Aki szeretné, mától kifejezheti tetszését az egyes posztok után úgy is, hogy a Facebookról ismert "Like" gombra klikkel - használjátok szeretettel! Kerülöm a "lájkolni" igét, mert kiráz tőle a hideg... :-)
Fekete-fehér csokis falatok
2010.09.19. 16:45Aki szereti a brownie-t, feltétlenül olvasson tovább. Aki nem szereti, az is olvasson tovább, mert nem tudja, mit hagy ki!!!
Ismeritek azt a sütemény-kategóriát, amely nem habosan szép, nem marcipánosan csicsás, és nem is ételszínezékesen színpompás, viszont eszméletlenül finom? Na én tegnap egy pontosan ilyet sütöttem: az első falatig nem is gondoltuk volna, hogy milyen puha, intenzív csokoládéízű, szinte elolvadó lehet egy ilyen egyszerű csokis sütemény... Az angolul "chocolate crinkles", vagy "black and white" nevű falatkák olyan csupa csokis golyók, melyeket sütés előtt alaposan porcukorba forgatunk, és rövid sülési idejük alatt megnőnek picit, így megrepesztik a porcukor borításukat, és a fehér kabát repedésein keresztül előbukkannak az étcsokis belsők...
A sütés apropója egy piknik volt, ahol most először találkoztunk berlini magyarokkal, és mindenki hozott valami enni-, innivalót. A sütim mind elfogyott, még a receptet is elkérték, úgyhogy nem csak mi gondoltuk úgy, hogy hűűű, de finom. :-)
A recept forrása az egyik kedvenc amerikai sütős oldalam, a Joy of Baking, ahol minden angolul olvasó, sütést kedvelő ember hihetetlen jó dolgokat találhat!
(Az már csak a véletlen műve, hogy tegnap egy hasonló receptet láttam este egy másik blogon, csak sajnos, nem emlékszem pontosan, hogy ki volt, fáradt voltam már.)
Hozzávalók:
- 56 g vaj
- 225 g jó minőségű étcsokoládé (50% és több)
- 100 g kristálycukor
- 2 tojás
- 2 tk vanília kivonat (aroma)
- 195 g liszt
- 1/4 tk só
- 1/2 tk sütőpor
- átszitált porcukor a hengergetéshez
Gőz fölött olvasszuk meg az összetördelt étcsokit és a vajat (lábasban víz melegít, fölé egy fém/üveg tál, abba a csoki + vaj, az alja ne érjen hozzá a lobogó vízhez). Ha összeállt, tegyük félre kicsit hűlni.
A tojásokat és a cukrot egy tálban keverjük jó habosra robotgéppel, adjuk hozzá a vaníliát és végül az olvadt étcsokit. Keverjük el alaposan. Egy másik tálban keverjük össze a lisztet, sót, sütőport, és a száraz keveréket adjuk a folyékonyhoz. Óvatosan keverjük el (már csak kézzel), amíg szép homogén lesz. Fedjük le fóliával, és legalább 3 órát (de maximum egy éjszakát) hagyjuk állni a hűtőben. Így lesz szépen formázható.
Ha eleget állt a tészta, szitáljunk egy lapos tányérra porcukrot. Formázzunk a tésztából kis golyókat (2.5 cm átmérő), forgassuk át alaposan a porcukorban, hogy ne látszódjon ki csokis rész.
 |
| Előtte - utána |
Ha ragadna nagyon a tészta, tegyük vissza kicsit hűlni (én csak 3 órát hűtöttem, de nem volt semmi probléma vele). Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a golyókat 5 cm-es távolságra egymástól, mert egy picit megnőnek sütés közben.
170°C-os sütőben 5-8 percig süssük, de óvatosan, ne száradjon ki! Amikor kivesszük a sütőből, még túl puhának tűnhet, de egy-két perc múlva már teljesen jó állaga lesz. Rácson (vagy csak egy sütőpapíron) hűtsük kis őket egy picit, és már fogyaszthatók is. 30-36 darab falatka készül ebből a mennyiségből.
A recept szerint a legjobb frissen, a sütés napján megenni őket - ez szerintem senkinek sem fog nehézséget okozni, garantáltan! :-)
Csupa csokis dolgokhoz hogy álltok???
Címkék: gasztro csoki desszert ünnepekre
Medvék és Berlin - rejtett nagyvárosi kincsek 1.
