Na ez aztán a cifra cím egy voltaképpen pofonegyszerű desszertnek! :-) Az okok, amiért létrejött:

- (még mindig) imádom az epret
- mostanra már olcsó is lett, a piacokon mindenfelé kapható
- igazi, finom nyár-ízű és illatú
- Pisti szereti az általa "pohárhabnak" titulált desszerteket, és felvetette, hogy csinálhatnék már valami ilyesmit.


A cheesecake-utánérzés pedig azért van, mert a poharak aljára egy kevés vajaskeksz-morzsa került, mely a mascarponés krémmel együtt kanalazva valóban hasonlít egy kicsit az ominózus torta ízére. :-)


Hozzávalók: (2 személyre)

- 6-7 ek mascarpone
- 2-3 ek cukor
- 1 dl tejszín
- pár csepp vaníliakivonat (aroma)
- 4-5 (vajas)keksz (de lehetne kakaós, teljes kiőrlésű... is)
- 8-10 szem eper (mennyiség ízlés szerint)

A mascarponét hagyjuk, hogy szobahőmérsékletre melegedjen, mert így válik könnyen kezelhetővé. Hozzáadjuk a cukrot, vaníliakivonatot és jól elkeverjük. A tejszínből könnyű habot "varázsolunk", és óvatosan a mascarponés krémhez keverjük. Én most kézi habverővel ügyetlenkedtem, ugyanis nem akartam elővenni a gépet...

A poharak aljába durvára törjük a kekszet, rákanalazzuk a krémet és az eprekkel díszítjük.

Gyors és nagyon nyári finomság, ráadásul megint azt mondom, hogy más gyümölcsökkel is simán elkészíthető!

Ahogy visszaolvastam a bejegyzést, kicsit megmosolyogtam ezt a két személyre felsorolt, "hatalmas" mennyiségekből álló listát - de hát mi most ennyien vagyunk :-)

Két személyre főzni tudtok-e / szerettek-e vagy sem? :-)

Címkék: gasztro mascarpone eper vanília desszert gyorrs


Egy ideje már gondolkozom azon, hogy el kellene kezdenem a kínai konyhával, vagy legalábbis a kínai ízvilággal megismerkedni. Olyan sokan szeretik, és rengeteg filmben is látja az ember, hogy mindenféle Chinese take-out-ot rendelnek a szereplők, melyeket aztán papírdobozokból fogyasztanak el, akár másnap is, a hűtőből - na nem mintha ez feltétlenül mérvadó lenne :-)

Sajnos, én még nem ettem olyan kínai ételt, ami igazán ízlett volna, inkább csak a zsíros, nehéz, majdnem ugyanolyan ízű szószok ragadtak meg és a túl csípős íz... valószínűleg a debreceni kínai éttermek nem az én ízlésemre voltak hangolva, vagy nem jól választottam. Talán egy helyen, az Arany János utcán, kínai Laci (igen, ez a "neve" :-) ) kifőzdéjében ettem régebben egyszer-kétszer jót, például hideg salátát hússal és tésztával. Onnan viszont azért szoktunk el, mert annyira vállalhatatlanul gyanús-koszos-furcsa lett a hely, hogy az már túl sok volt :-) Ebben a kifőzdében esett meg egyébként egy barátunkkal, aki tésztával rendelt volna egy ételt, hogy "Laci" rászólt: "nyem-nyem, barátom, rízzel eszed!" :-))) Valószínűleg neki volt igaza és valóban a rizs illett inkább a szóban forgó rendeléshez.

