Aki rendszeresen olvas (például) gasztro-témájú cikkeket, tanulmányokat, blogokat, valószínűleg érzékeli a ma uralkodó (divatos, népszerű) trendeket, folyamatokat, melyek például egy-egy társadalmi vagy környezeti problémára hívják fel a figyelmet, vagy változást szeretnének elérni az emberek ételhez, fogyasztáshoz való hozzáállásában, gondolkodásában. Ilyen például a "slow food"-mozgalom, mely a fast food-dal szembehelyezkedve a ráérős, hagyományos étkezést népszerűsíti. Szintén ide tartozik még a szezonalitás témaköre, a kevesebb hús-több zöldség/gyümölcs kérdése, a "zöld" gondolkodás, a helyi (kis)termelők támogatása, és környékbeli termékek vásárlása is, hogy csak egy párat felsoroljak.
Én általában lelkesen üdvözlöm ezeket a kezdeményezéseket, trendeket, mert hiszek abban, hogy az alulról induló kezdeményezéseknek is igenis van jövője, ereje, még ha lassan bontakoznak is ki, és sokszor a fő áramlat ellen kell "küzdeniük". A fent említett kezdeményezések közül sokat már a politika, a felsőbb körök is felkaroltak, ami egy újabb lépést jelent a szélesebb körű megvalósulás felé.
A lelkes egyén azonban mégis igen sokszor nehézségekbe ütközik, ha ezeket a kevésbé kitaposott utakat választotta magának, ezeken próbál haladni. Nehéz például mindig figyelmen kívül hagyni a paradicsomokat márciusban, ha annyira szeretjük őket, még ha tudjuk is, hogy nincs olyan ízük, mint az IGAZI nyári társaiknak - ez például a szezonális vásárlás egyik nehézsége, mely télen lesz igazán nagy issue. Aztán például az is rossz, hogy a legtöbb helyen csak kínai fokhagymát találni, kifejezetten keresni kell, ha nem azt szeretnék venni. Miért utazzon több ezer kilométert a fokhagyma, ha itt is meg tudna teremni?? Berlinben megfigyeltem, hogy tél végétől már minden aluljáróban, megállóban kapható darabolt, műanyag dobozokba adagolt gyümölcs, de nem ám alma, befőtt meggy vagy barack van a dobozkákban, hanem szőlő, ananász, mangó, eper és hasonló, teljesen szezonon kívüli gyümölcsök. Ezek is utaztak pár ezer kilométert, és akkor a műanyag dobozokról még nem is beszéltem...
Természetesen, nem hiszem egyelőre még, hogy egy átlagos ember megoldhatná, hogy élete minden területen betartsa ezeket az elveket, de törekedni lehet, és kell is. Nálunk a törekvés jelenleg úgy néz ki, hogy csak és kizárólag szabad tartású csirkék tojásait vesszük (ha már nincs házi, mint otthon), nem veszek februárban epret, fair trade kávét iszunk, ha iszunk, és mostanság egyre inkább fontolgatom a maximum heti kétszeri húsfogyasztásra való átállást. Ez utóbbiról Pistinek még csak célozgattam, majd meglátjuk :-)
Én elég sokat olvasok e témakörökben, külföldi és magyar oldalakon is, és itt Berlinben is igen sokat tapasztalok, látok a megvalósulásról is. Itt nagyon sokan nagy hangsúlyt fektetnek a minőségi, sokszor bio élelmiszerek vásárlására, és például a brandenburgi termékeken mindig nagy betűkkel fel van tüntetve, hogy a környékről származnak - tehát nem utaztak több ezer kilométert... Persze, az életszínvonal is magasabb, többen megengedhetik maguknak a kicsit magasabb árakat.
Hasan pasa köfte - színes, török és finom!
