Ma reggel Pisti nevetve újságolta, hogy éjszaka arra ébredt, hogy hirtelen felültem az ágyban, körülnéztem, és a következőt közöltem határozottan az éjszakai csenddel: "Konyhai robotgép" :-))))

Még mielőtt bárki felvetné, nem, valójában nem őrültem meg... Bár kíváncsi lennék, mi mindent lehetne belemagyarázni, mégis azt hiszem, hogy az álmainkat nagyban az ébrenlétünk alatt minket érő benyomások befolyásolják, és valószínűleg esetemben is ez volt a szűkszavú, lényegre törő felszólalásom oka. Kitaláljátok, min jár az agyam újabban??? Konyhai robotgépeken :-) Ez ügyben kérném most a segítségeteket.

Bizony, a közelgő karácsony apropóján úgy döntöttem, eljött az ideje, hogy beszerezzek (a Jézuska segítségével) egy komolyabb konyhai robotgépet, amely sok funkcióval rendelkezik, jó minőségű, lehetőleg tartós... Persze, a komolyabb gépet esetemben nem százezres nagyságrendekben kell értelmezni, csak olyan 30-35 ezer forint környékén (maximum!), minden viszonyítás kérdése ugye. A számomra legfontosabb funkciók: késes aprító keverő, dagasztókar, esetleg turmix funkció, szeletelés, és így tovább.

Ami eddig nagyon tetszik, és élőben is láttam, az a Bosch MUM4427 becenevű gépe, ár-érték arányban:

Probléma, hogy valószínűleg nem alaptartozéka a késes aprító, ami nekem az egyik legfontosabb lenne, pl. omlós tészták készítésére, stb... (Lehet, hogy az itteni berlini Saturnokban kapható változatnak része ez is, meg kell még néznem.) Ahogy láttam, elég drága az aprító rész külön.

Láttam még hasonló árfekvésben itt Berlinben Kenwood gépet is, szinte ugyanezeket tudja, de ahhoz tuti, hogy nincs késes aprító alaptartozékként.

Van esetleg tippetek, ötletetek saját tapasztalat alapján, hogy milyen márkát-típust lenne érdemes beszerezni, megnézni? Tudom, hogy elég nagy a választék, csak kíváncsi lennék olyanok véleményére, akik rendszeresen használnak  ilyen gépeket, mit mondanak.

Előre is köszönöm mindenkinek!!! :-)

Azt hiszem, Magyarországon manapság egy kicsit még mindig "divat" nem szeretni Halloweent, ezt a közelgő ünnepet. Sokan csak az "üzlet" oldalát látják, illetve túlzottan "amerikai" ünnepnek tartják. Én már ünnepeltem Halloweent külföldön is, otthon is, tetszett a felszabadult, mégis izgalmas hangulat, de a valódi történetről, amely a töklámpások és az ijesztő jelmezek mögött áll, nem sokat tudtam. A mai poszt, ha tetszik, egy Halloween-kisokos, melyet magamnak is írok, és persze Neked, kedves érdeklődő olvasó! Olvass hát tovább egy kis borzongásért, kelta legendáért és faragott töklámpásokért...

Jack O'Lantern (kép innen)

Halloweent október 31-én ünneplik, elsősorban Írországban, Kanadában, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, és - nem meglepő módon - igen messzire visszanyúló, szétágazó történelmi gyökerekkel rendelkezik. 

A kelta világ Samhain nevű ünnepe például az egyik ilyen fontos gyökér: a nyár, a "világos időszak" végét ünneplő kelták úgy tartották, ilyenkor, október végén (a kelta új év kezdetekor) elvékonyodik az élők és holtak közti világ határa, és hatalmas máglyákkal, jelmezekkel akár több napon át is ünnepeltek. Ugyan tököt ekkor még nem faragtak, hatalmas kerekrépákat (turnip) vagy burgonyákat azonban igen, melyeket aztán kivilágítva a rossz szellemek távoltartására használtak.

