Mauerpark - Cupcake - Berlin

 2011.05.31. 19:11

Mondtam már, hogy Berlin vasárnaponként egész más várossá alakul át? Mivel a boltok nincsenek nyitva, az emberek pedig megengedhetik maguknak, rengetegen járnak el brunchokra ("villásreggeli"), ebédelni, bolhapiacozni, vagy kávé-sütizni, napszaktól függően. A város egy kicsit elcsendesül, sokan bicikliznek, sétálnak, parkokban napoznak, mert ezekből is van ám rengeteg. Mi is nekivágtunk vasárnap, ebéd után, elindultunk egy kicsit "a városba", mászkálni, nézelődni, csavarogni. A Nap sütött, volt egy-két felhő az égen, de alapvetően egy nyugis, vasárnap délutáni sétára csábított minket Berlin, a zöld fáival és régi épületeivel együtt.

Nem teljesen céltalanul indultunk azért neki a napnak... Nemrég olvastam egy sokak által dicsért helyről, mely a divatos-szép-kreatív-színpompás amerikai édességekre, a cupcake-ekre specializálódott, az egyszerű és lényegretörő Cupcake Berlin név alatt. Nos, ezt a helyet is ki akartuk próbálni, ugyanis - megkapaszkodni - mi még nem ettünk sosem olyan "igazi" cupcake-et! :-) 

A választék egy része

Az itthoni készítéstől mindig eltántorított a hihetetlen mennyiségű cukorral készülő vajas krém, mely a tulajdonképpeni dekorációk alapja, cukrászdákban, pékségekben pedig nem sokszor láttunk még.

A Cupcake Berlin igazi "berlini" vendéglátóhely, Friedrichshainban: nagyobb tér bent, kint pár asztal a fák alatt, minimál dizájn, jó zene, érdekes, tetovált-piercinges kiszolgálók, és egyszerű de finom ételek - ez esetben cupcake-ek.

Benn

A különböző fantázianevű süticsodákból a következő példányokat kóstoltuk meg:

The King: Elvis nevében, csokis sütialap, mogyoróvajas vajas krém, mogyorótörmelékkel


Fantasy Island: vaníliás sütialap, krémsajtos-kókuszos-vajas krémmel
Amellett, hogy ízre-állagra tökéletesek voltak, megállapítottuk, hogy iszonyatosan tömények, tehát ha még megyünk majd (valószínűleg lesz rá eset), ketten eszünk egyet :-)  Fotózni pedig egyszerűen élvezet ezeket a szépségeket!!!

A süti után bolyongtunk még egy kicsit a Boxhagener Platzon és környékén, ahol épp bolhapiac volt, majd rövidke S-Bahn út után eljutottunk a Mauerparkba. A megosztottság idején e park területén is állt a Fal, és itt helyezkedett el az e szakaszra eső ún. "senki földje" is, a keleti és a nyugati falak közti üres, fegyverekkel őrzött terület. A sötét múltra ma már szerencsére csak egy-két faldarab emlékeztet, melyet street art alkotások díszítenek - a berlini fiatalok pedig minden vasárnap újult erővel árasztják el e parkot, főleg, ha már jobb az idő.

Az elején
Hatalmas bolhapiac várja a böngészni, vásárolni akarókat, elképzelhetetlen, hogy mi mindent lehet kapni: régi lemezek, régi rádiók, bútorok, kacatok minden mennyiségben, parókák, használt ruhák és ékszerek, cipők, biciklik, játékok... Mindeközben a parkban egy félkör alakú nézőtérről emberek százai hallgathatnak önjelölt karaoke-sztárokat, akik a középen található kis színpadon mórikálják magukat.

A lelátó

Nekünk sikerült elkapnunk egy idősebb pasit vasárnap, akiről az ugyan nem derült ki, hogy mit énekelt, de "Balaton - Ungarn" felirítú pólóban feszített! :-)


Hallottuk még az "I just called to say I love you" című Stevie Wonder klasszikust is, de mivel előadója még csak a helyes hangok környékén sem járt, inkább feladtuk, és piacoztunk egy kicsit.

