Eltűntem, de most visszatértem a blogoszférába, nem is akármilyen hírrel ám: Debrecenben, városomban, kis országunk keleti csücskében egy KOREAI étteremben jártam, és NAGYON-NAGYON JÓT ettem! Ez az 'In medias res' kezdés természetesen kifejtést igényel, olvasson hát tovább mindenki, aki
Nyelveket beszélni jó: kitárul előttünk a világ, ha angolul, németül vagy bármilyen más nyelven olvasunk könyveket, nézünk tévéműsorokat, esetleg külföldiekkel beszélgetünk. Az angol nyelv gyermekkorom óta meghatározó része mindennapjaimnak, az egyetem elvégzése óta "hivatalosan is bírom", ha akarnám, taníthatnám is, szoktam fordítani is. Az interneten fellelhető angol nyelvű forrásokból rengeteg információt szerzek nap mint nap, és inspirációt, például lakberendezéshez, utazáshoz, és persze a főzéshez. Mivel Pisti is angoltanár (és kutató, és író...), az angol egyfajta közös hobbink is, melynek része az angolszász kultúra, irodalom, történelem iránti érdeklődés, a legfrissebb trendek követése, és az angol-magyar párhuzamok-különbségek megfigyelése, megvitatása. Mára eljutottam odáig, hogy a gasztronómiai témájú fordításokról írjak, melyek - a legfinomabban szólva is - tökéletesítésre szorulnának ma Magyarországon.
Amikor itthon vagyok, nagyon szeretem például a TV Paprikát nézni: kikapcsol, és van számos műsor, amelyet érdekesnek találok, esetenként szórakoztatónak is :-) Rengeteg alkalommal azonban szinte sérti a fülemet a magyartalan fordítás, a kitekert mondatszerkezetek. Sok angol, vagy amerikai kifejezést teljesen félrefordítva adnak a szinkronszínészek szájába, és csodálkozom, hogy a műsor magyar változatát szerkesztőknek nem tűnik fel, hogy az adott szövegkörnyezetben semmi értelme annak, ami elhangzik. Ezek általában "csak" nyelvtani, szerkezeti problémák, talán egy-egy étel receptjét nem befolyásolják.
Az egyik karácsonyi ajándékom azonban annyira felháborított, hogy úgy döntöttem, írok a kiadónak, hátha lesz valami eredménye. Én legalábbis úgy érzem, ezúttal teszek valamit azért, hogy ne rontson el több száz (esetleg ezer?) otthoni szakács egy isteni sajttortát.
Jamie Oliver Jamie főzőiskolája című könyvéről van szó ("Tanulj meg főzni 24 óra alatt"), mely a Park Kiadó gondozásában jelent meg, 2010-ben, és Dobos Anna fordította.
A könyv 325. oldalán található egy "Málnával borított vaníliás túrótorta" recept. Egy angolszász szerző könyvében első pillantásra szemet szúr a "túró" említése, ugyanis a magyar értelemben vett túró e területeken nem létezik, legközelebbi rokonai esetleg a cottage cheese, vagy a ricotta, de ezek egyike sem azonos az általunk jegyzett túróval. A recept melletti képeket megtekintve, és a receptbe beleolvasva azonban rájöttem lassan, hogy a "túrótorta" esetünkben bizony egy "cheesecake"-et, vagy magyarosan, sajttortát takar. Félve továbbolvastam hát, hogy e finomnak ígérkező recept, címének megtévesztő fordítása mellett, szenvedett-e egyéb károkat is? A válasz, sajnos, igen. A cheesecake (sajttorta) egyik, ha nem legfontosabb hozzávalója a krémsajt (pl. Philadelphia), melyet ma már szinte minden boltban megvásárolhatunk, általában 200 grammos kiszerelésben. A krémsajtot angolul "cream cheese"-nek hívják, és ezt a hozzávalót tünteti fel Jamie Oliver is a recept eredeti, angol verziójában. A torta hozzávalói közt azonban a krémsajt helyett "krémtúró" szerepel, mely nem csak nyelvtanilag, tartalmilag is nagyon hibás. A "krémtúró" Magyarországon egy régóta ismert, boltban kapható édes, ízesített, tejes késztermék, "krémes túródesszert", amelyből a recepthez szükséges 600 gramm felhasználásával Jamie Oliver eredeti receptjétől merőben eltérő eredményt kapna mindenki, aki ezt a tortát elkészítené.
