Nem gyakran sütök kelt tésztát, amikor viszont sütök, minden alkalommal rá kell jönnöm, hogy bizony, ez a legfinomabb tészta (a világon). Puha, és van egy semmi mással össze nem téveszthető illata, mely a gyerekkori pogácsáktól indult valamikor, és kalácsokon, pizzatésztákon át eljutott ma például idáig. A kelt tészta a várakozásról is szól, hogy legyen türelmünk az élesztőt dolgozni, a tésztát pihenni hagyni. Nem csak egyszer, hanem akár kétszer is, ugyanis meghálálja. Sokszorosan meghálálja, amikor sülés közben már hódít az illatával, és aztán megkóstolva...... bizony, bizony. Tényleg szeretem, szeretjük a kelt tésztát. :-)

Ez a szuper recept Limarától származik, aki (ha még nem ismerné valaki) a kenyérfélék-tészták legnagyobb szakértői közt van a mai magyar blogoszférában, blogján szebbnél-szebb, és finomabbnál-finomabb kenyerek, kalácsok, kiflik és briósok sorakoznak, melyek közül én is kipróbáltam már egy párat, és sosem csalódtam. Ez a "napraforgókenyér" egyből megragadt, muszáj volt kipróbálnom. Elsőre a szüleim látogatásának tiszteletére sütöttem, akkor a formázásom még hagyott némi kívánnivalót maga után (szerintem), de ízre már akkor is eszméletlen volt. Ma újra megsütöttem, és már a formázással is elégedett vagyok (mondjuk 95%-ban). Ha van egy kis időtök, próbáljátok ki ezt a "kenyeret", mert egyszerű, ötletes és FINOM! :-)

Én leírom itt az eredeti receptet, de a formázás fázis-képeiért kattintsatok Limara blogjára. Nálunk egyszerű fokhagymás-vajas-sajtos, és sonkás-sajtos töltelékkel készültek a napraforgók, de ezzel lehet ám variálni: bármilyen sajt, paradicsomos töltelék, sonka, parmezán, pesztó... kerülhet a rétegek közé.

Hozzávalók: 2 db kész napraforgóhoz

- 50 dkg liszt

- 2 dkg élesztő

- 1 tojás

- 140 g joghurt

- 3 ek olaj

- 1,5 tk só

- 1 ek cukor

- kb. 1,8 dl víz

- még egy tojás a kenéshez

- díszíteni: szezámmag, fekete szezámmag/nigella mag, napraforgó mag...

A tésztához a hozzávalókból lágy, de nem ragacsos tésztát dagasztunk. Ez történhet kenyérsütőgépben is, de dagasztótálban is, robotgéppel is. Én egy kicsit felfuttattam a használat előtt az élesztőt a hozzávalók közt előírt mennyiségű vízben, melyet langyosan a cukorral elkevertem, majd ebbe került az élesztő. Utána mindent egy nagy tálba raktam, és pár percig dagasztottam, amíg szépen összeállt. Legalább 1 óráig, vagy amíg megkétszereződik a tészta mennyisége keleszteni kell - langyos, huzatmentes helyen, lefedve. 

Ha megkelt a tészta, gyúrjuk át, ehhez kellhet egy kis liszt még, hogy ne ragadjon. Osszuk négy egyenlő részre. Az első tésztagömböt nyújtsuk ki, kb. 2-3 mm vastagságú körré, és helyezzük sütőpapírral bélelt sütőlapra. Kenjük rá a lapra a tölteléket. Nyújtsuk ki a második adag tésztát hasonló nagyságú körré, és fektessük a töltelékkel megkent tésztalapra. Egy pohárral nyomjunk a tésztakorong közepébe egy kört, ez lesz a napraforgó közepe. Ne szakítsuk át a tésztát! Ezután egy pizzavágóval, vagy csak egy sima késsel vágjuk ki a "szirmokat", melyeket aztán egyszer/kétszer csavarjunk meg. A formázás képeit még egyszer itt nézhetitek meg. Ha kész a formázás, hagyjuk még langyos helyen pihenni a tésztát 30 percig.

