A pumpkin pie, azaz sütőtök pite, több okból kifolyólag nagyon fontos számomra. Először is, mert finom, természetesen. Másodszor is azért, mert tavaly majdnem pontosan ilyenkor ettem egy vendégségben Baltimore-ban először ilyet, és akkor jöttem rá, hogy milyen iszonyat finom. Az a kis kirándulásunk Baltimore-ba egyébként is nagyon előkelő helyen áll a "legszebb-legjobb helyek, ahol valaha is jártam"-listámon. Érdekes módon, most pont olyan idő van itt Magyarországon is, mint akkor ott volt (igen, hazalátogattunk): szikrázó napsütés, gyönyörű kék ég, színpompás fák, épp csak a tenger és a kikötő hiányzik, de hát minden nem lehet tökéletes. :-)

Ezzel a nagyon tipikus amerikai desszerttel emlékezem hát a tavalyi amerikai élményeinkre. Ugyan a hálaadást nem ünnepeljük itthon, de a Halloween már egyre nagyobb népszerűségnek örvend itt is, úgyhogy nem csak a tök szezon miatt lehet aktuális ez a pite recept, hanem egy-egy Halloween buliba is elkészíthető különlegesség.

Amerikában, "meglepő" módon konzerv sütőtökpürét és előre elkészített pite-alapot is lehet kapni, így nagyon sok recept egyszerűen annyit ír, hogy végy egy pite-alapot, x mennyiségű sütőtökpüré konzervet, add hozzá a fűszereket és kész. Természetesen, a jobb oldalak azért leírják azt is, hogyan kell eljárni, ha friss sütőtököt használunk és magunk készítjük a pite tésztáját is. Az általam használt recept (-"meglepő"-) ez utóbbi kategóriába tartozik, nem különösebben bonyolult, sőt, én kifejezetten élveztem az élénk narancssárga sütőtökpürével való munkát, nem is beszélve a végeredményről. Egy vékony tésztájú, puha-krémes belsőjű süteményt kapunk, melynek finom, meleg, őszi ízei vannak, és nem mellesleg még egészséges is.

Hozzávalók:

A tésztához:

- 175 g liszt

- fél ek só

- 1 ek (14 g) cukor

- 113 g vaj, hidegen, kis kockákra vágva

- 30-60 ml jeges víz

A töltelékhez:

- 3 nagyobb tojás

- 480 ml (2 csésze) vagy 425 g tiszta sütőtökpüré

- 80 ml zsíros tej

- 38 g olvasztott vaj

- 110 g aranybarna cukor

- 1 tk őrölt fahéj

- 1/2 - 1 tk őrölt gyömbér

- 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg

- 1/2 tk só

Opcionális: 30 dkg teljes kiőrlésű keksz, dió vagy pekándió, durvára őrölve

A sütőtökö(ke)t  hosszában kettévágjuk, a magos részt kikaparjuk, aki szeretné, szedegesse ki a magokat, pirítsa meg, jó lesz rágcsálni vagy salátába. Egy kiolajozott tepsibe a vágott oldallal lefelé fektessük a tököt, és 175°C-os sütőben kb. 45 percig süssük, amíg jól megpuhul. Ha egy beleszúrt kés gond nélkül csúszik, kész, de tapintással is érzékelhetjük, hogy puha. Kicsit hűtjük, majd kikanalazzuk a belsejét, és turmixban sima pürét készítünk. Ezután még igen nagy a nedvességtartalma, amit ki kell nyomni a tökpüréből. Egy sűrűszövésű szűrőn, gézen passzírozzuk át a pürét, nagyon sok "víz" marad hátra, amelyre nincs tovább szükség. 

A tésztánál nagyon fontos, hogy az alapanyagok hidegek legyenek (vaj és víz), és a lehető legkevesebbet érintkezzenek a kezünk melegével. Az a legjobb, ha késes robotgéppel tudjuk kezelni a tésztát, de ha "csak" a kezünkkel, akkor gyorsan dolgozzunk, nem szabad túldolgozni a tésztát. Robotgépünkbe, vagy tálunkba öntsük a lisztet, sót és cukrot, keverjük össze. Adjuk hozzá a hideg, kockákra vágott vajat, és keverjük addig, amíg a tészta morzsaszerű lesz. Ekkor adjunk hozzá 30 ml vizet, és keverjük újra. Amint nagyobb csomókba áll a tészta, illetve összecsippentve azt látjuk, hogy összeáll, kész is. Ha szükséges, még lehet hozzá vizet adni. Mindezt kézzel morzsolva is megtehetjük, minél hidegebb és gyorsabb kezekkel. :-) Borítsuk ki munkafelületre a tésztát, gyűjtsük össze egy kupacba, és két tenyerünkkel óvatosan nyomkodjuk össze. Formáljunk belőle egy vastagabb pogácsát, fóliázzuk be, és tegyük hűtőbe fél-1 óráig. 

