Mindig is nagyon érdekeltek más nemzetek ételei, imádom a mexikói és indiai ételeket például. Pár hónapja ment egy sorozat a Paprika tévén, amely a török konyha finomságait mutatta be: mondanom sem kell, jobbnál-jobb és szebbnél-szebb dolgokat készített a szakácsnő-műsorvezető, csak sok hozzávalót nehezen vagy egyáltalán nem lehet még itthon beszerezni (Debrecenben főleg nehéz, bár már van keleti fűszeres boltunk is!).

A műsor egy különleges desszertje azonban azóta is izgatta a fantáziámat, ráadásul nem is tűnt túl nehéznek az elkészítése, úgyhogy rövid internetes kutakodás után nekiálltam ma és elkészítettem.


Az édesség török neve a szépen hangzó Bülbül Yuvasi, azaz "fülemüle fészek" - ezt csak az angol "nightingale's nest" alapján fordítom, ugyanis nem tudok törökül ;-) Egyébként a sütemény valóban egy fészket formáz, mikor elkészül, belül finom diós - pisztáciás a tölteléke, kívülről pedig sziruppal van átitatva. Ez egy egyszerűen elkészíthető és szép megjelenésű édesség, mely sokáig eláll akár hűtőben is.

Aki szereti a kreatív és a magyar mainstream-től eltérő édességeket, próbálja ki, nem fog csalódni!

Hozzávalók:

A töltelékhez:
- 200 g dió (vagy 100-100 g dió és pisztácia keveréke)
- 1-2 ek cukor
- 1-2 ek fahéj

A tésztához:
- 10-14 réteslap
- 10 dkg olvasztott vaj

A sziruphoz:
- 3 dl víz
- 25 dkg cukor
- egy fél citrom leve

Díszítés: kevés pisztácia (lehetőleg sótlan)

Először készítsük el a szirupot: lassan melegítsük fel a vizet a cukorral elkeverve, amíg forrni nem kezd. Forráskor csavarjuk bele a citrom levét és forraljuk még 10 percig, majd tegyük félre hűlni.

Ezután tegyünk egy réteslapot egy tiszta felületre, pl. konyharuhára, és kenjük meg olvasztott vajjal. Tegyünk rá még egy réteslapot, és azt is kenjük át, de már csak vékonyan. Szórjunk a téglalap alakú réteslap hosszabb oldala mentén egy csíkban a diós-pisztáciás töltelékből, és szorosan csavarjuk fel. Attól függően, hogy milyen méretű "fészkeket" akarunk, vágjuk 2-3 részre a felcsavart rétescsíkot.


A felvágott darabokat egyesével hajlítsuk fészek formájúra, nyomkodjuk, dolgozzuk össze a végeket, hogy erősen hozzásimuljanak egymáshoz, különben szétnyílik majd sütés közben a forma (tapasztalatból mondom, nekem is szétnyílt egy jópár :-) Finoman átkenhetjük ezeket is olvasztott vajjal. Nem baj, ha kicsit kinyílnak és kibukkan a töltelék, nem fog kifolyni.


Helyezzük a sütiket kivajazott (olajozott) tepsibe, jó közel egymáshoz - én kicsit távol raktam őket, lehet, hogy ezért is nyíltak szét jobban... 175 °C-on süssük őket 15-20 percig, vagy amíg szép aranybarnára nem sülnek. Sütés után 10 percig hűlni hagyjuk, majd a sziruppal jó bőségesen meglocsoljuk. 1-2 óráig nem árt, ha állnak, így a szirup jól beszívódik a tésztába.


Keleti édesség, tehát nagyon édes, óvatosan vele :-)

A recept innen, innen és fejből származik.

Címkék: pisztácia török desszert rétestészta keleties ünnepekre

Nemzetköziesedünk...