A másik két tésztagombóccal ugyanígy járjunk el. 

Ha letelt a 30 perc, 180°C-ra előmelegített sütőben 15 percig süssük a napraforgót, amíg szép aranybarna lesz a teteje.

Vigyázat, függést okoz, főleg langyosan! :-)

Mostanság nagyon pörögnek a napjaim, ugyanis negyedik hete megint német nyelvtanfolyamra járok. Ez önmagában nem lenne olyan nagy szám, de ezt a mostani tanfolyamot végre nagyon eltaláltam a legutóbbiakhoz képest: a szint magasabb (már B2), végre tanulok sok újat, már majdnem egy teljes füzetet teleírtam. Persze, az intenzív német-tanulás azzal jár, hogy minden nap sok(!) házit kapunk, amit én stréber módon meg is csinálok mindig, és még egyszer sem hiányoztam... :-) Most is a berlini népfőiskolák egyikére járok (12 van), Charlottenburg-Wilmersdorf kerületbe. Ezek a népfőiskolák nagyon népszerűek itt Németországban, a (Magyarországon sajnos elhanyagolt) felnőttképzés fő intézményei, a nyelvtanfolyamokon kívül főző-, festőkurzusokat, tornaórákat, könyvklubokat és még ezerféle programot kínálnak, ráadásul kiemelt Seniorenprogram is van. Nem utolsó szempont: sokkal olcsóbbak is a kurzusok, mint a magán nyelviskolákban.

Így hát reggelente buszra ülök, nézelődök, megfigyelem a tavaszodó természetet, aztán tanulok, elfárad az agyam, és mindez nagyon-nagyon jó érzés! Más kérdés, hogy újabban az eddig stabilnak vélt angoltudásom kicsit "ingadozik"... A minap találkoztam egy kedves francia ismerősömmel, akivel angolul szoktunk beszélgetni, és időről-időre nem találtam angolul a szavakat, németül viszont igen! Úgy látszik, az agyam szerint most a német fontosabb - lehet, hogy igaza van :-)

Egy ilyen pörgős napon készültek a címben már emlegetett káposztás csigák is.

A coleslaw-project után volt még lefagyasztva párolt káposzta, és volt fagyasztott leveles tésztám is itthon. A káposztát (kb. 20 dkg) kiolvasztottam, fűszereztem és gyorsan még átpirítottam, a fűszerek közt só, bors, köménymag és egy csipet pirospaprika szerepelt, valamint némi ecet és cukor is segített. A leveles tésztát (450 g, 6 nyújtott lap) szép vékonyra nyújtottam, eloszlattam rajta a káposztás tölteléket, jó szorosan feltekertem, és a rudat keskeny szeletekre vágtam. A szelet-csigákat eligazgatva sütőpapírral bélelt tepsibe/sütőlapra fektettem, a tetejüket megkentem olvasztott vajjal, és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt készre sütöttem őket.

A csigák pont akkorára sikerültek, hogy Pisti egy falatban meg tud enni egyet. Odaraktam a tálat elé, mondtam neki, hogy ne egyen sokat, mert lesz vacsora is. Mire kész lett a vacsi, a csigák fele már eltűnt. Vacsorát ma már nem kért. :-)

Nektek hogy telnek a napjaitok mostanság?

Hát, ez a saláta olyan, de olyan nagyon egyben van, hogy már akár a tökéletes jelzővel is illethetném! Tegnapelőtt töprengtem ugyan egy kicsit magamban, miközben a hozzávalókat aprítottam a nyugis esti konyhában, hogy vajon nem lesz bele sok ennyi szárzeller? És az öntet elég intenzív ízű lesz? Tegnap, amint megkóstoltuk, minden kétségem eltűnt, és maradt egy nagyon finom, friss ízű húsos-zöldséges saláta, mely nem csak magában, hanem például megpirított barna kenyérrel is jó amolyan angolszász "sandwich-lunch"-ként, vagy vacsoraként, vagy reggeliként.... :-)