2011.04.28. 19:27Mostanában Váncsa István Lakoma című könyvét olvasgatom esténként (jó pár hete már), mely a görög, török, libanoni, marokkói, tunéziai és máltai konyhák legfinomabb, legjellegzetesebb ételeiből szemezget. Mondhatnám azt is, hogy kínzom magam, este ilyen finomabbnál finomabb ételekről olvasva, de azért nem vészes a helyzet. A könyvben, a szuper és érdekes receptek mellett Váncsa humoros, ugyanakkor rendkívül informatív esszéit, "szösszeneteit" is olvashatjuk. Én nagyon sokat tanulok belőlük, és nagyon jókat is mosolygok rajtuk. Ha még nem lenne elég ez a keleti-mediterrán hatás minden estére, Berlinben egyébként is karnyújtásnyira van mindenhol egy-egy török (libanoni, marokkói, stb) étterem, és bár nem járunk minden nap ilyen helyekre, azért ott lapulnak a háttérben, nagyon szeretjük őket. Számos arab-keleti-török (stb) bolt is található itt, úgyhogy az alapanyagok beszerzése sem jelent gondot, ha esetleg itthon támadna kedvem ilyesmiket főzni - egyre gyakrabban lesz ez így...
 |
| Megkóstolás a fotózás pillanatában :-) |
Ezzel a húsos-krumplis-paradicsomos fogással már jó ideje szemezek, nagyon tetszik a kinézete is, és ahogyan elképzeltem, az íze is. Mára úgy alakult, hogy minden hozzávalót megtaláltam itthon, úgyhogy meg is sütöttem. Először Elifnél figyeltem fel rá régebben (török-magyar gasztroblog), így most az ő receptjét közlöm itt, de időről-időre rátaláltam az internetes "török-konyhás" kalandozásaim során is, angolul, németül, törökül - utóbbit persze nem tudtam elolvasni :-) Nem nagy variációt fedeztem fel a különböző leírások közt, elég egyértelmű. Már csak a "hasan pasa" jelentésére lennék kíváncsi, ha van neki :-)
Hozzávalók: (4-6 fő részére)
- 400-500 g marhahús
- 2 hagyma
- 2 tojás
- 2 zsömle / szelet kenyér
- egy marék petrezselyem (nekem most fagyasztott volt)
- 2 tojás
- só, bors
- 70-80 dkg krumpli
- kevés tej
- só, bors
- reszelt sajt
- 4 friss paradicsom, vagy 1 konzerv hámozott paradicsom
- kevés olívaolaj
- só, bors
A krumplit hámozzuk meg, szeleteljük karikákra, és tegyük fel főni, enyhén sós vízben. Ha megfőtt, törjük össze alaposan, és keverjünk belőle szép, sima pürét a tejjel. A recept eredetije szerint ilyenkor kell belekeverni a reszelt sajtot is, én ezt elfelejtettem, már csak a kész adagok tetejére raktam sütés közben, így is jók lettek.
Amíg a krumpli fő, dolgozzuk össze a marhahúst a vízbe áztatott, majd kinyomkodott zsemlékkel, a tojásokkal, az apróra vágott hagymával, petrezselyemmel, és sózzuk, borsozzuk. Miután összegyúrtuk, formázzunk kb. golflabda nagyságú golyókat, és azokat egyengessük kis "tálkákká - fészkekké", ugyanis ezekbe a mélyedésekbe töltjük majd a krumplipürét. Rakosgassuk kiolajozott tepsire a húspogácsákat.
A krumplipürét töltsük habzsákba, és nyomjunk szép formájú halmokat a húspogácsák mélyedéseibe. Nekem most nem volt habzsákom, csak a kinyomócsövei, de ezeket sikerült egy sima zacskó sarkába applikálnom, és megoldottam (több-kevesebb sikerrel) a formázást. Persze, csak simán kanállal is adagolható a püré :-)
180°C-ra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt készültek el a töltött köfték.
Tálaláshoz készítsünk még hozzá paradicsomszószt: meghámozzuk és feldaraboljuk a paradicsomokat, majd az olívaolajon 6-8 percig főzzük, sóval-borssal, amíg szósz-szerű nem lesz. Én most hámozott paradicsomkonzervből készítettem, apróra vágtam, főztem, fűszereztem, és kész.
A megsült húsos-krumplis falatokat egy-egy kanál paradicsomszósszal tálaljuk. Szép, élénk színű, és nagyon-nagyon finom! Talán egy könnyű salátát tudok mellé elképzelni még :-)
Címkék: török gasztro krumpli sajt sós marhahús főétel töltött keleties
Egy kis húsvéti...
