Imádom a születésnapokat, szeretek meglepetéseket kitervelni, lufikat fújni titokban, ajándékot adni, tortát sütni és gyertyát gyújtani, és fényképezni, amikor az ünnepelt elfújja a lángokat... Tegnap mindezt meg is csináltam, ugyanis a Pisti születésnapját ünnepeltük, bizony-bizony. :-)  

E bizonyos férjnek azonban egyáltalán nem volt könnyű születésnapi tortát találni. Nem igazán tömény csoki-imádó, se nem gyümölcstorta-rajongó, inkább a krémeket, habokat és az aprósütiket szereti, tavaly is profiterol-golyókat kért torta helyett... Időről-időre keresgéltem hát, nézelődtem, és mindig kérdezgettem, mit szólna ehhez, vagy ahhoz a tortához, lehetőleg képpel együtt prezentálva. Konkrét választ sosem kaptam, a következőket viszont igen: "én tényleg nem tudom", "úgyis finom lesz", "ez jó, mert van benne krém", "ez oroszkrém torta?", "a kávét azt nagyon szeretem", "nagymama diós tortája milyen finom volt", "az jó kis tejszínhabos", és így tovább. Lassan-lassan összeállt a kép: diós-kávés krémes torta lesz a befutó... Az ünnepelt jóváhagyta, én megvalósítottam, és ma meg is kóstoltuk: nagyon-nagyon-nagyon.....JÓ! :-)

Boldog születésnapot hát még egyszer, Pistukám!!!!

Hozzávalók:

A tésztához:

- 225 g vaj

- 225 g cukor (édesítő)

- 4 tojás

- 50 ml erős feketekávé

- 225 g liszt 

- 2 tk sütőpor

- csipet só

- 75 g dió, durvára vágva

A krémhez:

- 250 g mascarpone

- 200 g krémsajt

- ízlés szerint pár ek cukor (vagy édesítő)

- 50 ml kávé

És diódarabok a díszítéshez.

A torta alapját vagy két külön 20 cm-es tortaformában kell megsütni, vagy egyben, de két fordulóban. Én két fordulóban sütöttem meg a tésztát, és mivel minden alapanyag felezhető mennyiségű, kétszerre kevertem ki a tésztát, és szépen egymás után sültek ki.

A tésztához először habosra keverjük a vajat a cukorral, amíg halvány és egészen krémes nem lesz. Ekkor keverés közben hozzáadjuk egyesével a tojásokat, és mindegyik után jó alaposan kikeverjük. Hozzáöntjük a kávét is, és keverjük. Végül hozzáadjuk a keverékhez a lisztet, sütőport, sót és diót is, és átkeverjük. 

Sütőpapírral kibélelt és kivajazott tortaformába öntjük a tésztát, elsimítjuk. 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük, amíg szép aranybarna színű lesz, és a közepébe szúrt tű / fogpiszkáló tisztán jön ki. (Az eredeti recept 25-30 perc sütési időt ír, nekem ennyi idő alatt kormosra égett volna.) Ha megsült, kicsit a formájában, majd rácson hagyjuk kihűlni a tésztát. (ne próbáljuk forrón kivarázsolni, mert elrepedhet - én így jártam az elsővel...) A tésztákat akár egy nappal a torta tálalása előtt is meg lehet sütni, lefóliázva elállnak.

A krémhez keverjük simára a mascarponét és a krémsajtot a cukorral és a kávéval, majd durván a felét kenjük a tortalapok közé, a többi krémmel pedig vonjuk be (szépen) a tortát kívülről. A tetejét díszítsük nagyobb diódarabokkal, vagy bármivel, amit jónak gondolunk. A gyertyák is szépen megállnak benne. 