Mit láthatunk még a Mauerparkban? Rengeteg cuki kutyát, kifogástalanul trendien öltözött arcokat, és "egyszerű" laza fiatalokat, rasztás anyukákat babával a hátukon, mozgó sörárusokat, és számos nagyvárosi figurát, kosarazó fiúkat, grillező embereket, zsonglőröket, beszívott-elszállt "zenészeket", és így tovább...

Állandó nyitvatartás, mindjárt jövök - Köszönöm!
A Mauerpark varázsa számomra abban rejlik, hogy egy nagyváros közepén, a történelem egy nagyon csúnya epizódja által kísértett helyen minden vasárnap kialakul valamiféle zsongás, összejövetel, mely azonban teljesen laza, fiatalos, vibráló és olyan nagyon "berlini" is egyben.

Háttérben a tévétorony

Bár Berlinben egyre több és több turista van, a Mauerparkban nincs olyan érzése az embernek, mint egy-egy híres látványosság környékén, ahol szinte elvész az adott épület vagy táj szépsége a turisták tömegében. Itt is sokan vannak, biztosan turisták is akadnak, de a park megmarad egy Fal nélküli és falak nélküli "Falparknak".

Ha már a Mauerparkig elmentünk, ejtsük útba a Bernauer Strassén lévő "Fal múzeumot" is, mely ingyenes, részletes, nagyon igényes, és kilátójából egy eredeti őrtoronyra is ráláthatunk. A környék, az utcák, ahol sétálunk, nem is olyan rég még egy város megosztottságának legközpontibb részei voltak, ugyanis a berlini Fal itt húzódott. Érdemes kicsit elgondolkodni, utánaolvasni, milyen torz dolgokat is tud alkotni az emberiség.

A vasárnapunk így ért véget, jóleső fáradtsággal értünk haza. Már nem kezdő berliniek vagyunk, mégis, még mindig el tud kápráztatni minket ez a város, melynek hihetetlen, egyéni dinamikája van. Ezt a dinamikát csak akkor érezheti át az ember, ha nyitott szemmel-füllel jön ide, és a kötelező látványosságokon túl egy kicsit a városra, az érzésre, az épületekre és az emberekre is figyel. Berlin nem úgy szép, mint mondjuk Velence, de minden pontja, minden utcája mesélni tudna - vidámat, szomorút egyaránt. Ha itt jártok, figyeljetek e történetekre!


Cupcake Berlin
Krossener Strasse 12, Friedrichshain, 10245 Berlin (U5 Samariterstrasse / Frankfurter Tor)

Mauerpark
Gleimstrasse 55, 10347 Berlin (U2, M1 Eberswalder Strasse vagy U8 Bernauer Strasse)


Gedenkstätte Berliner Mauer - "Fal Múzeum" 
Bernauer Strasse 111/119, 13355 Berlin (U8 Bernauer Strasse vagy S1 Nordbahnhof)




Címkék: utazás berlin gasztro németország desszert gasztrotapasztalás

Emelje fel a kezét az, aki nem szereti a kókusz-csoki párost! Valaki? Hm? Na ugye, hogy senki. :-) 

Frissen sült, még enyhén olvadt csokival...


Egy-két hete a heti bevásárlásnál megakadt a szemem egy csomag kókuszreszeléken, és eszembe jutott, hogy milyen időtlen-idők óta nem sütöttem semmi kókuszosat, pedig tulajdonképpen nagyon is szeretjük. Hamar rá is találtam egy jónak ígérkező kókuszos-csokis "keksz"-receptre, amely aztán valóban nagyon jó lett (erre utal a címbeli wow-faktor is). A kókuszt egy pár percig pirítani kell a felhasználás előtt, így kap egy kis extra ízt.. az eredmény: erős Bounty-flashback, kókuszos, puha....nem is kell ennél több. Ja, esetleg még egy pohár tej. :-)

A kókusszal hogy álltok? 

Hozzávalók: 

- 100 g kókuszreszelék
- 155 g liszt
- 1/2 tk sütőpor
- 1/2 tk szódabikarbóna
- csipet só
- 150 g (barna) cukor ( kevés cukor + édesítővel is működik)
- 4 ek vaj
- 1 tk vaníliakivonat
- 1/4 tk kókuszaroma (én kihagytam)
- 1 nagy tojás
- 100 g csoki darabokra vágva 

A kókuszreszeléket egy száraz serpenyőben pirítsuk meg pár perc alatt, amíg picit megbarnulnak.

