangán- és rosttartalma is.


Régebben közöltem már itt a blogon egy klasszikus amerikai palacsinta receptet, mely egy kicsit babrásnak tűnhet, de nagyon finom. Van azonban egy bevált receptem arra az esetre is, amikor gyorsabban "kell" palacsintát varázsolni. A recept eredetije Nigellától származik, abszolút foolproof.


Ma reggel áfonyát szórtam a palacsinta tésztájába, és egy nagyon finom, gyümölcsös reggeli étel kerekedett belőle! :-)

Hozzávalók 2 személyre (5-6 közepes palacsintához):

- 110 g liszt
- 1 tk szódabikarbóna
- csipet só
- csipet cukor
- 15 g (1 bő ek) olvasztott vaj
- 150 ml tej
- 1 tojás
- egy jó marék áfonya (ízlés szerint lehet akár alma is)


Keverjük el a száraz hozzávalókat egy nagyobb tálban, a folyékonyakat pedig egy külön tálban. A kétféle keveréket vegyítsük, szép egyneműre keverjük, majd adjuk hozzá az áfonyákat is. Teflonserpenyőbe (melyet egy olajos papírtörlővel áttörölhetünk sütés előtt) adagoljunk merőkanálnyi adagokat. Akkor fordítsuk át a másik oldalára a palacsintákat, ha a tetejükön már apró buborékok jelennek meg.


Melegen fogyaszthatjuk simán, juharsziruppal, tejszínhabbal, joghurttal.... ki-ki ahogy szereti!

Amerikai palacsintával ki-hogy áll?

Címkék: berlin gasztro palacsinta áfonya desszert reggelire amerikai klasszikusok


Először is nagyon köszönöm minden kedves kommentelő olvasónak a sok szuper tippet, hogy milyen finomságokkal is képviseljem Ungarnt a közelgő hétvégi brunchon! Nagyon sokat jelent, hogy ilyen sokan megírtátok véleményeteket! Még nem árulom el, mire is esett a döntésem, de már megszületett - remélem, sikerül jól elkészítenem a tervezett ételeket, és valami szuper posztban közölhetem majd veletek az eredményeket! ;-)

Egyébként mostanság azért nem került fel sok új recept vagy eszmefuttatás, mert otthon jártunk, ahol mindig annyi kedves családtaggal és baráttal "kell" találkozni, hivatalos ügyeket intézni, stb... hogy (sajnos) a blogra kevés időm marad. De: sok tervem, ötletem van már fejben, úgyhogy igyekszem majd mihamarabb tálalni őket nektek - értitek ;-)

Egyébként a hétfői egész napos autóút után enyhén kikészülve tegnap reggel elindultunk, hogy feltöltsük berlini lakunkat kajával és egyéb hiányzó dolgokkal. Elindultunk, kocsival. Sajnos. Ugyanis kb. 3 perce autóztunk a közeli bolt felé, csendes, zöld kertvárosi utcákon, amikor is befordultunk egy útra, és mire kettőt pislantottunk, már le is intettek minket - na kik? Hát a rendőrök, zöld ruhásan, katonásan, piros tárcsával. Az incidens részleteit már Trabantkombi leírta, lényeg: 25 Eurós bírsággal távoztunk a helyszínről, "gyorshajtás" miatt... Ennyi. No comment.

Mára a Férjnek kisebb fül-problémája akadt, így a német egészségüggyel is meg kellett ismerkednünk: hála a tanszéki kontakt hölgynek, viszonylag simán el tudtunk menni egy közeli orvoshoz, és most már talán van 30% fogalmunk arról, hogy hogyan működik itt az orvososdi. Nem mondom, hogy ki szeretném ismerni, de elsőre nem tűnik sokkal egyszerűbbnek, mint a magyar. A körülmények jobbak, ez már ennyiből is látszott, de hát... nem jó az sehol sem, ha orvoshoz kell menni :-)

Persze, a negatív dolgok mellett azért marad időnk csodálni a tavaszi Berlint is! Mielőtt elmentünk, még épp csak zöldültek a fák, mostanra pedig már minden csodaszép lett. A zöld lombok mellett számtalan fehér és rózsaszín szirmú virágos fát is látunk, az illatok pedig.... finomak.

Végül, de nem utoljára: nemrég kaptam két kedves képet Nikitől, melyet szeretnék én is tovább adni, ezúttal mindenkinek, aki itt jár, olvasgat, tanácsot ad, kérdez... és persze köszönöm, Niki! :-)

Egy kis tavaszi érzés:

És egy kis humor - gasztro:


Címkék: utazás berlin autó gasztro németország természet vendég ezmegaz trabantkombi

Bori kérdez Titeket!