Ez a torta nem émelyítően édes, a kávé és a mascarpone nagyon jól kiegészítik egymást benne, és a dió sem lóg ki a sorból. Mivel azonban az összhatás elég tömény, érdemes először inkább vékonyabb szeleteket vágni belőle, és aztán repetázni, ha még fér... :-)

Az angolul Melting Moments, azaz "olvadó / elolvadó pillanatok" névre hallgató kekszféleség legelőször a neve miatt ragadt meg, akár "kis semmiségnek" is fordíthatnánk. Egy olyan süti fantázianeve ez, mely puha, omlós, pillanatok alatt szinte elolvad az ember szájában - kóstolás után megállapítottuk, hogy találó a név, valóban így történik. :-)

Már csak azért is kíváncsi voltam, milyen lesz a végeredmény, mert a hozzávalók közt nincs sem tojás, sem tej, sem sütőpor, vagy szódabikarbóna, mint általában azért jó pár keksz esetében lenni szokott. Liszt, vaj, egy kis keményítő, vanília és cukor: elég basic alapanyagok, gyors és egyszerű gyártási folyamat - tulajdonképpen nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb ki kell próbálnom... :-) Ma délután ki is próbáltam, és Pistivel mindketten elégedettek voltunk a végeredménnyel, olyan lett, amilyennek beharangozták (pedig én még ráadásul nem is cukorral, hanem édesítővel csináltam)!

Tea, kávé, tej mellé nagyon-nagyon kínálja magát, főleg napsütéses-tavaszvárós napokon! 

Ki hogy várja a tavaszt??? :-)

Hozzávalók:

- 195 g liszt

- 60 g kukoricakeményítő

- csipet só

- 30 g porcukor

- 230 g vaj, szobahőmérsékletű

- 1 tk vanília kivonat

- plusz porcukor a tálaláshoz

Keverjük össze egy tálban a lisztet, a sót és a keményítőt (esetleg szitáljuk is át). Robotgéppel keverjük habosra a vajat a cukorral (kb. 2 perc), és adjuk hozzá a vaníliát. Adjuk hozzá a lisztes keveréket is, és épp csak addig keverjük, amíg összeáll a tészta. Egy érdekes, krémes jellegű anyagot kapunk. Fedjük le és tegyük a hűtőbe 1-2 órára.

Melegítsük elő a sütőt 177°C-ra, és sütőpapírral béleljünk ki egy sütőlapot.

A tésztából formázzunk kézzel 2,5 cm átmérőjű gömböket - ez egy kicsit nehézkes, de nem baj, ha ragacsos, semmi problémát nem fog okozni. Rakjuk a gömböket 2 centis távolságra egymástól sorban a sütőlapra. 10-14 percig süssük őket, amíg a kekszek széle épp megbarnul. 

A sütőből kivéve rácson hűtsük a sütiket 4-5 percig, majd szórjuk meg őket jó alaposan porcukorral és már kóstolhatunk is :-)

Zárt dobozban akár egy hónapig is elállnak.

Tegnap bevette magát a fejembe a gondolat, hogy coleslaw-t, azaz "a világ legjobb káposztasalátáját" kell ennem. Ahhoz, hogy ilyet ehessek, el is kellett készítenem - vásároltunk, megvettem a hozzávalókat, hazajöttünk, nekiálltam. Majd rájöttem, hogy répát nem vettünk. Pisti kategorikusan kijelentette, hogy ő bizony már le nem megy még egyszer a boltba (hideg, fáradtság, egyéb alibi-kifogások), majd csinálok salátát holnap. Vicces, hogy még 6 együtt töltött év után sem ismer eléggé: ha én coleslaw-t akarok enni, akkor azt is fogok enni... Így hát elbattyogtam egyedül a boltba, és vettem répát, majd újra nekikezdtem. Ezúttal sikerrel jártam! 

