Milyen nagyon rég írtam már ide! Bár egyáltalán nem felejtettem el a blogot, valahogy nem volt ihletem, időm vagy kedvem az alkotásra, annak ellenére, hogy főztem rendszeresen, de semmi újat. Mivel ilyen rég jelentkeztem, elmaradtam a karácsonyi és újévi köszöntésekkel is,…

Szerintem nehezen lehet ennél jobb... :-) A cheesecake kis családközösségünk (Pisti és én) nagy kedvence, sok helyen kóstoltuk már, ettünk jót, és még jobbat is. Azért szeretjük annyira, mert az egyszerű alaprecept ezerféleképpen variálható, nehéz megunni: nyáron citromos,…

Életem első zserbóját a múlt héten sütöttem meg, ugyanis a nyelvtanfolyamot, ahová jártam, egy kis közös eszem-iszommal zártuk, mindenki hozott valamit olyat, ami a saját országára jellemző. Kóstoltam japán, thai, kínai és olasz kajákat, laza hangulatban telt a délelőtt,…

Délután Pisti ücsörgött a szobában, és megkérdezte, hogy milyen illatot érezhet a készülő lecsó illata mellett? (Azért nagy szó, hogy egyáltalán bármilyen más illatot is megérzett a lecsó mellett, mert az az egyik örök-favoritja...) A sülő dió-mandula-vanília illata egy…

A "rejtett nagyvárosi kincsek-sorozatot" a berlini medvék után most édesség-vonalon folytatom, egészen pontosan az egyik legrégebbi és legtekintélyesebb berlini csokoládémanufaktúrával, mely a Fassbender & Rausch Chocholatiers nevet viseli - csoki, csoki, csoki... :-)A bolt…