A 8. században a keresztény egyház november 1-jét tette a Mindenszentek napjává, sok forrás szerint azért, hogy a pogány szokásokat is a keresztény meder felé terelje. Ezt a napot korabeli angol nyelven "All Hallows Day-nek" hívták (mai: All Saints Day, minden szentek napja). Az európai-pogány népek szerint azonban a keresztény ünnep mellett megfért a pogány is, így a Mindenszentek napját megelőző nap estéjén ugyanúgy ünnepeltek, a régi szokások szerint. Az angolul All Hallows Eve (Mindenszentek előestéje) kifejezésből már könnyen felismerhető a ma is használatos Hallowe'en szó.

Hogyan terjedt át Amerikába is ez a hagyomány? Először sehogyan, ugyanis az 1630-as években tömegesen Amerikába vándorolt Puritánok elutasították ezt a vallásukkal minden szempontból ellenkező (pogány) ünnepet. Az ő alapvetően szigorúan vallásos, egyszerű, dolgos és "fekete-fehér" világnézetükkel összeférhetetlen volt egy ilyen tradíció. A 19. század közepén azonban a korabeli Amerika olvasztótégelyébe hirtelen kb. egy millió ír bevándorló érkezett, az írországi burgonyavész okozta éhínség elől menekülve, és hozták magukkal hagyományaikat-szokásaikat, köztük a Halloweent is. A bevándorlók Amerikában fedezték fel például azt, hogy a tököt sokkal könnyebb töklámpás készítésére használni, mint az általuk korábban használatos kerekrépát vagy burgonyát.

A mai Halloween szokások közt megtalálható például a "trick-or-treating", amikor a gyerekek jelmezekbe öltözve végigjárják szomszédaikat, és "trick or treat" jelszóval "ultimátumot adnak": vagy kapnak csokit-cukrot-sütit-nyalókát-stb, vagy valami csínyt követnek el.

Trick or Treat? (kép innen)

Természetesen legtöbbször megadják nekik, amit követelnek. Szintén jellemző, hogy sokan a házaikat, irodáikat dekorálják ki különböző félelmetes díszekkel, amelyek fő motívumai a pókok, boszorkányok, szellemek, fekete macskák, pókhálók, seprűk, stb. Halloween idején szinte mindenhol összejöveteleket, vacsorákat, bulikat szerveznek, ahol már csak a vendéglátók kreativitásán múlik, hogy miféle félelmetes, ijesztő csapdákat állítanak a "gyanútlan" vendégeknek... :-)

Az általam egyik legkedveltebb szokás a tökfaragás, töklámpás készítése, melyet angolul Jack O'Lanternnek hívnak. A régi ír népmese szerint Jack, a lusta, részeges, mégis ravasz földműves  egyszer csapdába csalta az ördögöt, mikor az el akarta vinni őt magával. Jack, utolsó kívánságként egy almát kért, amiért az ördög fel is mászott neki egy almafára, azonban Jack gyorsan körülrakta a fát keresztekkel, így az ördög nem tudott lejönni onnan. Jack csak azzal a feltétellel távolította el a kereszteket, hogy az ördög megígéri, sosem viszi el a lelkét - az ördög így is tett, és kiszabadult a fáról. Később, amikor Jack meghalt, Szent Péter nem engedte be iszákos, hazudós, bűnös lelkét a mennyekbe. Jack lelke leszállt hát a pokolba, de az ördög, korábbi ígéretéhez hűen, nem engedte be oda. Az ördög csak egy kevés parazsat adott a szegény léleknek, aki azt egy kivájt kerekrépába rakta, és azóta is a menny és a pokol, a jó és a rossz világ között kering, kezében a világító lámpással, hogy emlékeztesse az embereket, hogyan ne éljenek. Bár több verzió is létezik, miért épp így hívják angolul a töklámpást, nekem ez tetszett a legjobban :-)

Holnap mi is faragunk majd egy töklámpást, remélem, jól fog kinézni este! Akit érdekel esetleg, az ebből a galériából Martha Stewarttól, és pédául innen kaphat egy kis inspirációt, de rengeteg internetes forrás foglalkozik a témával magyarul-angolul.