A coleslaw egy nagyon amerikai káposztasaláta, amelynek rengeteg verziója létezik, alapvetően a sima káposztasalátától annyi különbözteti meg, hogy majonézes szósszal készül. A kinti sütések, barbecue-k elengedhetetlen kelléke, mi is többször ettünk az USA-ban, de szerintem téli ételnek is tökéletes, a lakásban, sült húsok, szendvicsek mellé fogyasztva - én magában is nagyon szeretem, de én függő vagyok... Az összetevői télen is (viszonylag) olcsók: káposzta, alma, hagyma, répa, és egészségesek is.

Az én verziómban a káposzta mellett répa, hagyma és alma is van a salátában: a répa egy kis színt ad, a hagyma egy kis csavart, az alma pedig természetes módon édesít - így az öntetbe szinte egyáltalán nem kell már cukor. 

Mivel a káposzta, amit vettem, 2 kilós volt, csak kb. 70 dkg-ból csináltam salátát, a maradékból a fagyasztót tankoltam fel. Egyrészt apróra reszelt káposztát pirítottam egy kevés olajon, sóval-borssal - ezt eltettem, káposztás kockához tökéletes lesz majd. A másik részből pedig hagyományos párolt káposztát készítettem, lesózva, köménymaggal, pirítva-párolva, a végén ízesítve, ez majd valamilyen sült hús mellé lesz jó (kacsa). Az a jó, hogy ezek a káposztás dolgok nagyon jól bírják a fagyasztást, és amikor úgy alakul majd, pár perc alatt egész jó kis fogásokat tudok varázsolni belőlük. Más kérdés, hogy a lakást meddig kellett szellőztetni, hogy a  káposztaszag kimenjen... :-)

És akkor a recept... Ti szeretitek a káposztasalátákat? Ha igen, milyen féléket?

Hozzávalók:

- kb. 70 dkg (fehér)káposzta, lereszelve

- 2-3 közepes répa, lereszelve

- 1 közepes fej hagyma, lereszelve

- 1 alma, meghámozva, lereszelve

- 2 dl natúr joghurt

- 2 dl majonéz (mindenkinek a bolti kedvence, nálam Miracle Whip)

- egy pár csepp ecet

- só, bors

- ízlés szerint egy kevés cukor

A zöldségeket és az almát megtisztítjuk és lereszeljük - ilyenkor nagyon jól jön egy szeletelő-aprító gép. 

Egy tálban összekeverjük az öntet hozzávalóit: én azért csinálom natúr joghurttal, mert így sokkal könnyebb és kevésbé hízlaló, de aki szeretné, csinálhatja csak majonézzel is. Az ecet és a cukor mennyiségét nem tudom pontosan meghatározni (egyikből sem kell sok), mindenki ízlése szerint használja, érdemes kóstolgatni, érzi az ember, amikor pont jó. Már maga az alma is édesít, főleg, ha édesebb fajtát veszünk. Az öntetbe rakhatjuk a sót és a borsot is, ezekből sem kell több egy csipetnél. A salátaöntet inkább édeskésebb, mint savanyú, de érződik egy picit az ecet is rajta.

A salátát és az öntetet keverjük alaposan össze, kóstoljuk meg, fedjük le, és legalább egy pár órát hagyjuk állni, mielőtt megesszük. Ez szükséges, hogy az ízei jól összeérjenek. 

Nagyon-nagyon finom, és olyan jó a téli lehangoltság ellen! :-)

Ma egy nagyon kedves meglepetésben volt részem: az Egyszerűen nő című érdekes, női témákat fejtegető blog szerkesztőitől kaptam egy "baráti ölelés díjat"!  Nem jó kezdése ez egy hétnek? :-) 

A díj mottóját azért nem osztom teljesen, ahogyan a "Nők" sem, ugyanis nagyon-nagyon sok szuper blog van még, de köszönöm szépen!!! :-)

Mivel nehezen is választanék kedvenc blogot, ahová tovább küldjem, és szerintem már sok helyen járt is ez a díj, most csak úgy általánosan küldöm, "mindenkinek, aki szereti"! :-)