Keverjük össze egy tálban a száraz hozzávalókat. Robotgéppel keverjük ki a cukrot és a vajat krémesre, majd adjuk hozzá a vaníliát és a tojást, és ezekkel is keverjük el alaposan. Lassan adjuk hozzá a lisztet is, keverés közben. Végül adjuk hozzá a kókuszreszeléket és a csokidarabokat is.

Helyezzünk kiskanálnyi darabokat a tésztából sütőpapírral bélelt sütőlapra, és egy picit lapogassuk is le őket. Hagyjunk 1-2 cm helyet köztük, mert sülés közben nőnek egy kicsit. 180°C-ra előmelegített sütőben süssük a cookie-kat 10 percig, amíg az aljuk egy picit megbarnul. Ne száradjanak ki :-)

Langyosan, vagy teljesen kihűlve tálaljuk.

Címkék: gasztro csoki kókusz desszert gyorrs

Nem ismerek embert, aki ne szeretné a tésztaételeket, akár magyaros vonalon (mákos, túrós, diós, grízes), akár például olaszos vonalon indulunk, és akkor a kínai, japán, thai és egyéb klasszikusokat még nem is említettem. Mi is lelkes tagjai vagyunk a tésztaevők (képzeletbeli) klubjának: gyorsan elkészíthető, rendkívül sok módon variálható, egészséges (is lehet), és finom. A tészta halála azonban az, ha túlfőzik, nem hiába hallani mindig a tésztamester olaszok varázsszavát: "al dente", azaz "harapnivaló", "épp megfőtt, de ne túl puha" legyen az a tészta, úgy marad meg az igazi íze, jellege. Az al dente állag elérése egyébként nem valami nagy ördöngősség, csak a tészta zacskójára írt elkészítési időt kell figyelembe venni, bő, lobogó vízben főzni a tésztát, és főleg: kóstolni, kóstolni, kóstolni. Ha már kívül puha, de még belül érzünk egy olyan "harapnivaló" részt, kész is, nem kell tovább várni. Pisti régebben sokat piszkált ezzel az "al dente mániámmal", ugyanis ő is (sok más emberrel egyetemben) egy tipikusan tésztát-túlfőző-nagyi konyháján nevelkedett (aki egyébként sok más fogást istenien főz, természetesen), de mostanra már megértette és észre is veszi, hogy mi a különbség. Az pedig, hogy a nem túlfőtt tészta glikémiás indexe jobb, mint a túlfőtté, már csak hab a tésztán tortán. :-)



Ma mindenesetre hoztam nektek egy olaszos-jellegű tésztasalátát, melyet a sütőben együtt sült paradicsom és fokhagyma emelnek egy magasabb szintre, a bacon már csak egy kis ráadás :-) Feta, olajbogyó és bazsalikom, folytassam tovább??? :-)


Hozzávalók: (4 személyre)

- 400 g koktélparadicsom
- 6 gerezd fokhagyma
- olívaolaj
- 400 g rövid tészta (penne, rigatoni, stb)
- 12-15 szelet bacon (füstölt szalonna)
- 150 g fetasajt
- 75 g fekete olajbogyó
- 1 marék bazsalikomlevél

A sütőt melegítsük elő 180°C-ra. A koktélparadicsomot és a fokhagymát egy tepsibe tesszük, kevés olajjal meglocsoljuk, sózzuk-borsozzuk, gyorsan átkeverjük, és 15-20 percig sütjük. Ezalatt a paradicsomok és a fokhagymák megpuhulnak.

Amíg a sütő dolgozik, főzzük meg a tésztát a csomagoláson jelzett módon.

Egy serpenyőben pár csepp olajon pirítsuk meg a bacont (szalonnát), amíg jó ropogós lesz (4-5 perc), majd itassuk le a fölösleges zsírt róluk. Egy kevés tésztát tegyünk a szalonnazsíros tepsibe, mozgassuk körbe, hogy az értékes szaft kárba ne vesszen. 