Íme az első kísérlet eredménye, még pálcikám is volt itthon! :-)
Elkezdtem hát kínai-jellegű recepteket nézegetni, és beszereztem egy-két alap összetevőt: szójaszószt, szezámmagolajat, tésztát, gyömbért... A stir-fry ("kevergetve sütés") műfajt szimpatikusnak találtam, melynek lényege a hozzávalók wokban történő gyors pirítása, sütése (hús, zöldség, tészta), és a hangsúly tényleg a gyors szón van, ugyanis nagyon hamar elkészült az étel. Íme hát az első próbálkozásom, egy pirított tészta, mely részben Gordon Ramsay alapján készült, részben pedig saját kútfőből (értsd: más zöldségeket is tettem bele :-).


Hozzávalók:
  • 40 dkg marha- vagy sertéshús (soványabb, könnyen puhuló rész)
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 3 cm friss gyömbér reszelve (vagy őrölt fűszer)
  • 1 nagy piros kaliforniai paprika (vagy zöld, sárga...)
  • 3 újhagyma
  • 1 chilipaprika
  • 1 kisebb uborka
  • babcsíra (nekem nem volt)
  • 300 g vékony tészta
  • egy jó marék friss koriander
  • szójaszósz
  • szezámolaj
  • só, bors

A szószhoz: 4 ek szójaszósz, 2 ek osztrigaszósz, 1 ek rizsecet

A húst vágjuk vékony csíkokra, és egy tálban keverjünk hozzá 2 ek szójaszószt, egy kevés szezámolajat, sót és borsot. Adjunk hozzá fokhagymát (átnyomva), reszelt gyömbért és hagyjuk a pácban állni a húst pár percig.

Forrósítsuk fel a wokot vagy egy nagy serpenyőt és öntsünk bele egy kis szezámolajat. Pirítsuk meg a húscsíkokat, amíg szépen megbarnulnak, majd szedjük őket egy külön tálba.

Vágjuk a paprikát, hagymát, chilit és uborkát vékony csíkokra, és ezeket is süssük pár percig a serpenyőben (némi olaj hozzáadásával), elég 2-3 perc is. Az utolsó percben adjuk hozzájuk a koriandert és babcsírát. A zöldségeket tegyük a hússal együtt félre.

Ezen a ponton készül még G. Ramsay-nél szósz is, melyet én most kihagytam: 4 ek szójaszószt, 2 ek osztrigaszószt, 1 ek rizsecetet és a hús szaftját a wokbe/serpenyőbe öntjük, és hagyjuk, hogy besűrűsödjön, szósszá alakuljon.
A tésztát a csomagoláson lévő elkészítési mód alapján megfőzzük (általában nagyon hamar elkészül), és amint kész, egy kevés szezámolajjal és korianderrel még kiegészítjük.
A húst és a zöldségeket a szósszal együtt gyorsan átmelegítjük és a tésztán tálaljuk.

Gyors, friss és nagyon finom, ismerkedésnek nem is rossz :-)

A kínai konyhával hogy álltok?

Címkék: gasztro sós marhahús főétel kinai gyorrs

Piros ribizlis finomság

 2010.06.30. 19:59


Visszatértem a hosszú hallgatás után, és nem is akármivel: egy igazán nyári, ragyogóan piros, savanykás-édes desszertet hoztam nektek! Ma, a boltban sétálva megláttam egy kosárka ribizlit, és ahogy nézegettem a piros bogyókat, azonnal beindult a fantáziám... milyen rég ettem már ilyet... néha kiráz tőle a hideg, olyan savanyú... és mamánál régen pont ilyen nyári melegben szedtük a bokorról... kell, kell, kell! :-)



Itthon elkezdtem aztán gondolkodni, milyen formában is kerüljön felhasználásra a frissen zsákmányolt ribizli? A német pékségekben gyakran látok nagy tálcákon különböző színes gyümölcsökkel dúsított "morzsás" süteményeket, azonban amikor kóstoltam egy-egy darabot, mindig túlzottan édesnek találtam őket. A tetejük át volt itatva cukorsziruppal, a tésztájuk pedig néha túl vastag volt. Valami ilyesmit akartam itthon reprodukálni, csak egy kicsit a saját ízlésünkre alakítva :-)