 2010.04.18. 17:55


Május elején hivatalosak vagyunk egy brunch-ra, melyet Pisti új német tanszéke szervez, ismerkedős-lazítós-tavaszi jelleggel. Mindenki hozni fog valamilyen finomságot, édeset-sósat, ahogy kell.

Arra gondoltam, valami magyar(os) édességet sütnék az alkalomra, ami jól bírja a szállítást (nem nagyon habos, tojásos) és nem kellenek hozzá "lehetetlen" alapanyagok (pl. hájas tészta)...

Kíváncsi lennék a véleményeitekre: szerintetek mit süssek? Mi az az édesség, amelyet szivesen megkóstoltatnátok németekkel, akiknek leginkább a "Gulasch" jut eszükbe Magyarországról? :-)

Előre is köszönöm a tanácsaitokat :-)

Címkék: berlin gasztro hungary desszert

Érdekes élmény egy multikulturális nagyvárosban élni, ahol az utcákon sétálva az ember különböző illatfelhőkkel találkozik, anélkül, hogy felnézne az égre, ahol valós felhőt is láthat. Néhol van csatornaszag, miért is szépíteném, a metróban pedig olyan "metrószag" - ezek felejthetők. A virágosoknál illatoznak a színes virágok, és a Lush vagy Douglas boltok előtt tömény, átütő a parfümillat - ezek már jobbak.

Számomra mégis az a legjobb, amikor keverednek a kínai, olasz, görög, indiai konyhák illatai, helyenként egy-két wurst árus stand és pékség illata is megcsap, és egy picit minden sarkon hozzáadnak az élményhez a török imbissek, ahol dönereket, kebabokat, lahmacunokat lehet kapni, frissen, finoman.


Nemrég egy újabb elemet fedeztem fel az illataimhoz, a török piacot. Ezt csak én nevezem így, a hivatalos neve Türkischer Markt am Maybach Ufer (a Maybach partján található török piac). Már régóta keresgéltem az interneten, hogy milyen piacok vannak Berlinben, hová érdemes menni, ugyanis csak úgy magamtól még nem akadtam rá egy olyan igazi, nagy piacra, ami az otthoni élményt adja. A leírások, és egy videó alapján úgy döntöttem, meg kell ezt nézni! :-)



Ez a török piac minden kedden és pénteken délután kerül megrendezésre, és egy igazi színfolt. A helyszíne Berlin két, a török bevándorlók/lakosok által sűrűn lakott kerülete határán található, Kreuzberg és Neukölln közt. A piac a metrótól 3 perc sétára van, de el sem lehet téveszteni, annyi ember jön-megy, sok friss áruval megpakolt szatyrokkal.

Nagyon szép, idénynek megfelelő zöldségeket, gyümölcsöket lehet kapni, és persze számtalan importáru is található.


A piac logója szerint bio-oriental, tehát az áruk minősége, ellenőrzött származása is fontos. Sokféle bab, lencse megtalálható, és a fűszerfelhozatal sem utolsó. 1 Euróért lehet kimérve kapni egész méretes adag fűszereket, nem tudtam megszámolni, hány félét...


Ahhoz képest, hogy "török piacon" jártam, vettem is indiai fűszereket :-) (Meg például egész fahéjrudakat!)

Vannak külön árusok, akik csak kenyérféléket árulnak. Nem vagyok (még) nagyon otthon a török pékárukban, így leginkább rámutatással "magyaráztam", hogy mit is szeretnék megvenni. Ahogy utóbb kinyomoztam, a pita török megfelelőjét, a pide-t sikerült beszereznünk, és NAGYON finomnak bizonyult.

(Mi a kis, kör alakú pitákat vettük)

Nem olyan kemény, vékony tésztájú, mint amit itthon pitaként ismerünk (gondolom, az inkább a görög verzió), hanem puha, kelt tészta, egy finom kenyérhez hasonló inkább. A tetején fekete szezámmagok adtak még egy kis pluszt, hússal, zöldségekkel... nyami :-)

Több olyan stand is van, amelyek különböző fűszeres krémeket, pasztákat, hummuszt árulnak. Már ránézésre is szépek, és a sokféle változatból lehet csak nagyon keveset is kérni, hogy minél többet kipróbálhassunk.

A választás nehézségei :-)


Sokban megtalálható a padlizsán, a fokhagyma, szezám, joghurt, citromlé és különböző fűszerek.


Következő alkalommal beszerzek halumit (halloumi) is, ami egy ciprusi/török/egyiptomi sajt, és nagyon alkalmas grillezésre, sütésre, illetve salátákhoz is.