Egy nagyobb tálban keverjük össze a tésztát, a darabokra vágott bacont, a sült paradicsomokat, a fetát és az olajbogyókat. A fokhagymákat nyomjuk ki a tepsibe, amelyben sültek, és a paradicsomos-sütős olajjal keverjük össze. Ezt a fokhagymás olajat öntsük a tésztasalátára, és keverjük az egészet jó alaposan össze. 

Tálaláshoz friss bazsalikomlevelekkel szórjuk meg, és melegen fogyasszuk.

Címkék: olasz gasztro paradicsom sós tészta bazsalikom főétel bacon egészséges gyorrs

Epres-rebarbarás crostata

 2011.05.17. 14:45

A külföldi nyelvtanfolyamok előnye, hogy nagy eséllyel egy magyarral sem találkozik az ember, épp ezért rá van "kényszerítve" arra, hogy (esetemben) németül kommunikáljon a csoporttársaival - mert hát szünetben ugye beszélgetni és kávézni kell. :-) Pár hete, amikor már megjelentek az első rózsaszínű rebarbarák a boltokban, lelkesen vázoltam fel szünetben a lányoknak (németül), hogy majd ezt, meg azt szeretnék sütni-főzni a rebarbarával, de csak kérdő arcokkal találtam szemben magam... Már kezdtem kétségbe esni, hogy miért is tanulom már ennyi hónapja a németet, ha ezt sem... Aztán a többségnek már leesett, hogy miről beszélek, de volt olyan, akinek továbbra sem volt fogalma sem. Persze, ha valaki olyan vidékről, éghajlatról jön, ahol ismeretlen ez a növény, megértem, de akik e társalgásnál jelen voltak, már mind több éve Berlinben élnek, és van konyhai tapasztalatuk is. Ráadásul Berlinben (és általában Németországban) elterjedt és ismert növény a rebarbara, szezon idején minden pékségnek van legalább egy-két rebarbarás (-epres) süteménye. Miután feladtam, hogy feltétlenül átadjam rebarbara-ismereteimet a rebarbarailag tudatlan csoporttársamnak, társult a tanárnőnk is hozzánk. Elmondta mindazt, amit én is, de közben csak arra tudtam figyelni, hogy a "Rhabarber" szót ÚGY, ahogy ő mondta, soha nem fogom tudni kiejteni. Lehet, hogy itt volt a hiba? :-) A magyar "r" és a német "r" olyan, de olyan messze vannak egymástól...



A rebarbara mindenesetre zseniális, és (a világ legjobb gyümölcsével, az) eperrel kombinálva még zseniálisabb párost alkotnak - a rebarbara kellemesen savanykássá teszi az eper édességét, miközben a piros-rózsaszín színek a szemet gyönyörködtetik. Ez a rebarbarás-epres sütemény könnyű, viszonylag kevés cukorral készül, vékony a tésztája is, a  hangsúly egyértelműen a gyümölcsökön van. A tésztába kerülő liszt 1/3-a teljes kiőrlésű, ami nagyon jó ízt ad neki, és a gyümölcsökhöz is illik.

Lelkesedjünk együtt a rebarbara-eper párosításért, mit szóltok? :-)


Hozzávalók:

A tésztához:

- 130 g liszt
- 70 g teljes kiőrlésű liszt
- 1, 5 ek cukor
- csipet só
- 165 g vaj (hideg, kockákra vágva)
- 1 nagyobb tojás
- 1 ek tej

A töltelékhez:

- 25 g kukoricakeményítő
- 260 g rebarbara
- 250-300 g eper
- 70 g cukor
- 1 nagyobb tojás, felverve
- egy kevés barna- / nádcukor

Keverjük össze a liszteket, a sót és a cukrot (géppel vagy kézzel). Ha géppel csináljuk a tésztát, adjuk hozzá a vajat, és addig kevertessük, amíg morzsás-darabkás lesz az állaga. (Kézzel: morzsoljuk e a vajat a lisztben a kellő állag eléréséig.) A tojást és a tejet keverjük össze, és adjuk a vajas-lisztes részhez, kevertessük így is, amíg nagyobb darabokba áll össze a tészta. (Kézzel: egy késsel/villával keverjük a tojást-tejet a tésztába, majd kézzel gyorsan dolgozzuk át.) Borítsuk ki a tésztát munkafelületre, és kézzel alakítsuk, formázzuk egybe, és lapogassuk kör alakúra. Fedjük le fóliával, és 1-1,5 órára tegyük a hűtőbe.