Hókáosz, német hegyi utak és majdnem-hazautazás
2010.12.16. 11:27A hó és én szép múltra tekintünk vissza: állítólag hatalmas hó volt, amikor születtem, és mindig is imádtam az első havat, amikor minden olyan szép fehér, csöndes. A kapcsolatunk azonban tegnap óta egész más lett...
 |
| Fotó innen. |
Az úgy volt, hogy tegnap estére Keszthelyen leszünk, Pisti másnap konferenciázik, és aztán irány Debrecen, karácsony, stb. Hát nem úgy lett. Reggel naivan elindultunk Berlinből kocsival - esett ugyan a hó, de nem tűnt nagyon vészesnek a helyzet, Pisti nagyon tapasztalt vezető, mindenféle időben vezetett már. Ahogy azonban haladtunk Drezda felé, egyre csúszósabbak lettek az utak, egyre kevésbé tudták őket tisztítani, és a hó csak esett, esett és esett, egyre nagyobb pelyhekben. Drezda után a cseh-német határ már közel van, hamar át lehetne érni. Tegnap azonban végeláthatatlan, tömött kamionsor állt az autópálya két sávjában, és nem tudtuk, mi az oka annak, hogy semerre sem mozdulnak (baleset? időjárás? stb). Képek itt. Egy pár másik autóval együtt egy darabig még a leállósávon próbáltunk előrejutni, de nem sok sikerrel. Miután két rendőr közölte velünk, hogy az autópálya e szakasza teljesen le van zárva, egy lehajtón letértünk Pirna városkája felé, ugyanis elvileg egy másik útvonalon is mehettünk volna Prága felé, amely szintén az autópályára visz tovább.
Ahhoz, hogy Csehországba átérjen az ember ezen a környéken, egy nagy hegyvidéken kell keresztülmennie, mely a Sächsische Schweiz-Osterzgebirge (Szász-Svájc, Érchegység) nevet viseli, Németország Szászország tartományában (majd Csehországban). Ezek nagyon szép, fenyőfákkal borított hegyek, ahol mentünk már sűrű ködben, napsütésben, őszi színpompában és hómentes téli időben is. Ezúttal megtapasztaltuk a havazást is. Kis falvakon keresztül kanyargó utakon mentünk, néhol egy-egy tábla jelezte, hogy merre van Prága, de számomra nagyon-nagyon ijesztő élmény volt az egész. A táblákat sokszor befújta a hó, a hegyi utakon alig takarították el a havat, máris újra havas lett, tényleg csak lépésben lehetett haladni, és azt hiszem, nagyrészt Pisti vezetéstechnikáján múlott, hogy nem akadtunk el sehol...
A rendőröktől annyit tudtunk, hogy egy bizonyos Glashütte nevű település felé kell mennünk. Megálltunk egy kis benzinkútnál "mosdó-szünetre", és a tulajdonost megkérdeztük, merre tovább, érdemes-e egyáltalán tovább menni. Én nem sokat vettem ki az ő német akcentusából, de Pisti megértette, hogy meg lehet próbálni, ám lehet, hogy mire odaérünk a határ közelébe (Teplice), már lehet, hogy komolyabb hófelszerelés is kell... Nekivágtunk hát, és további havas utak, egy-egy nagyobb emelkedő és hóátfúvás után megláttuk, hogy merre kell tovább menni, nem is lett volna már messze, de nem mehettünk, le volt zárva az az út is, a hatalmas hó miatt. Részemről kezdődő pánik, Pisti részéről dühödt megfordulás az autóval, majd közös megegyezés: visszamegyünk Berlinbe, ennek így semmi értelme.
Visszaaraszoltunk hát a hegyi utakon, a még mindig szakadó hóesésben, a fenyőfák ágai szinte teljesen legörbültek a rengeteg hó miatt, mindenhol lapáttal, seprűvel küzdő embereket láttunk, ahogy a falvakon átmentünk. Kb. 3-4 órát kanyarogtunk összesen a hegyekben, és hazafelé láttuk, hogy még mindig le volt zárva az autópálya Csehország felé, nem tudom megsaccolni, milyen hosszan álltak a kamionok, de több percig mentünk el a másik irányban mellettük. Nagyon-nagyon sajnáltam a szegény kamionsofőröket, buszvezetőket és azt a pár autót, akik ott ragadtak - mi legalább vissza tudtunk fordulni, volt hová visszamenni. Igaz, láttuk, hogy osztottak teát, ételt, és láttunk mentőt is.