Ha kihűlt a tészta, enyhén lisztezett felületen nyújtsuk óvatosan vékonyra, egy kb. 28-30 centis körré. Az esetleges szakadások megelőzésére jó taktika, ha egy réteg fólia alatt nyújtjuk. Időnként forgassuk meg a tésztát, nehogy leragadjon az alja. Óvatosan tekerjük fel a nyújtófára, és terítsük ki a piteformánkba. Én most egy 26 cm átmérőjű formát használtam, aminek recés volt a széle, de másfajtában is működhet, csak legyen megfelelő nagyságú pereme. Igazgassuk el a tésztát a forma széleinél, és hűtsük megint 20-30 percig. 

Aki szeretné, tehet a töltelék alá egy extra réteget, ami felfogja a még esetleg előforduló nedvességet a tökpüréből. Én kekszet tettem, szerintem kellett bele. Ez az extra réteg lehet pirított pekándió, dió, vagy bármilyen teljes kiőrlésű keksz, durvára őrölve, a formában lévő tésztára rászórva.

190°C-ra melegítsük elő a sütőt. Egy nagyobb tálban verjük fel picit a tojásokat. Adjuk hozzá a többi hozzávalót (tej, vaj, sütőtökpüré, cukor, fűszerek...), és keverjük el. Nem szabad túl gyorsan vagy sokáig keverni, mert attól állítólag könnyen megrepedhet a torta teteje sülés közben. 

Öntsük a tölteléket a piteformába, és süssük 45-55 percig. Érdemes figyelni, ugyanis ennek a pitének a halála az, ha túlsütik: kiszáradhat, megrepedhet. A sütési idő vége felé figyeljük: ha a pite szélétől 2-2,5 cm-re beleszúrt kés már tisztán jön ki, kész! Lehet, hogy a közepe még remegős lesz egy picit, de mire kihűl, az is megszilárdul.

Szobahőmérsékleten érdemes fogyasztani, (juharszirupos) tejszínhabbal. Isteni! :-)

Ettetek már, csináltatok már pumpkin pie-t?

Vannak ételek, melyek az örökségem részei. Ezek az ételek magukban foglalják például azt, hogy kis országunk melyik csücskéből származom, milyen jellemző ételeket ismerek... Az örökségem étel-vonalának a legbefolyásosabb alakítói (anyukám mellett) a nagyszüleim, a nagymamáim, akik mind "paraszti" sorból indultak, majd tanultak, családot alapítottak, dolgoztak egész életükben, és közben szerencsére még velünk, unokákkal is sokat foglalkozhattak. Az ő főztjeik mérvadóak a nagy családban még ma is. Legtöbbször semmi flanc, csak egyszerű, hétköznapi konyha, de az mindig jól elkészítve. Nem egy gyerekkori emlékem kötődik a mamák konyháihoz: nudlit sodortunk, túrós batyut töltöttünk a kis belvárosi lakás konyhájában, sajtos tallért sütöttünk, barackot hámoztunk befőzéshez a vidéki kertes ház nagy konyhájában, és közben akarva-akaratlanul is sokat tanultunk mindenről. 

Én pár éve már önálló vagyok, mindenfélét főzök, de csak mostanság jutottam el odáig, hogy a nagyanyai klasszikusokat megtanuljam. E projektem keretében amikor tehetem, ott vagyok velük végig, amíg készül az étel, én is csinálom, jegyzetelek, kérdezek és memorizálok. Úgy veszem észre, hogy szívesen tanítanak, és talán néha kicsit meg is lepődnek, hogy egy vadas vagy krumplifőzelék valakit ennyire érdekelhet... :-) Sokszor ugyanis, ami számukra egyértelmű (fűszerezed, drágám, megkovászolod, édes Borikám, berántod, Borcsim), számomra nem az, tehát megkérdezem, lépésről-lépésre, hogy hogyan is gondolják. :-)

A töltött káposzta az egyik ilyen étel, amit most már tudatosan tanultam meg (ezúttal) anyai nagyanyámtól, hiszen ő az nálunk, aki mindig is a töltött káposzta felelőse volt. Nálunk sosem apró káposzták készültek, mindig kicsit nagyobbak, és nem is a szabolcsi módon, paradicsomosan, hanem csak úgy "natúran", füstölt húsosan. Mivel nem itthon főzök még egy darabig, kifaggattam alaposan a mamát, hogy mi van akkor, ha ilyen vagy olyan alapanyag nincs. Igyekszem majd jól visszaadni.