A német receptjeimből (és képeikből) kiindulva arra jutottam, hogy a Streusel(kuchen) az, amit keresek, és ahogy nézegettem, rengeteg fajta gyümölccsel kombinálható ez az egyszerű vajas, morzsa-szerű tészta. Ihletet innen (is) merítettem, meg saját kútfőből is :-)


Íme most az én verzióm, ribizlivel! A ribizli kezdeti savanyúságát szuperül ellensúlyozza az utána következő finom, omlós, vajas tészta... Nem idegenkedne tőle a málna, sőt a meggy sem :-)

Hozzávalók:

- 25 dkg ribizli
- 260 g liszt + 50 g finomra őrölt mandula (lehet a mandula helyett is lisztet használni)
- 120 g cukor
- 150 g vaj
- 1 tk sütőpor
- 1 csipet só
- 1 tojás
- 1-2 cs. vaníliás cukor (ízlés szerint)

Vajazzunk és lisztezzünk ki egy nem túl magas falú tepsit (üvegtálat), és melegítsük elő a sütőt 200 °C-ra. Az én tepsim kb. 18x25 cm-es, tehát a mennyiségek ilyesmi méretekkel párosulnak, lehet matekozni! :-)

A ribizlit szedjük le a száráról, mossuk meg és csöpögtessük le jó alaposan.

A lisztet, mandulát, cukrot, sót, sütőport keverjük össze, majd adjuk hozzá a tojást és a szobahőmérsékletű vajat. Nagyon gyorsan összeáll belőle egy könnyen kezelhető tészta, azonban vigyázni kell, nehogy nagyon sokáig gyúrjuk, mert a vaj miatt könnyen túl puhává válhat. Ha túl lágynak érezzük a tésztát, tegyük be a hűtőbe 10-20 percre, hogy kezelhetőbb legyen.

A tészta 2/3-át nyomogassuk finoman a tepsibe, oszlassuk el egyenletesen, nem kell nagy peremet kialakítani a sütinek. Szórjuk a tésztára a ribizlit, hintsük meg a vaníliáscukorral. A tészta maradék 1/3-át egy nagylyukú reszelőn át reszeljük a ribizlikre, jusson mindenhová egyformán.

A sütit 25-30 percig süssük, vagy amíg szép aranybarnára sül a teteje. Várjunk a szeleteléssel, amíg kihűl.


Ízlés szerint csepegtethet még rá szirupot is, aki nagyon édesszájú. Ehhez 40 g porcukrot 1 evőkanál citromlével keverjünk el, és "csíkozzuk" be vele a süti tetejét.

A ribizlit ki, hogyan szereti?

Címkék: gyümölcs gasztro németország desszert ribizli

Amikor a blogger csak úgy van

 2010.06.12. 21:24


A héten nem voltam nagyon aktív blogilag, sokfelé jártunk, intéztünk ezt-azt. Az az igazság, hogy több "új" dolgot is kipróbáltam, de nem olyanra sikerültek, hogy szívesen ajánlottam volna nektek kipróbálásra. Én általában követem a recepteket, a főbb vonalakat mindenképp, most azonban nem születtek befutók.

Készült például sütés nélküli cheesecake, ami nem szilárdult meg az előírt hűtési idő alatt, viszont szétfolyt. Lehet, hogy maradok inkább a bevált, sütős receptnél.

Készült ricotta torta, amely túl kemény (gumi-szerű) lett a sülés után, pedig a receptet és kommentjeit is alaposan elolvastam, betartottam.

A fenti desszert-kezdeményeket eperrel akartam volna felturbózni, de olyan anti lettem, miután egyik sem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeimet, hogy úgy döntöttem, az eper leginkább magában jó, sőt, úgy a legjobb, úgyhogy minden más desszert mondjon le :-) Így a héten sok friss epret ettünk, még szerencse, hogy finomat tudtam beszerezni.