A recept eredetijében (Pioneer Woman) az édes vonalat szőlő képviseli, mivel azonban nincs még nyár vége, sem ősz, nem vettem (kitudjahonnanésmilyen) szőlőt, hanem egyszerűen egy almával helyettesítettem. Nagyon szuper lett így is. Az a jó ebben a salátában, hogy tulajdonképpen mindenki ízlése szerint bővítheti (szűkítheti) a hozzávalókat, talán csak arra érdemes figyelni, hogy legyen benne mindig valami roppanósabb összetevő, ami a hús és az öntet puhaságát ellensúlyozza. Lehetne bele diót, kesudiót rakni, vagy akár krumplit is, esetleg répát, sajtot, stb...

Hozzávalók:

- 2 egész csirkecomb (vagy annak megfelelő mennyiségű, másfajta csirkehús, kimaradt főtthús)

- 2-3 szár szárzeller

- 3-4 vékony újhagyma

- 1 kisebb alma (szőlőszemek)

- bő 1 dl majonéz

- bő 1 dl joghurt (tejföl)

- só, bors

- 2 ek citromlé

- 1 ek (barna)cukor (vagy édesítő)

- kisebb marék apróra vágott kapor

A csirkehúst megmossuk, és annyi vízben, amennyi bőven elfedi, megfőzzük: felforraljuk, majd lassú tűzön kb. 1 óráig főzzük. Én most csirkecombból csináltam, mert az szaftosabb, mint a melle, de biztosan más részekkel is működhet. Ha megfőtt a csirke, egy-két villával, vagy kézzel leszedegetjük a csontról a húst, és apróbb darabokra vágjuk. A bőrre most nem lesz szükség.

A zellerszárakat, almát, újhagymát megmossuk és megtisztítjuk, majd felaprítjuk, szeleteljük. Egy nagyobb tálba rakjuk a zöldségeket, majd a húst is mellé. Összevágjuk a kaprot, és azt is hozzáadjuk.

Egy kisebb tálkában keverjük össze az öntet hozzávalóit is: majonéz, joghurt, só, bors, citromlé, cukor, és kóstoljuk is meg, hogy jó lesz-e. Sót lehet bőségesen használni, ugyanis a húst egyáltalán nem sóztuk korábban.

A zöldfűszerekkel is variálhatunk egyébként, nem muszáj kaprot használni, ki mit szeret, csak friss legyen.

Ha jó az öntet, öntsük a salátára, és keverjük át alaposan. Legalább 3-4 órán át, de inkább egy éjszakán át érdemes pihentetni, hogy jól összeérjenek az ízek. 

Ahogy fent említettem, mi pirított barnakenyérrel ettük (és akár egy pár szem csipszet is lehet mellé biggyeszteni), de magában is zseniális, vagy bármilyen péksüteménnyel kísérve. Megéri kipróbálni!!!

Aki mostanság követi a blogomat, teljesen abban a hitben lehet, hogy mi csak édességeket eszünk, annyira túltengtek a desszert témájú posztok. Pedig nem csak édességeket eszünk, komolyan :-) Egyszerűen azok a sós ételek, amelyeket az elmúlt napokban prezentáltam, nem éppen voltak blogképesek, pár dolog nem úgy sikerült, mint szokott. Például elsóztam - de majdnem ehetetlenre - a krumplipürét!?! Vagy annyira hagymásra csináltam egy wrap-et, hogy alig éltünk, miután megettük... Tegnap végre megtört a konyhai bénázások sora, és egy szuperfinom chili con carnét csináltam, sütőben sült tortilla-chips-szel!!!


A chiliért köszönet illeti Jamie Olivert, hiszen az ő receptje alapján készült. Annyit változtattam, hogy ami nem volt itthon (fehérrépa, friss koriander), azt kihagytam, és a kommentek alapján egy-két dolgon egy picit módosítottam (kevesebb víz, kevesebb fahéj). Érdekes lett volna kipróbálni, hogy milyen, ha a recept eredetije szerint csicseriborsót is adok hozzá, sajnos a közeli boltban nem volt kapható, a legközelebbi törökboltos utamon majd beszerzek!