A töltelékhez először keverjük el a keményítőt 3 ek vízben, majd tegyük félre. A rebarbarát és az epret vágjuk kisebb darabokra, szeletekre, és a cukorral együtt tegyük egy nagyobb serpenyőbe. Közepes hőmérsékleten, folyamatosan keverve "főzzük" őket egy kicsit, amíg levet eresztenek, és elkezdenek puhulni (kb. 4 perc). Ezután adjuk hozzá a keményítőt, és magas hőmérsékletre kapcsolva várjunk, amíg felfő. Öntsük a gyümölcsöket egy tálba, és hagyjuk őket kihűlni, kb. 30 percig. Megjegyzés: a keményítővel óvatosan bánjunk, hamar besűrűsíti a gyümölcsöket, először inkább kicsit kevesebbet adjunk hozzá, majd ha úgy látjuk, hogy még kellene, pótoljuk. A cél egy sűrűbb, lekvár-szerű állapot elérése, nem szabad keményítőízűre csinálni.

A maga rusztikus valójában


Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. A tésztát lisztezett sütőpapíron nyújtsuk ki, mert majd azzal együtt csúsztatjuk át a sütőlapra. 28-30 cm átmérő elérésére törekedjünk. A tésztát eleinte nehézkes nyújtani, mert a hideg vaj megnehezíti, de idővel könnyebb lesz. Ha elég nagyra nyújtottuk, kenjük meg a felvert tojással, és halmozzuk a közepére a gyümölcsös keveréket. A széleknél 3-3,5 cm távolságot hagyjunk. Hajtsuk a tészta széleit a gyümölcsös töltelékre óvatosan, ez fogja majd össze a sülésnél. Ha itt-ott kicsit megszakadna, javítsuk ki. Kenjük át tojással a már felhajtott tészta szélét körben, és szórjuk meg egy kevés nád- vagy barnacukorral. 

Óvatosan csúsztassuk át a papír segítségével a sütőlapra, és süssük 40-45 percig, vagy amíg a tészta szépen megbarnul.

Hagyjuk kihűlni, majd tejszínhabbal vagy vanília fagyival tálaljuk a szeleteket.

A recept forrása itt található, eredetileg málnával.

Címkék: gyümölcs berlin gasztro eper desszert rebarbara

Néha elmosolyodom magamban (vagy magamon?), amikor végiggondolom a következőt: Berlinben élek már több mint másfél éve, a német fővárosban, és ennek ellenére a német ételek kevésbé érdekelnek (kóstoltam sokfélét már), mint a török (és egyéb arab, keleti) fogások, melyekkel viszont nem tudok betelni. Ezt a jelenséget nem tudom másra fogni, csak arra, hogy a német konyha, bár nagyon finom, alapjaiban, jellegében nem olyan sokban különbözik a magyartól, amit már ismerek, a keleti, "távoli" ízeket azonban olyan izgalmas felfedezni. Az fűszerek sokszínűsége, a kenyerek másfélesége, az eltérő kombinációk mindig valami újat tudnak mutatni. Az már csak egy érdekes csavar az egész történetben, hogy a keleti-arab konyhák iránti rajongásom pont egy északi, porosz-német nagyvárosban lángolt fel - de hát ilyen ez a keveredő-kavarodó világ... :-)



Van egy videósorozat, melynek a címe Koch Dich Türkisch (Főzz magadnak török ételeket - szabad fordításban). Időről-időre belenézegettem az egyes részekbe, és mivel mostanság már értem is németül, amiről szól, úgy döntöttem, megpróbálkozom ezzel a darált húsos pite-szerűséggel. A recept nem bonyolult, és nem is kellenek hozzá nagyon spéci hozzávalók, inkább csak időigényes, hiszen a tésztának kelnie kell egy kicsit, majd nyújtani, tölteni, formázni és kisütögetni kell a pitéket. Mindazonáltal meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeret ilyenekkel pepecselni, ugyanis a végeredmény magáért beszél: finom, puha, vékony húsréteggel töltött lepényeket kapunk, melyek salátával, joghurtos szósszal, vagy csak úgy natúran fogyasztva is tökéletesek. A vega verzió készülhet például sajttal, vagy krumplival töltve. Az eredeti (török) szakácsok szerint teával érdemes fogyasztani! :-)