Ja, és ne felejtsük az ételeket sem! Nagyon sok átlagos édességet lehet Halloween alkalmával új ruhába öltöztetni: cheesecake-et csokival pókhálósra dekorálni, habcsók-szellemeket sütni, különféle félelmetes figurákat formázni kekszből... Jellemző a sütőtökös ételek fogyasztása - még nem késő például egy nagyon finom sütőtökös pitét sem sütni! :-) A Halloween-bulikon, összejöveteleken (sok más mellett) hagyományos játék például az "apple bobbing", amikor egy nagy, vízzel teli lavorból hátra tett kézzel, tehát csak a száj használatával kell a versenyzőknek minél több almát kihalászniuk...

(kép innen)

...természetesen fej nem marad szárazon... :-)

Berlinben október 13-24-e közt hatodik alkalommal került megrendezésre a Festival of Lights, azaz, a Fények Fesztiválja - már a neve is nagyon szép. Mivel csak egy hete érkeztünk vissza, még nem vettem fel a szokásos pörgős berlini tempómat, és egészen péntekig nem is tudtam, hogy lesz ez a fesztivál! Tiszta szerencse, hogy elcsíptem, ahogy a rádióban beszéltek róla (és megértettem! :-), ezután nyilvánvaló volt, hogy ott a helyünk szombaton. Szegény Pisti, kezdődő megfázással is velem tartott, respect! :-)

A fesztivál keretén belül több, mint 60 jelentős berlini épületet világítottak meg különböző színes fényekkel (köztük a Brandenburgi kaput és a tévétornyot is!!), fény-installációkkal és mindenféle szemet gyönyörködtető színjátékkal. Az este 7 órától éjfélig tartó eseményre szombaton rengetegen voltak kíváncsiak, nagyon sok ember sétált az októberi hűvös este ellenére is Berlin látványosságai, főbb épületei környékén.

Mi a Potsdamer Platz modern magas épületei között kezdtük a körutunkat, ahol 7 órakor pontban elkezdett apró égőkkel csillogni az egyik torony, majd lézerjáték kezdődött a szomszédos épületen is. Időközben egy hotel is türkizes megvilágítást kapott, és elindultunk a pár perc sétára lévő Brandenburgi kapuhoz.

Mi egyébként is nagyon szeretjük ezt a hatalmas, tekintélyes kaput, a mögötte elterülő Tiergartennel együtt, de így este, változó színekkel megvilágítva még lenyűgözőbb volt! Mondanom sem kell, rengeteg rendőr biztosította a helyszínt.

A következő állomásunk a Hakescher Markt nevű pezsgő központ-tér volt, ahová S-Bahnnal robogtunk át. Mivel ez a tér már nagyon közel van a múzeum szigethez, a Dómhoz és a Spreehez, sétálva indultunk tovább. A Spreen épp jött egy sétahajó, mely az alkalomra való tekintettel szintén ki volt világítva, és bevilágította a Dómot és a Pergamon Múzeumot is. Különleges látvány volt a "fekete" folyón úszó színes hajó... 

Innen már percek alatt megláttuk az Alexanderplatzon álló tévétornyot, és jó ideig nézegettük, hogyan változnak rajta a színek...

Ha nem lett volna elég groteszk már magában is, a torony mellé társult még a Hold is, és ahol álltunk, a képbe pont belefért még a Marienkirche nevű pár száz éves templom is:


Na mi ez, kérem, ha nem nagyvárosi-történelmi-romantika? :-)

Ennyi fény után meglehetősen átfázva érkeztünk haza, de nagyon megérte elmenni! Voltatok már hasonló fesztiválon?

Amíg ezt a csodálatos fahéjas kalácsot készítettem, támadt egy - számomra - rettentően szórakoztató gondolatom: szerintem a Guns'n'Roses Patience (Türelem) című száma biztos, hogy egy ilyen, vagy ehhez hasonló kalács készültéről (is) szól; persze-persze, szerelem, meg kapcsolatok, de figyeljetek csak! :-) Már maga a cím is teljesen találó, hiszen az alapanyagokon, egy két eszközön kívül szinte csak türelemre van szükségünk, hogy kivárjuk, amíg végre megkel-megkel-és megsül ez a remekmű, röpke 4-4,5 óra alatt. 

