Láttátok már az Egészséges erotika című film(klasszikus)t? Ha még nem, érdemes egyszer rászánni az időt, jó értelemben véve "beteg" egy film. Nálunk nagy kedvenc, egy-két szófordulatot emlegetünk is belőle gyakran. A mai poszt címe is így jött: a filmben ugyanis szerveznek egy augusztus 20-i ünnepséget a ládagyár dolgozóinak, és a főnök sorolja a dolgozókra váró jóságokat: "'gusztus húsz...zene, tánc... birkapörkölt...tombola, miegymás..." Ez a birkapörkölt-miegymás nálunk is gyakran megjelenik, csak amolyan kiegészítésként, szinte bármilyen szó, felsorolás után, lényegtelen, odaillik-e vagy sem... :-)

Ahogyan tehát a címből is látható, tegnap cukkinis lepényeket sütöttem vacsira, mert nemrég még egész szép cukkinit találtam a piacon, gondoltam, jól jöhet. Egy kis sajttal, fűszerekkel kombinálva szerintem még egy megrögzött húsevőnek is jó lehet... :-) A cukkinis lepény koncepció Nigellától származik, de én most egészen máshogy készítettem, mint ő.

Hozzávalók: (kb. 5-6 közepes lepényhez)

- 1 közepes cukkini

- 1 tojás

- 1 jó marék reszelt sajt, vagy apróra morzsolt feta, halloumi

- 3 ek liszt

- 1 ek zsemlemorzsa

- só, bors

- friss petrezselyem

(még lehet: friss menta)

A cukkinit közepes lyukú reszelőn lereszeljük, és összedolgozzuk a többi hozzávalóval. Egy serpenyőben pár csepp olajat melegítünk. Ha már elég forró a serpenyő, kb. 2 evőkanálnyi adagokból süssük ki a cukkinis lepényeket, egyengessük el őket egy kicsit a serpenyőben, amikor belerakjuk, hogy szép lapos-kerek formájuk legyen. Oldalanként 4-5 perc alatt már elég szép színt kapnak, érdemes esetleg egy konyhai lapáttal kilapítani még egy picit, hogy egyenletes legyen. Frissen, melegen, hús mellé vagy magában, nagyon jó kis kaja ez. Ha nem is birkapörkölt, miegymás. :-)

Amikor beköltöztünk önálló berlini albérletünkbe, még februárban, vettem egyszer egy kiló tönkölybúzalisztet, csak épp azt nem tudtam, hogy tönkölybúzalisztet veszek... Kemény két hónapos német nyelvtudásommal magabiztosan vásároltam a Lidlben, és annyit láttam a csomagoláson, hogy "blablabla Mehl", gondoltam, jó lesz. Aztán itthon egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy mégis, mi lehet az a "Dinkel" előtag a csomagoláson, és nekiálltam a neten kikeresni. Hamar rá kellett jönnöm, hogy én bizony tönkölylisztet szereztem, a "sima" liszt helyett. :-) Akkor nem használtam fel szerzeményemet, mostanság azonban olvasgattam különböző lisztekről, és eszembe jutott, hogy nekem van ám még egy kiló tönkölylisztem elfekvőben! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen értékes! Akit érdekel, később tortillával folytatódik...

A tönkölybúza genetikailag tiszta, őshonos növény, ezért a betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenállóbb, a gyomnövényeket elnyomja, a talajt nem teszi tönkre, tehát vegyszerek alkalmazása nélkül gazdaságosan termeszthető a Föld gabonatermő vidékein. Magyarországon a 19. század végéig termesztették, majd lassan feledésbe merült, helyét más gabonafajták vették át. Két tudósnak, dr. Kalmár Gergelynek és dr. Kajdi Ferencnek köszönhető, hogy ma már újra minőségi tönkölybúza (ÖKO-10) terem Magyarországon, és a tönköly lisztje is egyre ismertebb a tudatosan táplálkozók körében. A tönkölybúza fehérjetartalma felülmúlja a hagyományos búzáét, megtalálható benne szinte a teljes B-Vitamin csoport, gazdag szelénben, kálciumban, magnéziumban és foszforban. A tönkölylisztből készült ételek dúsak, a jóllakottság érzését így hamarabb elérhetjük. Bár nem vagyok dietetikus, de azt olvastam, hogy a tönkölylisztes termékeket a cukorbetegek is jobban fogyaszthatják, mint a sima finomliszteseket, mert lassabban szívódik fel, jobb a glikémiás indexe. Aki ért hozzá, megírhatja pontosan :-)

