Nagyon szeretem Jamie Olivert, mert kreatív, jó ötleteket ad, az egyszerű és természetes főzésre ösztönöz és már több receptje is alapkő lett a konyhánkban. Rossz leszek: az egyetlen "baj" vele csak a beszédhibája, amit nem is tudok definiálni pontosan, hogy milyen, de eredeti angol nyelvű műsorait emiatt nem annyira szeretem hallgatni :-) Még áprilisban azonban Debrecenben rátaláltam a Jamie's Dinners című könyvére, melyet féláron adtak, mert sérült volt a borítója - ez engem kicsit sem zavart, pláne, hogy a könyv angolul is volt, egyből megvettem.
A mai poszt eme könyvből van, egy kb. 10 percet igénybe vevő gyors finomság receptje, melyet lehet saláta mellé ropogtatni, vendégeknek kínálni, kártyázáshoz enni, buliba vinni... Ráadásul, amellett, hogy ennyi helyen lehet enni :-), legalább ugyanennyi módon lehet variálni. Mindjárt kifejtem.
Az alapja a leveles tészta, melyet a fagyasztóból csak előkapunk, és ezzel már majdnem kész is a lényeg.
A leveles tésztát (mely kb. fél centi vastagságú legyen) megkenjük tojással, és megszórhatjuk:
A megkent-megszórt tésztát másfél-két centi széles csíkokra vágjuk egy késsel, a szép hosszú csíkokat megcsavarjuk párszor, sütőpapíros tepsire helyezzük és a bátrabbak még ilyenkor is hinthetnek rá egy kis parmezánt. 220°C-os sütőben 8-10 perc alatt szép barnásra sülnek.
Tudtátok, hogy a német "Strand" szó ugyanazt (is) jelenti, mint a magyar strand(fürdő)? Ez csak egy ilyen információ-morzsa, kezdésnek :-)
Szombaton, régóta először, tiszta, kék égre ébredtünk. Hűvös volt, reggel csak 14 fok, de hétágra sütött a Nap. Elhatároztuk, hogy strandolunk, a szó legtágabb értelmében.
Berlin környékén sok tó található, melyek még a jégkorszak után keletkeztek, a jégpáncél visszahúzódása során. Az egyik leghíresebb tó ezek közül a nyugaton elhelyezkedő Wannsee, mely autóval nem egész 9 km-re van a lakásunktól. A Wannsee környékén rengeteg hatalmas, régi villa található, és sok vitorlás tarkítja a tavat.
Itt található a híres Pfaueninsel, azaz "Pávasziget" is, melyre II. Frigyes Vilmos építtetett egy szép kastélyt szeretőjének és magának. A szigetnek kiemelkedő a páva- és egyéb madárkolóniája és mára az UNESCO világörökség része.
A Wannsee történelmi jelentősége is nagy, ha nem is pozitív értelemben véve: itt, egy tóparti villában tartották a Wannsee konferenciát 1942 januárjában, ahol a zsidók deportálását tervezték meg a nácik a második világháború idején. Ennek a szomorú eseménynek ma az ominózus villában állít emléket egy múzeum.
A tó azonban minket most igazából a napozás és a vízpart-élmény miatt vonzott. A Strandbad Wannsee 1907 óta várja a fürdeni vágyókat, íme egy kép a retro-hangulatért:
Természetesen, azóta felújították, de az élmény egészen különleges.
A strand kinézetét az ún. strandkosarak (Strandkorb) határozzák meg, amelyekkel én korábban csak egy-egy képen találkoztam, élőben sosem láttam.
Nagyon vidám és egyben békebeli látványt nyújtanak, ahogy a homokos parton sorakoznak a kétszemélyes kosarak, kék-fehér csíkos belsejükkel!
Még régebben az egyik tanárnőm fejtette ki, miért is nagyon "német" és jó a strandkosár: az itt jellemző szeles, hűvösebb vízpartokon a kosár azért tökéletes megoldás, mert az oldala szinte teljesen felfogja a szelet, így ha az ember belefekszik, zavartalanul élvezheti a napsütést! Nos, most már tapasztalatból mondom: ez így van! A 17 fokos délelőtti hőmérséklet megtévesztően melegnek érződött a strandkosárban fekve, csak úgy töltődtek a napelemeim! :-) Némi kosár-pókhálótlanítás után mi ugyan csak nadrág-ujjatlan felsőre vetkőztünk még, mások már simán fürdőruhában napoztak. A vízbe csak a lábamat mártottam bele, de elég is volt, ugyanis jéghideg volt - azt hiszem, a fürdős időre még várni kell. Találtam azonban képet, ahol nyár van, jó idő és fürdenek is az emberek, tehát remény van :-)
A napijegy nagyon baráti 4 Euró, a strandkosár (opcionális) bérlése pedig fél napra 5, egész napra 8 Euró. Cserébe van tiszta part, tiszta víz, levegő és napsütés. Lehet röplabdázni, játszani. Nagyon megéri és nagyon ráfér mindenkire, akár Balaton, akár Tisza, akár Wannsee: napsütés for President! :-)
Olyan rég nem sütöttem már úgy igazán, két kézzel, lisztesen! A mai nap egyáltalán nem csábított kintre, esős, párás, sötét idővel kényeztet minket Berlin, ezért külön örültem, amikor rátaláltam Lila Füge gyönyörű kuglóf receptjére: ma délután erre lesz szükségünk, semmi másra! :-)
Az eredeti recepten annyit változtattam csak, hogy fagyasztott málna helyett vegyes erdei gyümölcsöket használtam, mert ez volt itthon. Az erdei gyümölcsök fanyar íze és a csokidarabkák édessége tökéletes a kuglófban, és a joghurtos tészta miatt szerintem sokáig friss és puha is marad majd. (Erre szükség is lesz, mert elég nagy ez a kuglóf kettőnknek...)