2011.04.20. 12:50Bár a Húsvét nálunk a vallásos értelmében véve nem olyan jelentős ünnep, valahogy mégis fontos, talán azért, mert ekkorra érezzük igazán, hogy eljött a tavasz. Már van egy-két friss zöldség, süt a nap, megjelennek az első virágok, a fák is gyönyörű színekben pompáznak, és úgy megmozdul valami a levegőben. Újjáéled a természet, és ezt mindenki érzékeli, aki csak egy kicsit is kinyitja a szemét. Jó ilyenkor az utcán, vagy a természetben lenni, sétálni, napozni, és persze jó összejönni a családdal is, ahonnan nem hiányozhat az étel sem :-)
Ma ajánlok nektek egy-két olyan fogást a blog korábbi bejegyzéseiből, melyek szépségükkel Húsvétkor is megállják a helyüket, vagy gyorsan, könnyen elkészíthetőek.
1. Húsvéti kalács - ami nem hiányozhat az asztalról - klikk a receptért:
2. Napraforgó kenyér, Limara nyomán - klikk a receptért:
3. Könnyű, finom aprósütemény - olvadó pillanatok - klikk a receptért:
4. Tökéletes ricottás cheesecake, málnaöntettel - klikk a receptért:
5. Fahéjas kalács - klikk a receptért:
6. Póréhagymás-sajtos szuflé, a vállalkozó kedvűeknek - klikk a receptért:
7. Függést okozó, nagyon csokis fekete-fehér falatok - klikk a receptért:
8. Köretnek: krémsajtos-fűszeres sült krumpli - klikk a receptért:
9. Sajtos-szezámmagos csavart rudak, az utolsó pillanatban is - klikk a receptért:
10. Egy bevált, klasszikus, puha túrós sütemény - klikk a receptért:
Remélem, találtok valami nektek tetsző ételt a rövidke tízes listámon - nekem mind olyan közel áll a szívemhez :-)
Kellemes húsvéti készülődést kívánok mindenkinek!!!
Címkék: gyümölcs húsvét gasztro krumpli csoki sajt kalács sós kelt póréhagyma főétel málna desszert sütés nélkül fahéj krémsajt leveles tészta szuflé ünnepekre gyorrs
Nanaimo-szelet!
2011.04.19. 08:40Most, hogy egy pár napra itthon vagyunk, sokféle sütit sütök, ugyanis vendégségekbe, szülinapokra, barátnős estékre mindig jól jön valami édesség is, én pedig továbbra is imádok sütni és új receptekkel szöszmötölni.
A mai süti neve a kissé fura hangzású Nanaimo-szelet, mely egy kanadai városkáról kapta a nevét, és (állítólag) azóta is Kanada egyik legnépszerűbb édességeként tartják számon. Sütés nélkül készülő süti, mely három rétegből áll: egy kakaós-kekszes-kókuszos alapból, egy vajas-vaníliás középső krémből és finom csokibevonattal fejeződik be a teteje. Az elkészítés egyszerűsége ellenére nagyon-nagyon "ütős" a süti, nehéz abbahagyni, tudják ezek a kanadaiak is, hogy mi a jó :-)
Mivel ilyen gyors, "flancmentes" édességről van szó, bárkinek nyugodt szívvel ajánlom Húsvétra is, hűtőben jól tárolható.
Hozzávalók:
Alsó réteg:
- 113 g vaj, szobahőmérsékleten
- 50 g cukor
- 30 g keserű kakaópor
- 1 nagyobb tojás, felverve
- 1 tk vaníliakivonat
- 200 g egyszerű, durva kekszmorzsa
- 113 g vaj, szobahőmérsékleten
- 50 g cukor
- 30 g keserű kakaópor
- 1 nagyobb tojás, felverve
- 1 tk vaníliakivonat
- 200 g egyszerű, durva kekszmorzsa
- 65 g kókuszreszelék
- 50 g dió, vagy pekándió összetörve (opcionális, én kihagytam)
Középső réteg:
- 56 g vaj, szobahőmérsékleten
- 2-3 ek tej
- 2 ek (20 g) vaníliás pudingpor
- fél tk vaníliakivonat
- 230 g porcukor
Felső réteg:
- 100-120 g csoki (pl 50%-os)
- 14 g (1 ek) vaj
- 50 g dió, vagy pekándió összetörve (opcionális, én kihagytam)
Középső réteg:
- 56 g vaj, szobahőmérsékleten
- 2-3 ek tej
- 2 ek (20 g) vaníliás pudingpor
- fél tk vaníliakivonat
- 230 g porcukor
Felső réteg:
- 100-120 g csoki (pl 50%-os)
- 14 g (1 ek) vaj
Vajazzunk / olajozzunk ki vékonyan egy 23 x 23 cm-es tálat vagy tepsit, sütőformát (nem baj, ha nem pont ekkora, csak az alapterület stimmeljen).