2010.09.17. 19:09Bár elég jó útikönyvvel felszerelkezve érkeztünk ide, lassan már 10 hónapja (!!), egész a múlt hétvégéig nem tudtuk, hogy létezik egy olyan tér Berlin egyik belső negyedében, ahol "Berlin medvéit" őrzik egy barátságosan kialakított területen. Szerencsére az interneten keresztül valahogyan tudomást szereztünk erről, és a koraőszi napsütéses időben felkerekedtünk, hogy a Köllnischer Parkban meglessük a híres medvéket.
 |
| Schnuti és Max |
Berlinnek már 1280 óta címerállata a medve, és még ma is szinte mindenhol felfedezhető: zászlókon, bögréken, különböző táblákon szerte a városban, nem beszélve a szuvenírekről.
 |
| A címerállat (innen) |
Több elmélet van, hogy miért éppen a medve lett a város szimbóluma, az egyik szerint például a német Bär (medve) és Berlin szavak hasonlóságára vezethető vissza - persze a címerek tanulmányozása egy külön tudomány, melynek fejtegetésébe itt most nem mennék bele. :-)
A Bärenzwinger ("medvekennel") a város egyik forgalmas S-Bahn vonalától nem messze, az Alexanderplatzhoz közel, a Spree folyó partján található, egy olyan igazi, régi belvárosi parkban, ahol sok-sok árnyas fa alatt lehet padokon ücsörögni és embereket nézni.
Az 1937-ben, Berlin alapításának 700. évfordulóján létrehozott medveparkban eredetileg négy medve volt, melyeket a berlini és berni állatkertekből hoztak. Sajnos, a második világháború a medvéket sem kímélte, csak egy maradt életben, de később természetesen hoztak újakat.
Ebben a régi és kevésbé régi (szoc-panel) házak közt elterülő parkban van egy árokkal és kerítéssel körbevett rész, ahol két medve, Schnute (29) és Maxi (24) tengetik mindennapjaikat, mint Berlin város prominens barnamedvéi.
 |
| Háttérben a lakóépületek |
A két medve ottjártunkkor békésen sütkérezett a napon, időnként egy-egy zöldséget ropogtatva, elég nyugisnak tűntek. Van barlangjuk, két oldalra nyíló kifutójuk, elég tágas, és zöld területük. Szombat volt, mégis, szinte alig voltak a környéken, és akik arra jártak, azok sem turistának tűntek, inkább csak amolyan medvebarát környékbeli lakosoknak.
Nagyon furcsa élmény, hogy a városban, rendes épületek által körülvett parkban lát az ember medvéket! Jó dolognak tartom, hiszen a környékbelieknek és a berlinieknek ez egyfajta közösségi élmény is lehet: időről-időre megnézni a medvéket, munkába menet-jövet, hétvégi sétán... mi például biztos, hogy visszamegyünk még!
Egy érdekességgel többet láttunk így megint, itt, a "medvék városában", és ha esetleg erre jártok, nézzétek meg majd ti is, az élmény egészen különleges.
Címkék: utazás berlin gasztro természet ezmegaz
Répatorta narancsos krémsajttal - ó, igen.
2010.09.14. 18:25Nem tudom már, hogyan, de egy ideje ott motoszkál a fejemben a répatorta gondolata. Tudom, tudom, milyen jó/rossz már nekem, hogy ilyen gondolataim vannak, de hát mit tegyek - még a boltban is kiszúrtam a kis répa alakú színes marcipándíszeket (nem vettem meg), kinek mi az érdekes. A minap megkérdeztem hát Pistit, csak úgy mellékesen, hogy mit szólna, ha kipróbálnánk a répatortát? (Még sosem ettünk.) A számítógépes-repülős játéktól (az egyetemi dolgozó/kutató esti kikapcsolódása) fel sem tekintve a következő választ adta reflexből, gondolkodás nélkül: "Mi vagyok én, nyúl?" Hát így indult a dolog, de engem nem állíthatott meg. Onnantól már csakazértis! :-)
Sokfelé keresgéltem, nézelődtem, mire találtam egy számomra megfelelő receptet. Bizonyos receptek rengeteg cukrot és vajat kértek, melyeket mostanság próbálok inkább csökkenteni. A sütés így egy picit nehézkesebb, többet kell nézelődni, olvasgatni, mire az ember megtalálja, amit szeretne, de végülis megéri, ha csak egy kicsit is változtathatunk egyszerre. Most Rachel Allen receptje alapján sütöttem, de csökkentettem a cukor mennyiségét, valamint nem csak finomlisztet használtam, hanem teljes kiőrlésűvel vegyítettem. A torta ugyan nem hagyományos torta alakú, na de zavart is ez valakit, ha ízre finom? ;-)
És hogy mi lett a "mivagyokénnyúl" véleménye? Ez a legjobb, ami a répával történhet. Elismerés.