A tortilla-chips pedig egy egészen kiváló módja a kimaradt tortilla lapok hasznosításának!


Egyszerűen csak kisebb darabokra vágjuk a tortillákat, vékonyan megkenjük olajjal a darabokat, ízlés szerint sóval-egyéb fűszerekkel megszórjuk, és 180°C-ra előmelegített sütőben addig sütjük őket (5-8 perc), amíg a széleik kunkorodni kezdenek. Miután kivesszük őket a sütőből, bármilyen mártogatós szósz mellé tökéletesek, de ezt a chilisbabot is szuperül kiegészítették!

Fogtatok mellé mostanság a konyhában?

Hozzávalók:

- 2 hagyma

- 2 gerezd fokhagyma

- 2 sárgarépa

- 2 piros paprika

- 1 tk chilipor

- 1 tk őrölt római kömény (lehet több is egy kicsit)

- fél tk őrölt fahéj

- só, bors, olaj

- 400 g-os konzerv csicseriborsó (ha nincs, helyette is mehet bab)

- 400 g-os konzerv bab (vesebab)

- 2 db 400 g-os hámozott paradicsom konzerv

- 500 g darált marhahús

- egy jó marék friss koriander

- 2 jó evőkanál balzsamecet

Tálaláshoz: natúr joghurt, vagy tejföl

Köretnek: (basmati) rizs, vagy kenyér, vagy kuszkusz, vagy tortilla...

A hagymát, fokhagymát, répát aprítsuk finomra, a paprikát lehet nagyobb darabokra is vágni. Egy nagy lábasban hevítsünk olajat közepes hőmérsékleten, és zúdítsuk bele a zöldségeket. Fűszerezzük a római köménnyel, fahéjjal, chiliporral és sózzuk-borsozzuk bátran. Gyakran kavargatva puhítsuk őket kb. 7 percig. Ekkor adjuk hozzá a marhahúst, és gyorsan kavarjuk át, amíg egy picit színt kap a hús (2-3 perc), és ne maradjanak húscsomók sem. Ekkor adjuk az edénybe a lecsöpögtetett babot, csicseriborsót és paradicsomot, és egy fél pohár vizet is (kb. 1 dl), nem kell sok. Ha használunk friss koriandert (ami egyébként nagyon jó, ha hozzájut az ember), akkor most tegyük bele a felaprított szárát, a leveleit majd csak tálaláshoz használjuk. Öntsük még a babos-húsos ételhez a balzsamecetet is, ettől lesz igazán "mély" íze, és ha kell, még sózzuk-borsozzuk. Amikor elkezd főni, vegyük le a fazék alatt a hőmérsékletet, és csak alacsony lángon, gyöngyözve főzzük tovább, bő egy órán át. Fedjük le, de hagyjunk egy kis rést. 

Ha kész, egy sűrű, illatos egytálételt kapunk, mely laktató, egészséges, és jól tűri a hűtést is. Tálaláskor friss joghurttal vagy tejföllel érdemes enni, a koriander sem árthat neki, és ki-ki ízlése szerint válasszon hozzá köretet is. Sokkal-sokkal jobb, mint a bolti, ezt tapasztalatból mondom ;-)

Sütöttem egy adag muffint, és tiszta szerencse, hogy keresgéléseim közben ráakadtam a HVG Gasztro rovatának egy cikkére, mely egy befolyásos amerikai gasztro-figura 2011-es előrejelzéseit összegzi. Ebből megtudhattam, hogy "annyira 2010" vagyok, mivel a muffin (és a cupcake) 2011-ben már lejárt lemeznek számít. Ráadásként még azt is megtudtam, hogy a muffin "időzített kalóriabomba és módosíthatatlan valamely egészségesebb variációra", ezért is bukik meg idén. Puff neki! - hogy Pisti mamáját idézzem. Bár kíváncsi leszek én erre...