Alsó réteg:
Egy lábasban alacsony hőfokon olvasszuk meg a vajat. Vegyük le a tűzről az edényt, keverjük bele a cukrot, a kakaóport és a felvert tojást. A tojást csak lassan engedjük a keverékhez, folyamatosan kevergetve, nehogy kicsapódjon. Ezután tegyük vissza a lábast ismét alacsony hőfokra, és 1-2 percig főzzük a kakaós keveréket, folyamatosan kevergetve, amíg szép fényes, egynemű lesz, és egy kicsit besűrűsödik. Levéve a tűzről, adjuk hozzá a vaníliát, a kekszmorzsát, a kókuszreszeléket és a diófélét (ha használunk). Keverjük át alaposan, és oszlassuk el egyenletesen a használandó tál alján. Nyomkodjuk le alaposan a kezünkkel, majd egy kanál hátával simítsuk is el, hogy szép egyenes legyen a felülete. Hűtsük egy órán át, fóliával lefedve, amíg megszilárdul.
Középső réteg:
Robotgéppel keverjük habosra a vajat, majd adjuk hozzá a réteg maradék hozzávalóit, és az egészet keverjük simára. Ennek a rétegnek kenhetőnek, de nem folyósnak kell lennie, ezért előfordulhat, hogy egy picit több tejet kell hozzáadnunk a keverés során, ezt mindenki magának tudja megítélni. A 2-3 evőkanálnál talán egy kanállal több lesz. Ha kész, oszlassuk el ezt a réteget a kakaós-kekszes alapon, simítsuk egyenesre, és ismét hűtsük lefedve, kb. 30 percig, amíg ez a réteg is megszilárdul.
Felső réteg:
Ehhez a réteghez csak fel kell olvasztani a csokit a vajjal, gőz fölött, és szépen rákenni a nagyjából megszilárdult rétegekre. Nem fog mázgálódni a középső réteggel. Nem érdemes nagyon tömény étcsokit használni, elég az 50-55%-os csoki is. A csokival bevont sütit kb. 10-15 percig hűtsük, amíg nagyjából megszilárdul, de még repedezés nélkül szeletelhető.
Vágjuk a sütit kisebb darabokra, figyeljünk rá, hogy szeletelés közben időről-időre megtöröljük a kést egy papírtörlőben, hogy a különböző színű rétegeket ne mázgáljuk össze. Ha esetleg hosszabb ideig áll felszeletelés nélkül a hűtőben, a hűtőből kivéve hagyjuk pár percet állni szobahőmérsékleten, így nem fog megrepedezni a csokiréteg a tetején, amikor felvágjuk.
Ismertétek ezt a sütit? Esetleg valami hasonlót?
A recept innen származik.
Címkék: gasztro csoki kókusz kakaó desszert vaj sütés nélkül gyorrs
Operában Berlinben
2011.04.03. 09:52Az elmúlt pár napban meglátogattak minket a szüleim itt Berlinben (tavaly már voltak egyszer). Az egész egy kicsit kalandosan indult, ugyanis a Malév pilóták sztrájkot terveztek március 25-re, péntekre, épp arra a napra, amikor anyáék érkeztek volna. Egy sztrájk sok szempontból (finoman szólva) kellemetlen lett volna: Debrecenből "fel" Pestre, bizonytalanság, repülhetnek-e vagy sem, nagy nehezen szervezett szabadnapok összeegyeztetése, stb. Mi ráadásul még egy meglepetéssel is készültünk az operarajongó szülők számára: négy jegyet vettünk az egyik berlini operaház Otelló előadására! Így aztán nagyon nagy izgalommal figyeltük a híreket, és mivel szerencsére meg tudtak állapodni a sztrájkkal kapcsolatban az érintettek, a szüleim is rendben, időben ideérhettek. Most hát egy Berlin-opera témájú bejegyzés következik :-)
Berlin művészeti élete pezsgő, változatos és nívós, a legnagyobb nevek és a legújabb trendek mind megtalálhatók. A klasszikus, régi múzeumok mellett a modern művészeti irányzatok is rengeteg teret kapnak, legyen szó táncról, festészetről, szobrászatról vagy épp zenéről, filmről. Kiindulni lehet például innen, innen, vagy a két berlini városi programújságot böngészve: Tip és Zitty. A gasztronómia sem utolsó, de ez külön posztot érdemel.