A képek a mamával főzés alatt készültek.

Hozzávalók:

- 1 kg savanyú káposzta (20-23 levél) és egy kevés aprókáposzta

- 70 dkg darált sertéshús (hasaalja például, ami zsírosabb)

- 15-20 dkg kolozsvári szalonna, bőr nélkül, apróra felkockázva (ha nincs, kis darab füstölt hús vagy sonka is megteszi)

- 2-2,5 dl rizs, megmosva

- 1 tojás

- 3 kicsi-közepes hagyma, apróra vágva

- 1 tk bors, majoranna, kömény

- 1 csapott ek só, pirospaprika

- ízlés szerint pár darabka füstölt kolbász (opcionális)

Magyarországon a savanyú káposzta piacon bárhol beszerezhető. Ha viszont külföldön vagyunk, és nem találunk, kovászolással könnyen előállíthatunk hasonlót házilag is, pár nap alatt. A sima káposztát forró, lobogó sós vízben leforrázunk, azaz pár percig főzzük. A "közepe-tetejét", a torzsáját kivágjuk. A puha leveleket óvatosan leválasztjuk. Ahogy haladunk beljebb a levelekkel, visszatehetjük még a káposztát a fővő vízbe, hogy a többi levél is egyszerűen, puhán leváljon. A levelek szélén lévő kemény eres részt (2-3 cm) vágjuk le. Ötösével (például) összecsavarjuk őket, és egy fazékba vagy nagyobb üvegbe helyezzük a leveleket. Kaprot szórunk rájuk, pirítós kenyeret teszünk az edénybe, és az egészet jó bő, erősen sós vízzel leöntjük. Két-három napig állni hagyjuk, nem kell szorosan lefedni, csak épp letakarni. A káposzta legbelső részét vágjuk fel aprókáposztának, és ugyanígy járjunk el vele. Mama szerint a kovászolt káposzta nem annyira nehéz, mint a savanyított, amely hordóban készül, hosszasabban.

Ha savanyított káposztával dolgozunk, akkor használat előtt legalább kétszer mossuk át, áztassuk be a leveleket és az apróját is bő vízbe, különben nagyon sósak-savanyúak lesznek. Ha kimaradna káposztalevél, amelybe már nem jut töltelék, összetekerve simán fagyasztható, később felhasználható.

Amint a káposztalevelekkel megvagyunk, jöhet a töltelék. A töltelék hozzávalóit (hús, szalonna, tojás, rizs, fűszerek) összegyúrjuk, és elkezdjük a káposztalevelekbe csavarni. Jobbkezesek: levelet a bal tenyérbe terítjük, vastagabb résszel a hüvelykujj felé, ahová "csinos kis adag" (mama) húst rakunk, majd jó szorosan felgöngyöljük, és végül a két végén a kilógó káposztát visszanyomkodjuk. Balkezesek: fordítva. Szerencsére a káposztalevél nem szakad, jól alakítható. :-) 

Az edény aljára 2-3 cm-es rétegben aprókáposztát rakunk, és szépen állítva rásorakoztatjuk a káposztákat. Ha megtelt, megtűzdelhetjük még őket egy pár darab füstölt kolbásszal, nagyon finom ízt fog adni. A káposzták tetejére is rakjunk egy kevés aprókáposztát még, amúgy lezárásképp. Engedjük fel az egészet annyi vízzel, ami épp ellepi. Előbb nagy lángon, majd ha felforrt, alacsonyabb lángon főzzük, kb. 1 óráig. 

Amikor már majdnem kész, 1-2 evőkanál olajon pirítsunk meg 1-2 evőkanál lisztet és egy csipet pirospaprikát, nem kell nagyon sötétre, és egy kis hígítás után keverjük a káposztába. Ez egy kicsit besűríti a levét. Ezután már csak pár percig forraljuk össze az egészet, és kész is!