 2009.11.18. 19:42

Mától elindul a blog angol változata is, ahol a recepteket angolul is megtalálhatjátok majd - németül egyelőre még nem ;-)

A link a blog bal oldalán is megtalálható, de ha az alábbira kattintotok, szintén oda visz:

Címkék: ezmegaz

Sós rúd Retro

 2009.11.17. 09:18

A sajtos-sós rúd számomra nagyon retró étel, hogy ezzel a divatos kifejezéssel éljek. Felderengenek régi babazsúrok, papírpoharak, pörgős szoknyák, iskolai klubdélutánok, csipkepapírok a tálcákon, Lambada vagy D.J. Bobo a háttérből... És rémlik az is, hogy ezt a "süteményt" hihetetlen sebességgel pusztította el mindenki! :-)



Van valami ebben az egyszerű sós-sajtos tésztában, talán a köménymagok ropogása vagy a finomra sült sajt a tetején - nem tudom. Mindenesetre, nem lehet benne csalódni, és szerintem elrontani is nagyon nehéz - persze, nem lehetetlen! ;-)

Kíváncsi vagyok, nektek mi a kedvenc retró ételetek? Milyen emlékek társulnak hozzá?

Addig is, a recept:

- 25 dkg vaj / margarin
- 25 dkg liszt
- 25 dkg túró
- kb. 20 dkg sajt reszelve (15 dkg a tésztába, 5 dkg a tetejére)
- 2 tojás (egy a tésztába, egy pedig a kenésére)
- 1 teáskanál só
- köménymag

A hozzávalókból gyúrjunk tésztát, mely eleinte kicsit száraznak tűnhet, de végül nagyon jól formázhatóvá áll majd össze. A túró puhává teszi, és ha nem trappistát használunk, a sajt-ízekkel is érdekesen variálhatunk. Én füstölt edami sajtot használtam. Tegyük legalább 1 órára a hűtőbe állni.


Nyújtsuk ki a tésztát 1 ujjnyi vastagságúra, kenjük meg a tetejét a felvert tojással. Szórjunk rá bőségesen köménymagot és reszelt sajtot. Derelyevágóval vagy csak egy sima késsel vágjuk a kinyújtott tésztát csíkokra, tetszőleges hosszúságúra, és süssük ki 180 °C-os sütőben kb. 10 perc alatt.

Címkék: hungary sós desszert ünnepekre

Milkshake

 2009.11.12. 12:52

Tudom, hogy kint nagyon csúnya, szürke és esős az idő, és ilyenkor az ember forró csokira, teára és egyéb meleg italokra vágyik. Én viszont ma, egy kis Amerika-idézésképp, készítettem egy csodálatos vaníliás milkshake-et. Ez az ital visszahozza a nyár színeit, és ha lecsukjuk a szemünket, láthatjuk magunk előtt a finoman hullámzó vizet, hallhatjuk a madarakat...



Én ezúttal a klasszikus vanília íz mellett maradtam, de előttetek az út, kísérletezzetek bátran! Lehet beleturmixolni bármilyen gyümölcsfagyit, gyümölcsdarabot, csokit...

Kóstoltam már olyan milkshake-et is, amelyben kekszdarabok voltak, de el tudnék képzelni olyat is, amelyben pár csepp alkohol is van - például Baileys, whiskey vagy kávélikőr...

A "deluxe" változatról már csak egy piros koktélcseresznye hiányzik :-)

Hozzávalók 2 adaghoz:

- 6 JÓ nagy evőkanál vanília fagyi
- kb. 2 dl tej
- 2 tk vanília kivonat (aroma)
- ízlés szerint cukor (én nem tettem bele külön)
- tejszínhab és koktélcseresznye a díszítéshez

Turmixgépben keverjük össze a hozzávalókat, esetleg kedvünk szerint variálhatunk a sűrűséggel: adhatunk hozzá több vagy kevesebb fagyit is. Fontos: minél jobb minőségű fagyit használunk, annál jobb lesz a shake állaga!


Címkék: tej vanília desszert amerikai klasszikusok

Csukjátok le a szemeteket, és képzeljétek el a következőt...

- két friss, puha, fehér zsömle közt
- két szaftos marhahús pogácsa, pont jól átsütve,
- egy kevés sajt kellemesen ráolvadva,
- ropogós, friss salátával, paradicsommal és hagymakarikákkal együtt,
- egy kis mustárral és ketchuppal leöntve....