Ja, a cikk szerint 2011-ben a pie, azaz a pite a divat - ezzel nincs semmi bajom, szeretjük a pitét. De: a pite mióta nem kalóriabomba? És mióta módosítható egészségesebb variációra, a muffinnal szemben, mely viszont egyáltalán nem? (A cikk egy-két más pontjával egyetértettem.)

Az, hogy egy muffin kalóriabomba, igaz is lehet, meg nem is. Igaz, mert mint minden más ételben, egy muffinban is van kalória, hogy ezt így most tisztázzam... Ugyanakkor nem feltétlenül igaz. Sok muffin nem a csokis-vajas-cukros-csokidarabos-porcukros-bevonatos vonalat erősíti, hanem például édesítővel is elkészíthető, én már számtalan alkalommal sütöttem így, egyből nagyot változik a kalória mennyisége. És akkor még a számtalan sós muffinról nem is beszéltünk! Egy-egy jó muffin reggelire vagy tízóraira is ehető, így nem fölösleges kalóriának, hanem normális ételnek számít.

Az pedig, hogy a muffinnak nem készíthető egészségesebb variációja.... Nem igaz. Használjunk teljes kiőrlésű lisztet, répát, almát, sütőtököt, bogyós gyümölcsöket, barna cukrot, diót, citromot, olajat, banánt, túrót, ricottát, joghurtot - a végtelenségig sorolhatnám az egészségesebbnél-egészségesebb hozzávalókat, melyek mind egy-egy jó kis muffin összetevői lehetnek.

Így hát remélem, elnézitek nekem, hogy egy ilyen lejárt dologról írok, de nekünk, ódivatú fogyasztóknak nagyon bejött :-) Kallódó almák tökéletes felhasználási módja, egy kis ricottával megbolondítva, teljes kiőrlésű liszttartalma miatt még az egészségünkre is jobb hatással van. Akár fagyasztható is.

Ti hogy vélekedtek erről a témáról?

Hozzávalók: (12-15 darab)

- 145 g teljes kiőrlésű liszt

- 150 g fehérliszt (én tönköly fehérlisztet használtam)

- 125 g (arany)barnacukor

- 100 g cukor, vagy annak megfelelő méz, édesítő, stb

- 2 tk fahéj

- másfél tk sütőpor

- 1 tk szódabikarbóna

- csipet só

- 1 tojás

- 2 tojásfehérje

- 2 dl natúr joghurt

- 1 dl tej

- 200 g ricotta

- 3 ek növényi olaj

- vaníliakivonat

- 2-3 kisebb alma meghámozva, felkockázva

A tetejére opcionális: fahéjas cukor, vagy mandulaszeletek

Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. Béleljünk ki egy muffintepsit papírokkal.

Egy tálban keverjük össze a száraz hozzávalókat. Szerintem a fehér-teljes kiőrlésű liszt arányokkal lehet kísérletezni, a teljes kiőrlésű javára, működhet úgy is. Egy másik tálban keverjük ki a folyékony hozzávalókat, de a ricottából csak 3 evőkanállal tegyünk bele. Öntsük a folyékony összetevőket a száraz mixhez, és keverjük át gyorsan, de nem kell túlzásba vinni. Adjuk hozzá az almakockákat is, és lazán forgassuk a tésztába. 

Adagoljunk minden muffinformába a tésztából, de csak a mélyedés 2/3-ig érjen a tészta. Ezután egy kiskanállal adagoljunk minden mélyedésbe a ricottából is, és végül tegyünk a ricottás rétegre még egy vékony réteg tésztát. Aki szeretné, itt szórhat a muffinokra egy kevés fahéjat, vagy fahéjas cukrot, és mandulát is.

15-18 perc alatt sülnek meg, mire szép aranybarnává válik a tetejük, és a beléjük szúrt fogpiszkáló is tisztán jön ki. Kicsit hűlni hagyjuk, majd tejjel (vagy bármi mással, vagy magában) befalatozzuk. :-)

A szuper recept innen származik.