Hozzávalók (kb. 10-12 darabhoz):

- egy szép csokor petrezselyem
- 2 hagyma
- 1 sima zöld paprika
- 40-50 dkg darált marhahús
- só, bors, piros paprika, chili

- egy fél csomag friss élesztő
- kicsit több mint fél dl langyos tej
- 1-2 kk cukor
- langyos víz
- kb. 50-60 dkg liszt (plusz a nyújtáshoz)

- olaj és olvasztott vaj a sütéshez

A töltelékhez vágjuk nagyon-nagyon apróra, finomra a hagymát, a paprikát és a petrezselymet, majd alaposan dolgozzuk össze a darált hússal és a fűszerekkel.

A tésztához öntsük a tej felét egy nagy tálba, adjuk hozzá a cukrot és az élesztőt, majd egy kevés víz hozzáadásával (kb fél dl) keverjük el egy fakanállal az egészet, amíg az élesztő feloldódik. Adjuk hozzá a maradék tejet, és szórjunk kevés lisztet, sót a folyadék felületére. Hagyjuk 10 percig állni, amíg beindul az élesztő.

A 10 perc letelte után adjunk a masszához még egy kevés vizet (1-2 dl), amíg újra folyékony állaga lesz. Ezután adjunk hozzá annyi lisztet, és gyúrjuk addig, amíg egy szép, sima, rugalmas és puha tésztát kapunk. A török szakácsnő szerint olyan legyen a tészta állaga tapintásra, mint a saját fülcimpánké - találó hasonlat, és könnyű eltalálni, még konkrét mennyiségek nélkül is :-) Gyúrjuk át a tésztát jó alaposan enyhén lisztezett munkafelületen. Hagyjuk állni nyugodt helyen kb. fél órát, majd vágjuk kisebb darabokra, és formáljunk akkora golyókat belőle, melyek a tenyerünkben kényelmesen elférnek.

A sütés során kell majd egy kevés olvasztott vaj - olaj kombó, amellyel a lepényeket kenegetjük, ehhez olvasszunk kb. 5-8 dkg vajat és adjunk hozzá kevés olajat is. Tegyük félre a sütésig.

Most nyújtsuk ki a tésztagolyókat. Lisztezzük rendesen alul és felül is nyújtás közben, nehogy leragadjanak. Egész vékonyra kell nyújtani a tésztát, és megközelítőleg kör alakúra. Ha megvan, tegyünk egy-másfél evőkanálnyi tölteléket a tésztakorongra, kenjük szét a kör felén, szép vékony réteg legyen a töltelék is, és hajtsuk rá a kör másik felét. Nyomkodjuk össze szépen a széleit, és a felesleges lisztet sepregessük le. Ez itt a munka legpepecselősebb része, mire mindent kinyújtunk, megtöltünk és megformázunk. Közben lehet például énekelgetni, gondolkozni...

A sütéshez egy teflonserpenyőt melegítsünk, és a vajas-olajas keverékkel kenjük meg vékonyan, pl. egy ecsettel. Nekem pont akkora a serpenyőm, hogy egy fordulóban 2 pitét tudtam egyszerre sütni. Miközben sülnek, illetve amikor megfordítjuk, még érdemes vékonyan megkenni őket az ecsettel. A színén látszik, amikor kész: szép aranybarnás lesz, és a töltelék is megsül belül. Egy-egy adag kb. 6-8 perc alatt készül el, de figyelni kell, és esetleg az első darabnál akár próbát is tenni: felvágni, megkóstolni :-)

Mi salátával és egy egyszerű joghurtos öntettel ettük, még újramelegítve is szuper volt. Előre hát, kedves gyúrni, sütni szerető olvasó! :-)

Címkék: török gasztro sós kelt marhahús főétel keleties