Főztem brassóit, ami finom lett, meg töltött gombafejet, de az ilyen "rutinkajákat" általában nem jut eszembe lefotózni, hogy megosszam a blogon :-) Lehet, hogy ezen majd változtatok :-)

Holnaptól egy darabig otthon nyaralunk, Debrecenben, úgyhogy igyekszem majd anyukám konyhájában (összekötve a kellemeset a hasznossal) egy-két inspiráló ételt alkotni, remélem, az égiek is így akarják majd :-)

Konyhai melléfogásokkal hogy álltok? Remélem, jobb hetetek volt, mint nekem! ;-)

Címkék: gasztro ezmegaz gasztrotapasztalás


Az úúgy van, hogy a Férj szereti a krumplit. Nagyjából ilyen sorrendben: sült krumpli, krumplipüré, tepsis krumpli, dinsztelt krumpli, petrezselymes krumpli, steak-burgonya, krumplisaláta, ... Én pedig nem szeretek bő olajban sütni. Mi itt tehát a baj? A sült krumplit (no. 1) igazán jól csak sok olajban sütve lehet előállítani, ami viszont nekem nem tetszik. Ezért "szegény"
sosem viszonylag ritkán lát itthon krumplit hagyományosan, olajban sütve, viszont megadatik neki a lehetőség, hogy egyéb krumpli-témájú kísérletezéseim gyümölcseit újra és újra megkóstolhassa. Ez néha jó, néha nem ;-)

Legújabb kísérletem nagy sikert ért el, ezt osztom meg ma veletek. A nagy sikert nem a sok olajnak, hanem némi krémsajtnak, finom fűszereknek és friss krumplinak köszönhetem. Na meg Pioneer Woman-nek, aki szuper stílusban prezentál szuper recepteket.



Hozzávalók:


- 7-8 közepes méretű krumpli (újabb)

- 2 ek olívaolaj

- 2 dl tejföl (esetleg cr
ème fraiche, bátrabbaknak)

- 1 cs natúr krémsajt, szobahőmérsékletű (fűszeres is lehet, aki azt szereti)

- jó két marék reszelt sajt (gouda, ementáli, füstölt...)

- metélőhagyma vagy petrezselyem

- 1 nagy gerezd fokhagyma

- só, bors


Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra.


Mossuk, majd szárogassuk meg a burgonyákat és helyezzük őket egy sütőpapíros tepsibe. Locsoljunk rájuk olívaolajat és dörzsöljük bele alaposan. Tegyük őket a sütőbe és süssük kb. 35-40 percig, amíg villával megszúrva puhának érezzük az egyes darabokat. Lehet, hogy egy picit tovább is tart. Ha megpuhultak, tegyük félre hűlni.


Most elárulom a "titkot": ezek a krumplik töltöttek lesznek. A krémjükhöz keverjük össze a krémsajtot, tejfölt, fokhagymát, zöldfűszereket és sajtot, sót, borsot.


Ahogy kihűltek a krumplik, óvatosan vágjuk őket félbe (hosszanti oldal mentén) és egy kiskanállal/késsel/ki mivel szeretné vájjuk ki a belsejüket, majd adjuk a tejfölös krémhez.


A krém-krumpli mixet törjük át úgy, mint a krumplipürét. A töltelékből kanalazzunk a krumplihajókba, és helyezzük a frissen töltötteket vissza a sütőlapunkra. 190°C-os sütőben süssük még a krumplikat 10 percig, amíg szépen egybeolvadnak, összemelegednek a töltelékkel.



Megéri a macerát, mert finom krémes, fűszeres lesz. Lehet főétel is, vagy valami könnyű hús mellé köret.


A Férj egyetleg kommentje ez volt: talán egy kis bacont elbírna még ;-D Ez is egy lehetőség, nem?


Töltött krumpli téma?


Címkék: gasztro krumpli sós főétel töltött

süti beállítások módosítása