A sajtok, pékáruk mellett kapható még friss hús is, ami nagy szó, mert a hagyományos értelemben vett (tőkehúst áruló) hentes már nem annyira elterjedt errefelé. Az egyik tanárommal beszélgettünk erről, aki mesélte, hogy régen rengeteg hentesüzlet volt Berlinben, mára azonban már egyre kevesebb marad életben. A boltokban kapható húsok, ha nem is rosszak, de sajnos nem hasonlíthatóak a tőkehús hentes-frissességéhez. Ez is az elkövetkezendő időszak egy nagy projektje lesz, (jó) hentest találni és húst venni Berlinben - azért nem hiszem, hogy olyan nehéz küldetés lesz :-). A tenger gyümölcseivel még csak szemeztem, de ki tudja, lehet, hogy egyszer el is határozom magam, hogy elkészítsem őket.


Nagyon sok szép, színes méteráru is kapható a piacon, amelyet elsőre nem tudtam hova tenni, hogy mennyire is illeszkednek egy nagy részben hagyományos piac felhozatalába. Aztán (talán) rájöttem: a török nők ugyanis fejkendőt hordanak nap mint nap, és gondolom, számukra (többek közt) ezek a szép anyagok (is) jelentik a mindennapok változatosságát, divatját.

Piaci sétánk zárásaként ettünk egy spenótos-sajtos gözlemét, ami talán egy sós, összehajtott és vaslapon sütött palacsintához hasonlítható leginkább, tökéletes utcán evős étel :-)


A gözleméről többet például itt olvashattok, vagy itt láthatjátok 2 percben, hogy hogyan készül.

Minden nagyvárosnak vannak hasonló piacai, és akkor a régiségpiacokról , és az ott található kincsekről még nem is beszéltünk. Bár m
essze nem láttam még mindent, amit kell, vagy érdemes látni Berlinben, de ez a piac már feltétlenül ott van a legjobb dolgok közt, amiket láttam :-) Azt hiszem, egy város hangulata egy-egy ilyen piaci élmény alapján is felfedezhető, még egy kevésbé gasztro-fanatik számára is.

Van valakinek kedvenc piaca? Otthon, külföldön, fejben, bárhol?

Címkék: utazás berlin török gasztro ezmegaz keleties gasztrotapasztalás

A túrós sütemény. Pont.

 2010.04.06. 20:15

Ezt a sütit akármikor készítem el, mindig kedvem támad megsimogatni, amikor kiveszem a sütőből, annyira egyszerűen szép, az illata visszafogott, csak sejteti, milyen is lesz az íze... Ebből a kezdésből már következtethettek is arra, hogy mennyire szeretjük ezt a túrós "kuglófot" :-)


Azért idézőjeles kuglóf, mert nem az a hagyományos, kelt tésztás, felpuffadós kuglóf, csak egy kuglóf formában sült sütemény. A túrótól finom puha marad napokig, a citrom pedig felteszi az ó-ra az ékezetet, ha mondhatom így :-) Én általában egy
ilyen formában hajtom végre a sütési műveletet, de valószínűleg másfajta kuglóf formában is sikerül(het).

Itt ugyan magyar túrót nem találtam, viszont Cottage Cheese-t igen, ami tulajdonképpen ugyanaz, és tökéletesen működött így is. Csak ha valakit ez rajtam kívül is érintene :-)

Az eredeti recept margarint ír, amit én elvből nem használok, így azt vajjal helyettesítettem, a mazsolát pedig kihagytam, mert továbbra sem szeretem :-)


Hozzávalók:

- 25 dkg vaj
- 25 dkg túró
- 25 dkg liszt
- 15 dkg cukor
- 1 cs. sütőpor
- 2 tojás
- 1 citrom reszelt héja
- csipetnyi só
(- aki szereti, mazsola)

A túrót egy villával áttörjük, vagy szitán átpasszírozzuk. A lisztet alaposan elkeverjük a sütőporral és a sóval. A puha vajat keverjük habosra a cukorral (robotgéppel), majd keverés közben adjuk hozzá a tojásokat is. Kanalanként adjuk hozzá a sütőporos lisztet és a túrót, közben kevergetve, hogy szép egynemű legyen. A tészta viszonylag kemény lesz, de a sütőpor majd szépen megemeli.

Egyengessük el a tésztát a kivajazott kuglóf formában. 160-170°C-os sütőben kb. 30 percig süssük, de végezzünk tűpróbát a végén, hogy biztosan átsült-e a kuglóf. Hagyjuk kihűlni, majd fordítsuk ki a formából.


Én csokiöntettel díszítettem, de lehet rá csak porcukrot, vagy citromos szirupot készíteni. Tejszínhabbal és valamilyen piros gyümölccsel is el tudom majd képzelni, ahogy melegszik az idő.

Próbáljátok ki, megéri ;-)

Az eredeti recept innen származik.

Címkék: berlin gasztro csoki desszert ünnepekre

süti beállítások módosítása