Kelet-Berlin közepén van egy Samariterstraße nevű metrómegálló, attól nem messze a Mainzer Straße, annak folytatása pedig a Gärtnerstraße. A fagyos berlini estében egy magyar lány és fiú siet kézenfogva, kapkodják a lábukat, és betérnek egy kedvesen hívogató lokálba, amelyre kék neonnal "Szimpla" van kiírva. Ahogy belépnek, és kifizetik a belépőt, egy gyertyafényes, beszélgetős helyen találják magukat, kis asztalokkal, meghitt bár-kávézó-hangulattal. Ami elsőre feltűnik: egy magyar szám szól, szokatlan, mégis, hamarosan ismerős, igen-igen, ez a Kispál... Letelepednek, majd italt rendelnek. Az itallapon pálinkát és traubit is látnak, lassan már lehet sejteni, milyen helyre is keveredtek. A kocsma egyik különtermében valaki sepreget, majd zenészek érkeznek, nagybőgővel, hegedűkkel, a zenészeken fehér ing, fekete mellény, fejükön kalap van. Magyar szót hallanak. A fiút átmelegíti a körtepálinka, a lányt a bor, és egyszer csak megszólal az összetéveszthetetlen dallam a hegedűből-nagybőgőből: egy férfi és egy nő kiáll a terem közepére, és összekarolva elkezd táncolni, forogni... Kitaláljátok, hol jártunk tegnap este? :-)
 |
| Kép a Szimpla honlapjáról |
A berlini Szimplában, táncházban. Ez a budapesti Szimpla német "testvére", egy hely, amely nem csupán bárként funkcionál. A tulajdonosok célja, hogy a magyarországi kultúra morzsáit a német fővárosba is eljuttassák, így magyar előadók koncertjei, különböző felolvasások, kiállítások tarkítják a programot. Már régebben felfigyeltem a helyre, de csak mostanra alakult úgy, hogy el is jutottunk oda.
Talán ezt még nem tudjátok rólam, de nagyon szeretek táncolni, kamaszkoromig néptáncoltam, és bár akkor abbahagytam, a tánc, és a (nép)zene szeretete azóta is erősen él bennem. Pisti is nagyon zeneszerető ember, de a népzene, a néptánc nem áll hozzá annyira közel, szerintem leginkább azért, mert nem ismeri eléggé. A névnapomra azt kértem tőle, hogy jöjjön el velem a Szimplába, ahol pár havonta magyar táncházat is rendeznek, tánctanítással, élőzenével, ahogy azt kell, és kapcsoljunk ki egy kicsit együtt, táncoljunk egy jót. Az én kevésbé tánc-rajongó férjemet nem volt egyszerű rávenni... végül aztán beleegyezett, és elmentünk. :-)
A táncház a Szimpla egyik kisebb termében folyt, amelyet kiürítettek, hogy csak a táncosoké legyen a hely. Egy kedves pár vezette az egészet, akik perfektül beszéltek németül és magyarul is, bár a tánctanítás szinte végig németül folyt, ugyanis meglepően sok német is kíváncsi volt a magyar táncokra! Először nagy körben állva, majd párokban táncoltunk, legtöbbször a tánctanárok utasításait követve - ez hol nagyon jól, hol kevésbé jól ment, de összességében nagyon élveztük. Azért merem többesszám első személyben írni, hogy élveztük, mert Pisti megerősített, hogy tulajdonképpen ő is jól érezte magát. Nekem jó volt, mert egy kicsit elengedtem magam, táncoltam, Pisti meg talán elindult az úton, hogy megszeressen valamit, amit eddig nem is igazán ismert... :-) Mezőségi és széki táncokat tanítottak, lassabb és gyorsabb is volt köztük, nagyon jó volt a zenekar is, akik berlini magyarok, nevük: DurrBanda. Külön örültem, hogy sem az esti program, sem maga a hely nem volt olyan "magyarkodós", nem voltak giccses magyar "szépségek" kiállítva, csak egy-egy rajz, kép, vagy terítő jelezte, hogy nem német helyen jársz, na és persze az itallap...
Ha Berlinben jártok, semmiképp se hagyjátok ki ezt a jó kis helyet, elég sűrű a program, szerintem mindenki találhat számára érdekeset. Ha pedig épp egy táncházra jönnétek, ne felejtsetek el megkeresni minket, ugyanis biztos, hogy ott leszünk! :-)