Kapható fehér, és teljes kiőrlésű változata is - valószínűleg a diétázóknak (mindenki másnak is) az utóbbi változat még jobb. Sajnos, egyelőre még drágább, mint a fehér búza finomliszt, otthon kb. 400-700 Ft között mozog az ára, ahogy az interneten láttam, nem tudom, bioboltokban mennyibe kerülhet. Aki megteheti, talán mégis érdemes beruházni, kipróbálni, mert hosszabb távon igenis megéri...

A tönkölylisztnek rendkívül magas a sikértartalma, ezért mindenféle péksüteménybe, kenyérsütéshez bátran használható. Én nemrég sütöttem életemben először kenyeret, tökéletes lett tönkölyliszttel (igaz, másféle lisztek is voltak benne).

A mai posztban egy tortilla receptet osztok meg veletek, amelyet tönkölyliszttel készítettem. Ismét a River Cottage-os Hugh Fearnley-Whittingstall volt az inspiráció, bár a receptje ezúttal nem volt teljesen egyértelmű (számomra). A hozzávalók közt szerepel 1 teáskanál olaj, amelyről azt írja, hogy nem kell a tésztához adni, amíg gyúrjuk, azt viszont már nem írja, hogy a sütésnél kell-e... Én végül nem használtam egyáltalán, szárazon is szépen kisültek a tortilla lapok, de aki gondolja, ártani biztosan nem árt. 

Hozzávalók (8 darabhoz):

- 250 g fehér/teljes kiőrlésű tönkölyliszt, plusz egy kevés a nyújtáshoz

- 1 tk só

- 150 ml víz (ha teljes kiőrlésű a liszt, picit több lehet a víz)

- 1 tk olaj

Az olaj kivételével keverjük össze a hozzávalókat, és gyúrjuk-dagasszuk a tésztát egy pár percig, amíg szép sima, és kevésbé ragadós lesz. Pihentessük lefedve egy fél órát, így könnyebb lesz nyújtani. 

Osszuk nyolcfelé a tésztát, és minden részből formázzunk kis gombócot. Elegendő liszttel nyújtsuk ki a gombócokat a körhöz leginkább hasonlító alakúra, nekem nem lettek tökéletesek, de ilyenkor illethetem őket a rusztikus jelzővel. :-)

Jó melegre felhevített serpenyőben (egy csepp olajjal) süssük a tortillákat oldalanként 30-30 másodpercig, vagy amíg barnás pöttyök jelennek meg rajtuk. Egy tiszta konyharuhára szedjük ki a tortillákat, és mindig takarjuk vissza őket, amíg a következő sül, mert addig is puhulnak a gőzben.

Ha nem esszük meg egyből mindet, fóliába csomagolva tárolhatók, és mikróban vagy sütőben újramelegíthetők.

A tortillát rengeteg módon használhatjuk fel: bármilyen hús-zöldség-szósz kombinációt tekerhetünk bele, két lap közé sajtot-sonkát-szószt tehetünk, és összesüthetjük (pl. grillen, serpenyőben), apró darabokra vágva/tépve saláta mellé adhatjuk, vagy szószok mellé mártogatósnak.... Csak a fantázia szab határokat! :-)

Ti használtatok már tönkölylisztet? Ha igen, milyen tapasztalatokkal? Ja, ez az első Vigyázz, Kész, Főzz! munkám is, véletlen egybeesés :-)

Források:

Nemrég jó barátok jöttek hozzánk látogatóba otthonról, igaz, csak pár napra értek rá, de nagyon jól éreztük magunkat. Kivételesen szép idővel fogadta őket Berlin, így október utolsó napjaiban, úgyhogy sokfelé el tudtunk menni, sok szép helyet bejártunk...