Hazaérve láttuk a hírekben, hogy valóban hatalmas káosz alakult ki ott, ahonnan visszajöttünk: teljesen járhatatlanok voltak a csehországi utak a havazás miatt, ezért nem engedték át a forgalmat. Később is csak egy sávot nyitottak meg, gondolom, maradt a dugó, amíg az a rengeteg kamion átaraszolt Prágáig...
Itt egy videó, akit érdekel, hogy a hegyi utakon mi alakult ki estére.
Reggel 7 órás indulásunk után délután fél 5-re értünk újra haza, Berlinbe. Pistinek le kellett mondania a konferenciát, majd alternatív módot kerestünk a hazaútra (fapados repülő), ugyanis további nagy havazást, fagyot és kemény telet jósolnak a meteorológusok, amely a hegyekben csak hatványozódik... Pár nap múlva elvileg otthon leszünk, ha az időjárás is úgy akarja.
Tanulságok:
1) A telet komolyan kell venni, főleg ha havazást jósolnak. Legyen jó téligumi a kocsin, és lehetőleg csak olyan vezessen, aki tudja is, hogy mit csinál, és van tapasztalata - utóbbi kipipálva :-) Nagyon sok balesetet láttunk, nem volt szép.
2) Alföldi emberek, akik nem ismerik igazán a hegyvidéki havazást, készüljenek fel jól, és ne akarjanak a hegyekben autópályán kívül autóval közlekedni - megjegyezve.
3) Jobb a repülő, vagy a vonat (bár utóbbival meg tavaly jártunk rémesen, de ez egy másik sztori)... - bár minden késhet...
4) A tél, a havazás és a hideg mondjon le! :-)))
Kalandoztatok már ilyen extrém időjárási körülményekben???
Címkék: utazás berlin gasztro németország tél ezmegaz szászország
Ricottás cheesecake, málnaöntettel - lehet még ennél jobb???
2010.12.10. 17:15Szerintem nehezen lehet ennél jobb... :-) A cheesecake kis családközösségünk (Pisti és én) nagy kedvence, sok helyen kóstoltuk már, ettünk jót, és még jobbat is. Azért szeretjük annyira, mert az egyszerű alaprecept ezerféleképpen variálható, nehéz megunni: nyáron citromos, máskor karamellás... Egy bevált receptem már van, ami zseniális, sokszor sütöttem meg én is, és utánam a barátnőim is, viszont az egy nagy adag, és csak krémsajttal készül, ezért eléggé tömény - kettőnknek nagyon-nagyon-nagyon sok lenne. Pár napja azonban ránk tört a cheesecake-éhség, és találtam is egy nagyon ígéretes receptet - ezt osztom meg ma veletek. Annak, aki szívesen eltér a hagyományos desszertektől, még karácsonyra is nyugodt szívvel ajánlom, ránézésre és ízre is ünnepi.
Ez a cheesecake 1/3 - 2/3 arányban tartalmaz krémsajtot és ricottát. (A ricotta egy olasz sajtféleség, zsírszegény(ebb), és állagában hasonlít a túróhoz, de azért mégsem teljesen ugyanaz.) A ricotta használata miatt a kész cheesecake sokkal könnyebb, levegősebb lett, mint a hagyományos, csak krémsajttal készült változatok, nagyon-nagyon finom és krémes az állaga még más- és harmadnap is. Sütöttem már csak ricottából készült cheesecake-et is, ami rettentő, gumis állagú lett, na ez össze sem hasonlítható azzal...! :-)
A sajttorták sütésénél nagyon fontos, hogy vízfürdőben, azaz gőzben süljenek. A tortaformát ezért alaposan körbe kell bugyolálni legalább két réteg alufóliával, hogy nehogy beázzon: akkora darab fóliák legyenek, amelyek "körbeérik" a formát peremtől-peremig, az alját átölelve (természetesen a teteje szabad marad). Így kell aztán az egészet majd egy nagyobb tepsibe állítani, amelybe annyi vizet öntünk, hogy a tortaforma feléig érjen. Ebben a gőzben sül szép lassan a torta. Figyelni kell arra is, hogy ne süssük túl, ne szárítsuk ki - amikor elkezd egy picit barnulni a teteje, megrázogathatjuk óvatosan a formát: nem baj, ha rezeg még a közepe, elkészült.