 

Aztán tovább szőttem a párhuzamot. A dal szövege így szól:

"...Said, woman, take it slow, it'll work itself out fine,

All we need is just a little patience."

Tehát, várj, Bori, amíg dolgozik az élesztő, megkel az a kalács és magától szépen kialakul... és valóban így is történt. :-) Megkelt, megsült, közben eszméletlen finom fahéjillat lengte be a lakást, végül eleget vártunk, és langyosan megkóstoltuk - mmmmmhhhhh.... 

Ha van egy szabad délutánotok, esetleg lazább hétvégi napotok, mindenképp próbáljátok ki, szerintem addiktív: a vékony fahéjas spirál-réteg sokkal intenzívebb ízű, mintha csak simán a tészta lenne fahéjas. Őszi, meleg, otthoni. :-)

Hozzávalók:

- 240 ml tej

- 6 ek vaj

- 1 csomag (7-8 g) száraz élesztő

- 2 tojás

- 40 g cukor

- 440 g liszt

- 1 tk só

- 40 g cukor

- 2 ek fahéj

- 1 kk szerecsendió

- 1 tojás, kevés tejjel elkeverve, kenéshez

- kevés lágy vaj, a forma kikenéséhez

- egy 23 x 13 x 8 cm-es, vagy picit nagyobb "gyümölcskenyér forma"

Olvasszuk meg a vajat a tejjel együtt, legyen nagyon meleg, de ne forrjon. Hagyjuk kihűlni, amíg langyos lesz, (közben keressük elő a Patience-t) és akkor szórjuk bele a száraz élesztőt. Vigyázni kell, nehogy túl meleg legyen a folyadék, mert az megöli az élesztőt. Keverjük el óvatosan, és hagyjuk állni 10 percet.

Keverjük össze a lisztet és a sót.

Robotgéppel keverjük össze a cukrot és a tojásokat, majd keverjük hozzá a tejes-vajas-élesztős keveréket is, de nem kell túlzásba vinni a keverést. Adjuk hozzá a liszt felét, keverjük el, majd a második felét is, és azzal is keverjük ki. Váltsunk át a robotgép dagasztó karjaira (csavart, hosszúkás), és közepes sebességen dagasszuk a tésztát 10 percig. Ez még kézi robotgéppel is kemény munka, de én személy szerint élveztem, ahogy végignézhettem a tészta formálódását. 10 perc után a tészta ruganyos, egybeáll, és épp csak egy picit ragad, ha ujjunkkal megnyomkodjuk. Ha túl ragacsos lenne, adjunk hozzá még 30 g lisztet, és dagasszuk további 5 percig. 

Egy nagyobb tálba öntsünk egy-két evőkanál olajat, és forgassuk meg benne a tésztát. Fedjük le fóliával, takarjuk le egy konyharuhával a tálat, és helyezzük élesztőbarát környezetbe: meleg, huzatmentes, nyugis sarok, radiátor környéke, nagyon alacsony hőmérsékletű sütő, stb... Hagyjuk kb. 2 órát állni. Hallgassuk meg a Patience-t.

A gyönyörűen megkelt tésztát borítsuk ki enyhén lisztes munkafelületünkre, és gyúrjuk át jó alaposan, hogy ruganyos, sima legyen. Nyújtsuk olyan téglalap méretűre, amely a sütőformánkkal megegyező szélességű, és kb.50-60 cm hosszúságú. (23 x 13 x 8 cm-es "gyümölcskenyér forma".) Kenjük meg a tésztát lágy vajjal, szórjuk meg alaposan a fahéj-cukor-szerecsendió keverékkel, és magunk felé haladva tekerjük fel jó szorosan. A tekercs végeit csípjük össze, hogy ne távozhasson a jó kis fahéjas keverék. 

Kenjük ki vajjal a sütiformát, mely esetünkben egy standard "kenyérforma", és óvatosan emeljük bele a fahéjas tekercset. Kenjük meg lágy vajjal a tetejét, fedjük le fóliával és egy konyharuhával, és pihentessük jó langyos helyen (ahol kelesztettük, pl.) újabb 1,5-2 órát. Hallgassuk meg újból a Patience-t.

