Nem gyakran sütök kelt tésztát, amikor viszont sütök, minden alkalommal rá kell jönnöm, hogy bizony, ez a legfinomabb tészta (a világon). Puha, és van egy semmi mással össze nem téveszthető illata, mely a gyerekkori pogácsáktól indult valamikor, és kalácsokon, pizzatésztákon át eljutott ma például idáig. A kelt tészta a várakozásról is szól, hogy legyen türelmünk az élesztőt dolgozni, a tésztát pihenni hagyni. Nem csak egyszer, hanem akár kétszer is, ugyanis meghálálja. Sokszorosan meghálálja, amikor sülés közben már hódít az illatával, és aztán megkóstolva...... bizony, bizony. Tényleg szeretem, szeretjük a kelt tésztát. :-)
Ez a szuper recept Limarától származik, aki (ha még nem ismerné valaki) a kenyérfélék-tészták legnagyobb szakértői közt van a mai magyar blogoszférában, blogján szebbnél-szebb, és finomabbnál-finomabb kenyerek, kalácsok, kiflik és briósok sorakoznak, melyek közül én is kipróbáltam már egy párat, és sosem csalódtam. Ez a "napraforgókenyér" egyből megragadt, muszáj volt kipróbálnom. Elsőre a szüleim látogatásának tiszteletére sütöttem, akkor a formázásom még hagyott némi kívánnivalót maga után (szerintem), de ízre már akkor is eszméletlen volt. Ma újra megsütöttem, és már a formázással is elégedett vagyok (mondjuk 95%-ban). Ha van egy kis időtök, próbáljátok ki ezt a "kenyeret", mert egyszerű, ötletes és FINOM! :-)
Én leírom itt az eredeti receptet, de a formázás fázis-képeiért kattintsatok Limara blogjára. Nálunk egyszerű fokhagymás-vajas-sajtos, és sonkás-sajtos töltelékkel készültek a napraforgók, de ezzel lehet ám variálni: bármilyen sajt, paradicsomos töltelék, sonka, parmezán, pesztó... kerülhet a rétegek közé.
Hozzávalók: 2 db kész napraforgóhoz
- 50 dkg liszt
- 2 dkg élesztő
- 1 tojás
- 140 g joghurt
- 3 ek olaj
- 1,5 tk só
- 1 ek cukor
- kb. 1,8 dl víz
- még egy tojás a kenéshez
- díszíteni: szezámmag, fekete szezámmag/nigella mag, napraforgó mag...
A tésztához a hozzávalókból lágy, de nem ragacsos tésztát dagasztunk. Ez történhet kenyérsütőgépben is, de dagasztótálban is, robotgéppel is. Én egy kicsit felfuttattam a használat előtt az élesztőt a hozzávalók közt előírt mennyiségű vízben, melyet langyosan a cukorral elkevertem, majd ebbe került az élesztő. Utána mindent egy nagy tálba raktam, és pár percig dagasztottam, amíg szépen összeállt. Legalább 1 óráig, vagy amíg megkétszereződik a tészta mennyisége keleszteni kell - langyos, huzatmentes helyen, lefedve.
Ha megkelt a tészta, gyúrjuk át, ehhez kellhet egy kis liszt még, hogy ne ragadjon. Osszuk négy egyenlő részre. Az első tésztagömböt nyújtsuk ki, kb. 2-3 mm vastagságú körré, és helyezzük sütőpapírral bélelt sütőlapra. Kenjük rá a lapra a tölteléket. Nyújtsuk ki a második adag tésztát hasonló nagyságú körré, és fektessük a töltelékkel megkent tésztalapra. Egy pohárral nyomjunk a tésztakorong közepébe egy kört, ez lesz a napraforgó közepe. Ne szakítsuk át a tésztát! Ezután egy pizzavágóval, vagy csak egy sima késsel vágjuk ki a "szirmokat", melyeket aztán egyszer/kétszer csavarjunk meg. A formázás képeit még egyszer itt nézhetitek meg. Ha kész a formázás, hagyjuk még langyos helyen pihenni a tésztát 30 percig.
A másik két tésztagombóccal ugyanígy járjunk el.
Ha letelt a 30 perc, 180°C-ra előmelegített sütőben 15 percig süssük a napraforgót, amíg szép aranybarna lesz a teteje.
Vigyázat, függést okoz, főleg langyosan! :-)