... maga a megtestesült tökély. A tökély egy fajtája, legalábbis, melyet sokszor kóstoltunk amerikai tartózkodásunk alatt, a Five Guys nevű étteremlánc éttermeiben.

Ez az étteremlánc úgy indult, mint a mesében: volt egy házaspár, akiknek négy fia volt, és 1986-ban megnyitották első éttermüket egy Washington vonzáskörzetében lévő kisebb helyen. Az apa és a négy fiú adta a névadó "Öt Srácot" (Five Guys). 2002-re már öt éttermet üzemeltettek, és mivel nagyon sikeresek voltak, úgy döntöttek, kialakítanak egy étteremláncot, profi segítséggel. Mára már több mint 450 éttermük van Amerika-szerte, és a különböző újságok évről-évre a legjobb hamburger címeket ítélik nekik, dícsérik a sültkrumplijukat...

Mi a titkuk? Mi teszi olyan különlegessé őket?

Az étlap egyszerű, csupán néhány fajta alap-hamburger, sültkrumpli és innivaló kapható. Az alapanyagok viszont frissek, a hamburger húsok kézzel készítettek és előttünk sülnek ki, csak úgy mint a krumpli, mely tiszta mogyoróolajban készül. Kedves, piros-fehér csempés éttermeikben jó érzés mogyorót rágcsálva (a cég ajándéka) várni, amíg elkészül a rendelésünk, és olvasgatni, hogy az aznapi krumpli melyik államból származik. Azután pedig csodálatos élmény a frissen kisült hamburgerünkbe beleharapni és csak ízlelni, ízlelni, ízlelni... Szerintem a titkuk az egyszerűség, frissesség és a minőség.

Íme:



A titok másik része pedig szerintem mélyen az amerikai hagyományokban gyökerezik, ugyanis a hamburger nekik legalább olyan jelentőségű étel, mint nekünk például a paprikás csirke vagy a lángos. Gyors, de otthon is elkészíthető, ebédre vagy vacsorára is jó, sokféleképpen variálható és, nem utolsó sorban: finom. Nem feltétlenül egészségtelen, ha jó alapanyagokból készül és nem eszünk belőle tízet :-)

(Zárójel... sajnos, itthon még csak nagyon ritkán lehet olyan hamburgert találni, amely tiszta marhahúsból készül, és nem értem, miért. Tudom, "drágább", mint a beazonosíthatatlan húsok, amelyeket sokszor használnak, de igény biztosan lenne rá. Vagy nem? Nagyon várom már... )

A Five Guys éttermek népszerűségét egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint vendégeinek összetétele: láttunk öltönyös üzletembereket, akik a Blackberryjük mellett tüntették el hamburgereiket, láttunk katonákat, akik hihetetlen gyorsan ettek, láttunk idős néniket, akik kiültek a napsütésbe ebédelni és természetesen diákokat, anyukákat, turistákat...



Számunkra újdonság volt, hogy a hamburger fix összegbe került, melyért cserébe viszont akármilyen "feltétet" kérhettünk: az egyszerű jégsalátától kezdve a pirított gombáig, legalább 30 féle elemből válogathattunk. A sültkrumpli adagok hatalmasak voltak, az első alkalom után rájöttünk, hogy kettőnknek bőven elég egy normál adag krumpli is...



Mióta itthon vagyunk, a család elhalmoz minket finomabbnál finomabb ételekkel. Mégis, a jó kis Five Guys burger sokszor eszünkbe jut, egy-egy sóhajtás erejéig. Talán ezért fogok nemsoká nekiveselkedni, és amerikai kutatásaim alapján megkísérelni a lehetetlent: reprodukálni a kint kóstoltakat :-) Remélem, velem tartotok majd!

Nektek egyébként mit jelent a hamburger?

Egy kis szórakozásképp ajánlom nektek a Pulp Fiction ide vonatkozó részét, klasszikus :-)


Címkék: usa marhahús főétel gasztrotapasztalás amerikai klasszikusok

süti beállítások módosítása