Igazi old-school kuglóf-érzés, egy kis csavarral - ki fogja még rajtam kívül kipróbálni? ;-)
Hozzávalók:
- 60 dkg liszt - 1 cs sütőpor - egy csipet só - 30 dkg cukor - 20 dkg puha vaj - 3 tojás - 2 dl joghurt - 1 narancs reszelt héja (én citromot tettem, mert az volt, megint csak) - 1 tk vaníliakivonat - 30 dkg fagyos málna (25 dkg fagyos erdei gyümölcs mix) - 10 dkg étcsoki
A vajat a cukorral keverjük habosra és egyenként adjuk hozzá a tojásokat. Keverjük bele a reszelt narancs- vagy citromhéjat és a vaníliakivonatot. is Felváltva adagoljuk hozzá a sütőporos-sós lisztet és a joghurtot. Ha megvan, tördeljük bele a csokit és keverjük hozzá a gyümölcsöket óvatosan. Nekem a végére egy kicsit nehezen kezelhetővé vált a tészta, valószínűleg a fagyos gyümölcsök miatt, de nem adtam fel, és a sütőpor megtette a hatását, nem maradt lapos vagy ilyesmi :-)
Kivajazott kuglófformában, 160 fokra előmelegített sütőben kb. 1 óra alatt készül el. Tűpróbával ellenőrizzük mindenképp, hogy megsült-e, nekem még kellett plusz pár perc sütés. A formában hagyjuk hűlni, majd borítsuk ki és hidegen szeleteljük fel.
Szerintem kávé mellé vagy csak egy pohár tejjel is szuper, borongós napokra vagy napsütés esetére is...
Mára csak egy rövid képregény egy számomra kedves oldalról, ahol általában ilyen, és ehhez hasonló jóságok találhatók nap mint nap - ez most még ráadásul "gasztro" is :-D
Még több vicces képsorért kattintsatok a Párkocka vagy a Napirajz oldalára.
Ez a recept most egy olyan recept, amelyre azt mondanám angolul: "definitely a keeper" - azaz, biztosan megtartom és máskor is elkészítem még. Olyannyira "keeper" ez a recept, hogy még a húst hússal evő Férjnek is nagyon ízlett, pedig itt a hús nem feltétlenül dominál. A padlizsán összetett ízét a fűszerek nagyon jól kiemelik, pláne, ha tudtok frisset használni, a sajt pedig megkoronázza a tölteléket, ha megengeditek nekem, hogy így megszemélyesítsek egy tejterméket :-) Igazi könnyű, finom és ráadásul látványos étel, akit érdekel, csak olvasson tovább...
Hozzávalók:
- 1 nagy, vagy 2 kisebb padlizsán - 3-4 ek olívaolaj - 230 g darált marhahús - só és bors - 1 hagyma, felaprítva - 3 gerezd fokhagyma, apróra vágva vagy reszelve - bő két marék friss, felaprított petrezselyem - két marék friss, felaprított bazsalikom (én szárítottat használtam, kb. 2 ek) - 100 g reszelt Pecorino Romano / Parmezán sajt (ez fontos, bármelyik nagyobb boltban van!) - 30 g zsemlemorzsa - 1 tojás - fél / egész paradicsom apróra felkockázva (ízlés szerint)
Melegítsük elő a sütőt 175°C-ra.
Vágjuk a padlizsánt hosszában félbe és kanállal vagy késsel óvatosan vájjuk ki a belsejét úgy, hogy azért annyi maradjon benne, hogy majd a sütés során megtartsa a formáját (kb. 0,5-1 cm vastag fal). A kikanalazott padlizsándarabokat tegyük egy kisebb lábasba és forró vízben főzzük őket addig, amíg egész puhák nem lesznek (10-13 perc). Miután megpuhultak, szűrjük le őket és nyomkodjuk ki a maradék vizet is alaposan belőlük, majd tegyük félre hűlni.
Míg a padlizsán fő, egy serpenyőben melegítsünk olívaolajat, és pirítsuk meg benne a marhahúst, sózzuk, borsozzuk is közben. Amikor már kezd szépen barnulni, vegyük le a tűzről, csöpögtessük le a felesleges zsiradékot és nézzük át, hogy ne legyenek benne nagyobb húscsomók. Tegyük a húst is egy külön tányérra és hagyjuk hűlni.
A húsos serpenyőt áttörölve tegyünk még bele egy pár csepp olajat, és fonnyasszuk meg a hagymát és a fokhagymát is pár perc alatt.
Egy nagy tálban keverjük össze a padlizsánt, húst, hagymát, fűszereket, zsemlemorzsát, tojást és 90 gramm sajtot alaposan.
A kivájt padlizsánokat töltsük meg alaposan a húsos töltelékkel, nyomkodjuk bele és oszlassuk el egyenletesen. Szórjunk rájuk az apróra vágott paradicsomból és végül a maradék sajttal "koronázzuk meg".
Sütőpapíros sütőlapon, tepsin kb. 40-50 perc kell neki, amíg átsül, érdemes fél óra után ránézni néha, megtapintani a padlizsánokat: ha már elég puhák, elkészültek.
Mi enyhén megpirított török kenyérrel ettük, de pitát, zöldsalátát, joghurtos öntetet is el tudok képzelni mellé. Laktató, fűszeres és egyszerűen finom :-)
Világot látok, felfedezek, főzök és sütök, megfigyelek, viccesnek találok, felháborodok, csodálkozom, megosztok, tanulok - Berlin után most épp Debrecenben.