Aki még nem csinált cheesecake-et, vágjon bele, mert nehéz elrontani, aki pedig már csinált, próbálja ki mindenképp ezt a verziót, mert a ricottától egészen különlegesen finom lesz! A málnaszósz már csak a (nem létező) hab a tortán... :-)
Hozzávalók:
- 1 kisebb kapcsos tortaforma (20-23 cm), kivajazva
Az alaphoz:
- 100 g sima keksz (lehet vajas, gyömbéres, teljes kiőrlésű...talán ne csokis)
- 30 g cukor (elhagyható, én nem használtam)
- 57 g vaj, olvasztott
A krémhez:
- 500 g ricotta, lecsöpögtetve, szobahőmérsékleten
- 240 g krémsajt, szobahőmérsékleten
- 200 g cukor (vagy édesítő)
- 4 tojás
- 1 csapott ek étkezési keményítő
- 1 citrom vagy narancs héja
- egy-másfél tk vaníliakivonat
- 1 csipet só
A málnaöntethez:
- 40 dkg fagyasztott málna
- 1,5-2 dl víz
- pár evőkanál cukor (vagy édesítő)
- 1-2 kanál étkezési keményítő
A ricottát 1-2 órával sütés előtt egy vékony konyharuhán, vagy egy sűrű szűrőn át lecsepegtetjük.
A sütőt előmelegítjük 180°C-ra, a tortaformát kivajazzuk, majd alaposan betekerjük alufóliával a fent említett módon.
A kekszet géppel, vagy kézzel morzsásra daráljuk, nem baj, ha nem lesz teljesen homogén. Összekeverjük az olvasztott vajjal és a cukorral, majd jól belenyomkodjuk a tortaforma aljába, és egyenletesen eloszlatjuk. A tortaformát a sütésig berakjuk a hűtőbe.
A krémnél fontos megjegyezni, hogy az összetevőket nem szabad nagy fokozaton keverni, mert akkor túl sok levegő kerül bele, és megrepedezhet a sülés során a torta. Először a krémsajtot keverjük krémesre kézzel, de inkább konyhai robotgépünkkel, majd hozzáadjuk a lecsöpögtetett ricottát, a cukrot és a keményítőt is, és 2-3 percig lassan kever(tet)jük, amíg szép sima lesz. Ezután egyenként beleütjük a tojásokat, kb. fél percet kever(tet)ve minden egyes tojás után. Utoljára hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a vaníliát és egy csipet sót, és még egyszer átkeverjük.
A lehűtött tortaformába a kekszes alapra öntjük a krémet, és a tortaformát egy nagyobb tepsibe állítjuk. Forró (meleg) vizet öntünk a tepsibe, amíg a víz a tortaforma feléig fel nem ér. Óvatosan benavigáljuk a tepsit (és a benne lévő tortaformát) a sütőbe, és 1 - 1 és 1/4 óráig sütjük, amíg kezd megbarnulni egy picit a teteje, de a közepe még enyhén rezgős, ha megrázogatjuk a formát.
Ha megsült, vegyük ki a tortaformát a vizes tepsiből, hámozzuk le róla az alufóliát, és hagyjuk a formában hűlni a cheesecake-et. Ha már alig langyos, levehetjük a forma szélét. Érdemes egész jól kihűteni, de ha nem tudunk várni, mert várni nagyon nehéz, akkor már szobahőmérsékleten is megkóstolhatjuk... :-)
A málnaöntethez egy kisebb lábasban tegyük fel a hozzávalókat főni, a keményítő kivételével, és főzzük közepes lángon 10-15 percig. Ezután oldjuk fel a keményítőt egy kevés vízben, és keverjük a málnás öntethez. Egy-két percig forraljuk még, majd vegyük le a tűzről. Miután hűl egy kicsit, érdemes átszűrni az öntetet, így nem zavarnak a málna magjai, viszont a gyönyörű szín és az íz megmarad.
A cheesecake visszafogott, mégis csábító desszert, amelyet csak kiegészít az enyhén savanykás, piros málnaöntet. Ki tud ennek ellenállni? :-)
A recept innen származik.