Hozzávalók:
A süteményhez:
- 140 ml növényi olaj
- 2 tojás
- 130 g cukor (lehet barna is)
- 250 g finomra reszelt répa (reszelt súly!)
- 100 g mazsola (opcionális, aki szereti...)
- 75 g dió (vagy pekándió) durvára őrölve
- 130 g finomliszt
- 50 g teljes kiőrlésű liszt
- 9 g sütőpor
- 1/2 tk szódabikarbóna
- csipet só
- 1 tk őrölt fahéj
- 1/2 tk őrölt szerecsendió
A krémhez:
- 200 g krémsajt (natúr)
- 30 g szobahőmérsékletű vaj
- 1 tk vaníliakivonat (vagy aroma)
- 100 g porcukor
- 1 narancs reszelt héja
Melegítsük elő a sütőt 150°C-ra. Olajjal kenjünk ki, és sütőpapírral béleljünk ki egy 13x23 cm-es hosszúkás (kenyér)formát, vagy méretben hozzá hasonló formát. Én megint a 18x25 cm-es tepsimben sütöttem, nyilván, kicsit más lett az alakja, de egyéb nem változott.
Egy nagy tálban verjük fel a tojásokat, adjuk hozzá az olajat, és keverjük ki jó alaposan (pl. robotgéppel). Adjuk hozzá a cukrot, a reszelt répát és a diót (és a mazsolát), keverjük el. Szitáljuk a keverékhez a maradék száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, fűszerek, stb...) és egy nagyobb kanállal, spatulával körkörös mozdulatokkal keverjük simára.
Öntsük a masszát a formába és a sütőben kb. 1 óráig süssük. A recept eredetije 1 óra 15 percet mond, nálam már egy óra bőven elég volt, szépen megbarnult. Érdemes azért tűpróbával ellenőrizni, megsült-e rendesen. Ha igen, 5 percig a formában hagyjuk hűlni, majd a formából kivéve rácson hűtsük ki teljesen.
A krémsajtos díszítés elvileg el is hagyható, de én most ki akartam próbálni, milyen így, hiszen a legtöbb recept szerint ez is nagyon "fontos". Csendben jegyzem meg, ne hagyjátok el, mert szuperül kiegészíti!!! A sütemény morzsás állaga mellé krémességet ad, és a krémsajt-narancs kombó kellemesen "savanykás". Itt is csökkentettem a cukor és a vaj mennyiségét - nem is hiányoztak.
Keverjük össze a vajat és a krémsajtot szép simára (géppel). Adjuk hozzá a vaníliakivonatot, szitáljuk hozzá porcukrot, narancshéjat, és keverjük, amíg a krém szép sima és kenhető lesz. Egy lapos késsel (bármilyen kenőalkalmatossággal) kenjük a süti tetejére a krémet, és tálalhatjuk is! Ha netán nehezen kezelhető lenne a krém, meleg vízbe mártott késsel oszlassuk el a süteményen.
Egy fűszeres, puha sütemény, őszies időre tökéletes, melyet a krémsajt koronáz meg. Elvileg muffinként is elkészülhet.
Répatortát ettetek már?
Címkék: gasztro répa desszert krémsajt reggelire ünnepekre
Crumble: nyelvlecke erdei gyümölcsökkel
2010.09.13. 15:11A crumble, ahogyan azt biztosan sokan tudjátok, szó szerint morzsát jelent. Innen kapta (nagyon szemléletes módon) a nevét a crumble nevű desszert is, ugyanis egy tál aljába lerakott gyümölcsökre morzsaszerű tésztakeverék kerül, melyet megsütünk, és utána vagy magában, melegen, vagy tejszínnel, fagyival, vaníliakrémmel társítva pusztítunk el eszünk meg.
A crumble szó egyébként a kedvenc angol szavaim egyike, ne kérdezzétek miért, magam sem tudom, egyszerűen tetszik a hangzása :-) Így remélem, elnézitek nekem, ha még azt is megosztom veletek, hogy van ám a crumble szónak több más jelentése is, igeként. A "to crumble" jelentheti: "összeroppanni" (például valamilyen teher alatt, lelkileg), "morzsálódni", "felőrölni, őrlődni"...
Ennyit hát a nyelvleckéről... Ez a nagyon angol és kicsit retro desszert rémesen egyszerű, ugyanakkor mutatós, és hát, finom is. Mivel viszonylag kevés tésztához sok gyümölcs párosul, még talán egészségesebb is, mint sok más desszert-társa. Almadarabokkal, meggyel, cseresznyével, ribizlivel, vegyes gyümölcsökkel, szilvával is igazán jó lehet, egy próbát megér! :-)
Hozzávalók (2 formához):