Zsíros tejföllel és fehér kenyérrel az igazi, akármilyen "rémesen" is hangzik. :-)))

Ti hogyan készítitek a töltött káposztát?

Éjszaka azt álmodtam, hogy tésztát gyúrok, rendesen, két kézzel, ráadásul még azt is éreztem, hogy milyen jó ruganyos is a tészta... Megnéztem, és a google (na jó, Krúdy) szerint azt jelenti, röviden-tömören, hogy családalapítás. Erre varrjak gombot! Na persze, az is lehet, hogy csak túl sokat forgattam Jamie Oliver meg a Két duci hölgy szakácskönyveit estefelé, és annyira megihlettek a receptek, hogy álmomban már el is kezdtem gyúrni, hogy legyen ideje megkelni a tésztának?! :-) 

Álmommal ellentétben azonban nem dagasztottam-kelesztettem semmit ma, viszont sütöttem csirkecombokat, amelyek nagyon finomra sikerültek. 

A csirkehús puha lett, szinte elvált a csonttól, a bőre pedig pont jó ropogós, hát kell ennél több? 

A csirkecombot sokan nem értékelik, pedig olcsó, és legalább olyan jó, mint a melle, sőt, mi több, nem is lehet úgy kiszárítani sem, például. Ihletőm Nigella receptje volt.

Hozzávalók:

- 5 - 5 csirke alsó- és felsőcomb (vagy csak az egyik/másik)

- 4 dl natúr joghurt

- 60 ml olaj

- 4-5 gerezd fokhagyma, kicsit összetörve

- 1 ek só

- bors

- 2 tk római kömény

- 2 ek juharszirup (szerintem méz is megteszi)

A csirkecombokat egy nagy zacskóban vagy tálban bepácoljuk a hozzávalókkal összeöntve. Legalább fél óráig, de akár egy éjszakán keresztül is pácoljuk. 

220°C-ra előmelegítjük a sütőt. Egy nagyobb tepsibe rajuk a combokat, a felesleges pácot lecsepegtetve róluk, és egy kevés olajjal még meglocsoljuk őket.

40-45 percig süssük legalább, amíg teljesen átsülnek, és szép barna színt kapnak. A római kömény és a juharszirup diszkrét, ugyanakkor nagyon érdekes ízt adnak ennek az egyébként teljesen egyszerű ételnek. Rizzsel, paradicsomsalátával ettük.

Ti szeretitek a csirkecombot?

Vannak olyan konyhai műveletek, amelyek félelmetesnek tűn(het)nek, ha még sosem csináltuk, viszont általában e műveletek eredményeként garantáltan óózást, hűűzést, és egyéb dicsérő, elismerő megjegyzéseket kapunk vendégeinktől, vagy családunktól. Egy ilyen mumus-művelet például a szuflé elkészítése, mely ha sikeres, a sütőből frissen elővarázsolva valóban lenyűgöző látvány, ahogyan kitornyosul a kis formából, megemelkedve, finoman illatozva. 

Ha vállalkozó kedvűek vagytok, és szeretnétek valami új dolgot kipróbálni, ez a recept tökéletes. Egy pár alapszabályt betartva könnyen előállítható ez a szuflé, melynek lényeges összetevője a póréhagyma. Az egészet a keményre felvert tojáshab teszi könnyűvé és légiessé, ahogy sülés közben megemelkedik és kikukucskál a formából.

Én régebben sokat jártam szufléforma után, még Debrecenben, amíg egész véletlenül a Corában találtam megfelelőket. Szerintem ott mindenképp beszerezhető, de sok más háztartási boltban, Ikeában is. Olvastam, hogy nem feltétlenül kell külön szufléforma (vagy ramequin), ha van kis sütésálló tálkátok, csészétek, az is megteszi. 

Kedves kalandvágyó, sikerre éhes olvasó, olvass hát tovább! :-)

Hozzávalók: (3 adagra)

- 28 g vaj (plusz egy kevés a formák kikenéséhez)

- 1 kisebb póréhagyma (a nagy zöld rész kivételével), felvágva kb. 2 maréknyi

- 28 g liszt

- 2 tojás, szétválasztva

- 150 ml tej

- 1 tk mustár

- 38 g (ementáli) sajt

- só és bors

Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra, és vajazzuk ki a formákat.