Címkék: usa gasztro vanília málna desszert tejtermék krémsajt cheesecake ünnepekre amerikai klasszikusok
Zserbó - az első
2010.12.06. 16:49Életem első zserbóját a múlt héten sütöttem meg, ugyanis a nyelvtanfolyamot, ahová jártam, egy kis közös eszem-iszommal zártuk, mindenki hozott valamit olyat, ami a saját országára jellemző. Kóstoltam japán, thai, kínai és olasz kajákat, laza hangulatban telt a délelőtt, jót beszélgettünk a többiekkel. Ki gondolná, hogy ilyen tökéletlen nyelvtudással is milyen jól el lehet csevegni a jófej emberekkel? :-)
A zserbót eléggé magyar süteménynek tartom, és bevállaltam a kockázatot, hogy most először készítem - szerencsére jól sikerült! Darált dió keresésem kálváriájával nem untatlak titeket, legyen elég annyi, hogy nagyon sok boltban jártam, és darálva sehol sem találtam (találtam viszont darált mogyorót, mandulát, és mindenféle egzotikus dolgot). Végül itthon, manuális (késes) aprítással és konyharuhán keresztüli rombolással állítottam elő a (majdnem) megfelelőre darált diót. Bolti sárgabaracklekvárt használtam, mert az otthonról hozott, házi készítésű már elfogyott rég, de így is jó ízű lett.
 |
| Tiramisu, japán rizses valami és thai tészta - a többiek művei... |
A receptért nagy köszönettel tartozom Dóri nevű olvasómnak, aki Londonból szokott hozzám ellátogatni - ő már sokszor sütött e recept alapján kint zserbót, mindig nagy sikerrel: nem is csodálkozom, ugyanis tényleg nagyon jó kis zserbó lett! KÖSZI DÓRI!!! A csoportnak ízlett, Pisti szerint is nagyon jó lett, talán legközelebb még a csokimázat kell egy kicsit tökéletesíteni, mert az most helyenként megrepedezett, de ez már csak részletkérdés.
Annak, aki karácsonyra valami hagyományosat (is) tervez, szeretettel ajánlom akár ezt a receptet, vagy a korábbi mézes zserbó receptet, mindkettő nagyon-nagyon finom.
Hozzávalók:
A tésztához:
- 45 dkg liszt
- 20 dkg vaj (zsír)
- 5 dkg cukor
- 1 tojássárga
- 2 dkg élesztő (friss, vagy 2 tk száraz)
- csipet só
- 1-1,5 dl tej
A töltelékhez:
- egy kisebb üveg (lehetőleg házi, sűrű) sárgabaracklekvár
- darált dió, cukorral elkeverve, amelybe reszeljünk egy kevés citromhéjat is
A tetejére:
- 20 dkg jó minőségű étcsoki (és egy kevés olaj)
Az élesztőt egy kevés langyos tejben felfuttatjuk (a szárazélesztőt is lehet). Amíg az élesztő dolgozik, a liszthez hozzáadjuk a sót, majd belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a cukrot és tojást. Ezután hozzáadjuk az élesztős tejet, és összegyúrjuk. Nem muszáj elsőre az összes tejet hozzáadni, ahogy érezzük a tészta állagán, ha túl száraz, értelemszerűen kell még hozzá tej. Nekem nagyon hamar összeállt egy jól kezelhető, ruganyos tésztává, nem szakadt, nem ragadt a nyújtáskor sem.
A tésztát 4 egyenlő részre osztjuk (érdemes lemérni), és egészen szép vékonyra nyújtjuk a gombócokat. Kivajazott tepsibe rakjuk az első lapot, és jó alaposan megkenjük a baracklekvárral, amelyre jó sok cukros diót szórunk. Ezt a rétegezést ismételjük az utolsó lap tésztáig. Az utolsó lapot rárakjuk, megszurkáljuk villával, és sülés előtt egy órát hagyjuk még állni-kelni.
180°C-os sütőben 35-45 perc alatt elkészül. Érdemes egy nappal a tálalás előtt elkészíteni, mert ennyi idő alatt érik-puhul igazán össze a süti.
A csokimázhoz olvasszuk meg a csokit (gőz fölött vagy mikróban), és adjunk hozzá 2 evőkanál olajat, vagy vajat. Kenjük a zserbóra, és hagyjuk megszáradni.
A zserbót ki szereti még? Valaki? Senki? :-)