Nekem a kelés végére egy picit túlfutott a forma végeinél a tészta, valószínűleg a recept eredetije egy árnyalatnyival nagyobb formával dolgozott. Nem pánikoltam, csak lecsíptem a két kikelt tésztarészt, és egy-egy kivajazott szufléformában raktam be őket sülni a főforma mellé.

Kenjük át a kalácsot a tojásos-tejes keverékkel, és 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt süssük készre. Inkább az alsó-középső részen süssük, nehogy megégjen a teteje. (Közben még utoljára hallgassuk meg...).

Langyosan, hidegen, másnap megpirítva vajjal is isteni. Szeretitek a fahéjat, ősszel, kalácsban? :-)

A recept az egyik kedvenc amerikai bloggeremtől származik.

Furcsa ez a kétlaki élet, főleg ha a két lak két különböző országban van, esetünkben Magyarországon és Németországban. Amikor otthon vagyunk, nagyon jó, mert ott a család, a barátok, ismerős minden utca, amikor itt vagyunk, akkor pedig mindig történik valami, hiszen egy hatalmas, nyüzsgő városban élünk, ahol mindig látunk, tapasztalunk valami érdekeset. Sokat tanulunk magunkról, új oldalainkat ismerjük meg az utazások alatt, de ebbe most inkább nem megyek bele jobban, mert nem akarnék "bölcsességeket" szórni a virtuális térbe... :-)

Kíváncsi vagyok! Kedves Olvasók, akik hozzánk hasonlóan éltek (mert tudom ám, hogy vannak ilyen "kétlakiak" még rajtunk kívül :-), vagy éltetek valaha: Ti hogyan kezelitek, kezeltétek, mik a tapasztalataitok a "nemzetközi kétlakiságról"? Nagyon érdekelne...

Nekem, amikor visszajövünk Berlinbe, mindig kell egy pár nap, amíg visszarázódom itteni életritmusunkba, és ez nálam igen nagy részben a főzést is jelenti. Van, hogy tele tervekkel, ötletekkel térek vissza, és van, hogy pár napig nem találom a helyem a konyhában - most is ez az eset állt fenn. Tegnap estére tudtam magam egy kicsit összeszedni, és fagyasztott leveles tésztából egy egész jó vacsorát kreálni. 

Na nem kell ám semmi különlegesre gondolni, csak egy egyszerű "komfort-kajára". Én így élem meg ezeket az itt-ott mindennapokat... :-)

Hozzávalók: (12 darabhoz)

- 1 csomag (450 g) fagyasztott leveles tészta (amit én vettem, 6 vékony lappá volt már nyújtva)

- 300 g csirkemell filé

- lecsóalap ("konzerv" vagy friss) vagy gomba vagy egyéb zöldségek...

- só, bors, majoranna

- kevés tojás, a tésztát megkenni sütés előtt

A töltelékhez a csirkemellet apró csíkokra vágjuk, kevés olajon megpirítjuk, hozzáadjuk a lecsót, fűszereket, jól átsütjük. Természetesen rengeteg variáció lehetséges, hogy mit töltsünk a tésztába. Akár gomba, akár sajt, bármilyen zöldség mehetne bele, ki mit talál otthon, mit szeret, stb. Én lecsósra vettem most a formát, mert nálunk ez a "lecsókonzerv" egy afféle családi dolog: mamám és anyukám is minden nyáron rengeteg lecsót főz, amikor szezonja van, és úgy teszik el, mint a befőttet, üvegekbe, hogy aztán ősszel-télen is gyorsan, finom lecsót használhassunk, amire épp szeretnénk. 

A leveles tészta lapokat hagyjuk kiolvadni, majd 12 négyzetet vágjunk ki. A négyzetek közepére (átlósan) egy csíkban tölteléket rakunk, és egymásra hajtjuk a négyzet két szélét. Csippentsük össze őket egy picit, hogy ne nyíljanak ki sülés közben. Sütőpapíros sütőlapra helyezzük őket, és a tetejüket megkenjünk a tojással. 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt szép pirosas-barnára sütjük őket. 

Bármilyen salátával egy finom, gyors, könnyű vacsora, vagy épp ebéd varázsolható így! :-)