A vajat egy nagyobb edényben olvasszuk meg, és dobjuk bele a kis csíkokra felvágott póréhagymát. Puhítsuk meg a hagymát pár perc alatt, de ne barnuljon meg. Adjuk a hagymához a lisztet és a mustárt, keverjük pár percig (1-2), de ne égessük meg! A (meglehetősen kezelhetetlen) lisztes keverékhez háromszorra adjuk hozzá a tejet, minden adagolás után alaposan keverjük át a masszát, hogy ne legyen csomós. Én habverővel kevertem, sokkal hatékonyabb, mint egy sima kanál - nem kell verni, csak kavargatni. Egy sűrű szószt kell kapnunk. Sózzuk, borsozzuk. Adjuk hozzá a tojássárgákat is, és már csak simán keverjük, amíg egynemű lesz. Végül dobjuk bele a reszelt sajtot is, és amint elolvadt, vegyük le a keveréket a tűzről.

Egy tiszta tálban verjük fel a tojásfehérjéket robotgéppel, amíg igazán kemény habot nem kapunk (4-5 perc). 1-2 kanál habbal lazítsuk fel a tojásos-sajtos keveréket, azaz keverjük át rendesen, a habot nem féltve. Ezzel készítjük elő a keveréket a nagyobb adag tojáshabra. Ha kicsit fellazítottuk, jöhet a maradék tojásfehérje hab. Ezt már csak óvatosan, nagy, alulról körző mozdulatokkal forgassuk bele a tojásos-sajtos keverékbe. Eltarthat 2-3 percig, de ne rontsuk el azzal, hogy összetörjük a habot, mert akkor nem fog megemelkedni. A lényeg: magabiztosan de óvatosan elegyíteni a habot és a tojásos masszát. 

Ha összeállt a szuflé "tésztája", egy könnyű, hab-szerű állagot kapunk. Kanalazzuk a keveréket a formákba úgy, hogy kb. 1 centi szabadon maradjon a forma tetejénél. Óvatosan rázogassuk meg a szuflékat, hogy szépen egyenletesen terüljenek el a formában. Tegyük őket az előmelegített sütőbe egy sütőlapra, és 15 percig süssük, amíg szépen megnőnek és kicsit megbarnulnak. Ne nyitogassuk közben a sütő ajtaját, ha nem muszáj, mert azzal azt kockáztatjuk, hogy összeesnek. :-)

Ha késznek látjuk őket, érdemes azon nyomban, a formákban tálalni őket, mert félelmetesen hamar elkezdenek összezsugorodni! Előfordulhat, hogy egy kicsit szétnyílnak sülés közben, de ettől nem veszítenek értékükből, csak legközelebb egy kicsit el kell egyengetni a tetejüket.

Ehhez a sós verzióhoz egy jó salátát (zöldsalátát) és kenyeret ehetünk, de szerintem sok minden mással is kombinálható.

Csak azok kedvéért, akik még nem hallottak róla, íme egy szuper kezdeményezés, mely a közösség, a segíteni akarás és a lelkesedés őszinte példája.

Nemisbéka, egy gasztroblogger kitalálta korábban, hogy egy pár gasztroblogger-társával együtt, akik mind anyukák/apukák már, sütnek finom sütiket, amelyeket egy jótékonysági liciten elárvereznek, hogy a befolyt összeget kórházak gyermek- és koraszülött osztályainak ajánlják fel. Tavasszal a lelkes licitálók 1,9 millió forintért "vettek" sütiket, mely összegből aztán különböző kórházak vehettek új gépeket, műszereket, stb.

A mostani, őszi akció során egy új gárda sütött új finomságokat, és képzeljétek, 2 779 078 forintot sikerült összegyűjteniük! A legnagyobb licitet az utolsó pillanatban Limara linzerszíveire (ő a kenyerek fő szakértője) adta az AXA Csoport, pontosan 2 millió forintot! Ezúttal két koraszülött osztályt támogatnak: az I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikát Budapesten, és a szegedi kórházat.

Ezúton is gratulálok minden résztvevő bloggernek a sikeres árveréshez, és persze a lelkes, segíteni akaró licitálóknak! Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is legalább ilyen jól sikerült árverések, megmozdulások lesznek majd, bizonyítva azt, hogy az emberek, ha akarnak, nagyon sok jót tudnak tenni! :-)