Az opera rajongói sem panaszkodhatnak Berlinben, ugyanis ebben a 3,5 millió lakosú nagyvárosban három operaház is várja őket, sokszor nagyobbnál-nagyobb nevekkel, és rendkívül magas szintű előadásokkal.
A legnevesebb és legrégebbi operaház a berlini Staatsoper (Állami Operaház), melynek elegáns, szép épülete az Unter den Linden sugárúton áll (ez kb. a pesti Andrássy útnak felel meg), a Humboldt Egyetemmel szemben, a város (egyik) szívében.
 |
| Staatsoper egy felhősebb napon |
A Staatsoperben nemrég nem más, mint maga az opera-ikon, Placido Domingo is játszott, ez igen nagy szó. 2010 szeptemberétől 2013 októberéig az opera régi épületét teljesen felújítják, ez idő alatt a Schiller Theater épületében folynak az előadások zavartalanul.
A másik nagy operaház a Deutsche Oper (Német Operaház), mely a háború után 1961-ben, Nyugat-Berlinben nyitott meg újra - itt jártunk mi is. Az épülete nem olyan szép régi(es), mint a Staatsoper épülete, inkább egy nagy kockára emlékeztet: minimalista, sok üveggel és nagy terekkel, modern és világos.
 |
| Belső tér a Deutsche Operben |
Berlin legnagyobb, és Németország második legnagyobb zenés színháza ez, 1865 férőhellyel! Az operaház honlapja szerint a nézőtér minden pontjáról kiváló minőségben lehet hallani a zenét, és ezt én is alá tudom támasztani.
 |
| Nézőtér fentről |
Nekünk a legolcsóbb kategóriába tartozó jegyeink voltak, a földszinten eléggé hátul ültünk, de látni és hallani is kifogástalanul lehetett (na jó, azért volt egy kis színházi távcsövünk is). Ráadásul még olyan szerencsénk is volt, hogy pont azon a napon a dél-afrikai származású világsztár, Johan Botha énekelte Otello szerepét! A rendezés "érdekes", modern szemléletű volt, akit részletesebben érdekelne az előadás (Verdi: Othello), az Opera és én című jó kis blogon olvashat róla személyes beszámolót.
Végül, de nem utolsóként meg kell említenem a berlini Komische Opert is, melyet jelenlegi formájában 1947-ben alapítottak, és - nevével ellentétben - nem csak vidám, víg operákat állít színpadra :-) Az opera épülete (korábban a híres Metropol-Theather) sok más szép, régi berlini épülethez hasonlóan egy II. világháborús bombázás során súlyosan megsérült, de idővel újjáépítették, és azóta is virágzó zenei életnek biztosít helyet.
 |
| Kép innen, szerző: Gryffindor |
Ez az operaház is rendkívül jó helyen, az Unter den Linden és a Friedrichstraße környezetében található.
Az európai átlagot tekintve Berlin nem számít nagyon drágának, sőt. Szinte minden előadásra lehet olcsóbb, kedvezményesebb jegyeket is venni, főleg, ha előre tervezünk és korán megvesszük. A magyar pénztárcának persze sok esetben - sajnos - még a kedvezményesebb árak is drágának tűnhetnek, bár bizonyos (például) operaelőadásokért otthon is nagyon sok pénzt el tudnak kérni... Mégis, ha valaki szereti a klasszikus zenét vagy az operát, és esetleg Berlinben jár, ajánlom, érdemes szétnézni egy kicsit előtte, hátha talál valami érdekes, izgalmas előadást, esetleg akár valamilyen "sztárénekessel" is - nagy élmény lesz, garantált!