 

Első estére ilyen bazsalikomos-paradicsomos csirkecombokat sütöttem nekik, és egész finomra sikerültek. :-) 

Tényleg: a koktélparadicsomok íze koncentrálódik a sülés-párolódás közben, a bazsalikomlevelek átadják aromájukat, a nem kevés fokhagyma pedig finoman kiegészíti az édesebb dimenziót. Ismét fontos kiemelni, hogy a hozzávalók tepsibe helyezése után legközelebb csak akkor van dolgunk az étellel, amikor kivesszük a sütőből, és tálaljuk. :-)

A receptet Jamie Oliver Jamie vacsorája című könyvében találtam.

Hozzávalók:

- 4 egész csirkecomb

- 6-8 gerezd fokhagyma

- két nagy marék koktélparadicsom

- egy jó marék friss bazsalikomlevél

- só, bors, olívaolaj

A sütőt melegítsük elő 180°C-ra.

A csirkecombokat szükség esetén öblítsük le, konyhai törlővel "szárítsuk" meg kívül. Fűszerezzük őket sóval és borssal alaposan. Öblítsük le a paradicsomokat és a bazsalikomleveleket is. Rakjuk a csirkecombokat egy megfelelő méretű tepsibe, oszlassuk el köztük a fokhagymát és a paradicsomokat, szórjuk rájuk a bazsalikomleveleket. Locsoljuk meg az egészet egy kevés olívaolajjal.

Süssük kb. másfél órán át, vagy amíg kellően megpuhul a hús és a bőre szép barnára pirul. Nagy adag zöldsalátával diétázóknak, sokféleképpen variálható krumplipürével a nem diétázóknak ajánlott :-)

Nem tartom magam egy földhöz ragadt embernek, sok új dolog iránt érdeklődöm, de azért van bennem jó pár beidegződés, megszokás is, mint ahogyan szerintem mindannyiunkban. Természetesen a szintek változóak, de azt hiszem, mindenkinek van olyan étel-ital-helyzet-könyv-film..., amire azért legalább néz egy nagyot, vagy elfintorodik, esetleg felháborodik, ilyesmi. Esetemben a cékla volt ezidáig az az étel, amit kizárólag savanyúságként ismertem (el), és igen nagyokat pislogtam, amikor (legjobb) Kata barátnőm egy-két éve mesélte, hogy ők milyen finom céklás csokitortát csináltak otthon. A tényt akkor feldolgoztam, elraktároztam, ennyi. 

Megszokásaim ellenére azért nagyon szeretem az ismeretlent is felfedezni, így egészen kapóra jött, amikor pár hete rábukkantam erre a céklás brownie receptre. A brownie-val mi már régóta jó barátok vagyunk, kevés embert ismerek, aki ne szeretné, ha valami, gondoltam, akkor ez biztosan egy olyan sütemény, ami nagyon jól elbírja majd a céklát. És így is lett! Az étcsoki-cékla kombó jött, látott és nyert: küldeném mindenkinek, aki szeretné ennek az egyszerű, puha és nagyon csokis desszertnek egy hajszállal egészségesebb verzióját megkóstolni! Csak bátran :-)

A recept a River Cottage sorozatból származik, amit különösen nagyon szeretek.

Hozzávalók:

- 250 g főtt /sült/ cékla (kb. 500 g nyers céklából indultam ki)

- 250 g jó minőségű étcsoki (75% és felfelé)

- 250 g vaj, apró kockákra vágva

- 250 g cukor

- 3 tojás

- 150 g liszt

- bő másfél tk sütőpor

- csipet só

A céklát én (Kata és a recepthez hozzászólók tanácsára) nem vízben főztem, ahogy eredetileg Hugh írja, hanem a sütőben szárazon "sütöttem". A hámozatlan céklákat megmostam, sütőlapra raktam, és jó 200°C-os melegben egy-másfél órát hagytam puhulni. Amikor elzártam a sütőt, a céklákat még forrón egy edénybe raktam, szorosan lefedtem, és úgy hagytam kihűlni őket, hogy addig is párolódjanak. Ezután hámozzuk meg és nagyobb lyukú reszelőn reszeljük le a céklát, majd tegyük félre. (Itt Németországban lehet a boltban kapni előre megfőzött céklát, amit nem vettem meg, mert ilyen vagyok... de ha valaki lát ilyet, szerintem nyugodtan megveheti, megspórol vele egy-két órát.)

Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra, és vajazzunk ki egy kb. 20 x 30 cm-es tepsit, melynek az alját még sütőpapírral is béleljük ki. Az én tepsim egy kicsit kisebb volt, ezért nagyon picit vastagabb lett a sütim is. Nem ártott meg neki különösebben :-)

A csokit törjük apró darabokra, és a vajjal együtt olvasszuk meg. Ezt lehet gőz fölött is, és a melegedő sütőben is végrehajtani, csak figyeljünk, hogy hőálló tálban tegyük.

A tojásokat a cukorral keverjük ki alaposan, adjuk hozzá az olvasztott csokis-vajas keveréket, keverjük simára. Adjuk hozzá a lisztet, sütőport, sót, majd a reszelt céklát is, de már ne vigyük túlzásba a keverést, nehogy túl keményre sikerüljön majd a tészta. 

Öntsük a tésztát az előkészített tepsibe, és simítsuk el a tetejét. A recept eredetije szerint 20 percig süssük, amíg azt látjuk, hogy egy, a közepébe szúrt késen rátapadt, nedves morzsák vannak - tehát nem a folyékony massza ragad rá, de nem is tisztán jön ki. Nekem ez a 20 perc kicsit több lett (inkább 30), de ez betudható a sütőmnek/tepsimnek is, mindenki figyeljen nagyon. A brownie "halála" lehet, ha túlsütik, kiszárítják, nagyon kell figyelni, hogy amit mi még "nyersnek" láthatunk, az már tulajdonképpen kész, csak a hűlés alatt fog összeállni. A jó brownie belseje nagyon puha, de mégis olyan "harapnivaló", az angolok "gooey"-nak mondják - ha valaki tud erre jó magyar jelzőt, legyen szíves tudatni velem! :-)

Sülés után a legnehezebb az egész, hiszen meg kell várni, amíg teljesen kihűl: akkor, és csak akkor lesz a legjobb - tapasztalatból mondom... mi megkóstoltuk este langyosan is, de a nyomába sem ért a másnap reggeli állagának, ízének! :-D

Ettetek már céklás-csokis bármit is? Ízlett?

Korábbi tökkel kapcsolatos bejegyzéseimet folytatom a mai recepttel, ezúttal azonban nem édes pitét és nem is ünnepi összefoglalót, hanem egy egészségesebb, sós köretet készítettem. Berlinre az utóbbi pár napban összesen két jelzőt találunk, a szelest és a szürkét, így már csak a zöldségek színe is némi változatosságot vitt a napunkba, a sárga és a narancssárga színnel. 

Természetesen "enyhe" túlzás, ha azt állítom, hogy ez sem egy bonyolult recept, mert hogy tulajdonképpen nem is kell vele semmit csinálni, csak összedobni mindent a sütőbe, és kivárni, amíg megsül. Amiért mégis felkerül a blogra, az az inspiráció: ahogyan nekem megtetszett, hátha másnak is ötletet ad majd, hogy a megszokott krumpli-rizs helyett egyszer (többször) mást készítsen :-)

Az inspirációt köszönöm Martha Stewartnak, aki még édesburgonyát is használt ehhez az ételhez, melyet én most kihagytam. Gyors, finom, egészséges és olyan jó ránézni! 

Hozzávalók:

- 4-5 közepes/kisebb répa

- kb. 1 kg sütőtök (én most a hosszúkásabb változatot használtam)

( 2 db édesburgonya)

- 8 gerezd fokhagyma

- 2 tk olívaolaj

- só, bors

A fokhagyma kivételével meghámozzuk a zöldségeket, és nagyobb, hosszúkásabb darabokra vágjuk őket, nagyjából egyforma méretűre. Egy tepsiben összekeverjük a zöldségeket a hámozatlan fokhagymával, fűszerezzük, és az olívaolajjal összeforgatjuk. Kb. 200°C-ra előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük, esetleg egyszer-egyszer átforgatva, amíg a zöldségek megpuhulnak. A végefelé kivehetjük a fokhagymát, és hámozás után visszarakhatjuk a többi zöldség mellé.