Hol volt, hol nem volt, volt egyszer nyolc citrom. Szép sárgák, kicsit egyenetlenek, de citromok. Egy szép, na jó, inkább felhős májusi napon megvette őket Bori, aki citromot akart venni, és hát nyolcat adtak 1 Euróért, csak nem hagyhatta ott! Aztán teltek, múltak a napok és a citromok csak vártak, gondolkoztak, vajon mi lesz a sorsuk. Bori közben holmi padlizsánokkal meg eprekkel volt elfoglalva, a citromok meg csak fonnyadoztak a konyhapulton, az ablak melletti sarokban. Legalább a szatyor, amiben voltak, szintén sárga volt.
(A képen nem narancskarika van, csak a napfény trükkös...)
Ma délután Bori belekukkantott a szatyorba, és azt látta, hogy három citroma már oda: elkezdtek penészedni. Nem tudni, hogy vajon eleve nem voltak-e túl jó minőségűek, vagy csak a szatyros "dunsztolás" ártott-e nekik, mindenesetre a maradék öttel sürgősen kezdenie kellett valamit.
Akkor kisütött a nap és néhány napsugár még a konyhába is elért. Átsütöttek az ablakban álló zöld üvegkancsón, melyet Bori még egy hűvös márciusi bolhapiacon zsákmányolt, mert annyira megtetszett neki a kancsó fodros teteje. Megszületett a döntés: ebből limonádé lesz, mégpedig nem is akárhogyan, hanem a zöld kancsóban!
Került hát a kancsóba frissen facsart citromlé, két lime levével együtt, egy pici
Így menekült hát meg ma a maradék öt citrom, limonádénak elkészítve.
Ha legközelebb kimaradnának citromok, ti mihez kezdenétek?